Kutya-gyerek hagyjam rájuk?
Van egy 10 éves befogadott, ivartalanított, szuka német juhász keverék kutyánk.
Szófogadó, nyugodt, engedelmes kutya, de sok mozdulattól, embertől hangtól és a rámenősségtől tart.
A lányomat a kezdetektől arra tanítom, hogy ha eszik, alszik, pihen, helyén van, nem zavarjuk, és csak akkor simizzük, ha odajön, nem kergetjük, nem húzzuk meg semmijét és persze nem lovagolunk rajta.
Pedig hány családban látom ezt....
A lányom most lépett a dackorszakba... 2 éves.
Mindent kipróbál, amit eddig nem volt szabad és figyeli a reakciókat.
(Persze következetességgel ez remélem hamar elmúlik.)
A kutyával sincs ez másképp.
Néha gondol egyet és odamegy Hozzá, köszön Neki kedvesen, Mondja, hogy szereti és ölelgetné, rátámaszkodik, belecsimpaszkodik a farkába, megmarkolja a fülét, stb.
Ill ezeket csak csinálná, de mellette állok és ahogy a mozdulata nem simogatásra utal, elveszem a kezét és mondom, hogy mit, hogyan szabad.
A kutya nagyon figyel rám és bízik bennem, néz rám, mit csináljon és arrébb húzódik, ijedten nézi a kicsit.
Nem az a típusú kutya, aki elmenekülne, illetve mindenhol ott kell lennie és mivel érzi, hogy "megvédem" nem megy arrébb, csak épp egy egy lépéssel.
Pedig a helyén, vagy az asztal alatt soha senki nem simogatja, ezzel jelezhetné, ha elege van, de nem.
Bármilyen vendég gyerek jön hozzánk, Vele ugyanez. Húzódik el és megy arrébb, de ott van a gyerekek körül és csak csodálkozik, ha simogatnák.
Egyszer mikor kicsim 7 hónapos volt, a kutya (!) odafeküdt mellé.
A lányom oldalra nyúlt és hozzáért a nyakához.
Erre az eb odamordult félig nyitott szájjal, és felpattant. Semmit nem csinált, pedig bánthatta volna, egyszerűen megijedt és jelzett.
Én őszintén szólva ettől fügetlenül durván leordítottam, a grabancát megragadva a helyére tessékeltem és tán egy pofont is kapott.
Éreztetni akartam Vele az első alkalommal, hogy a gyereket tisztelnie kell, még ha valami néha fáj is.
Ez működik is, mert ha véletlen rálép, ráesik, stb nem morog, és tűri, de Ő olyan kutya, aki ezeket a direkt utána megyek és ölelem, simogatom dolgokat nem szereti. Kihúzza magát a karokból, arrébb lép.
(Persze én bármit csinálhatok Vele és a gyerek is eteti, a szájából kiveheti a kaját, de ezt persze nem engedem, de előfordult amikor jutalom falatokkal etette, hogy azt még nem Neki szánta.. :D)
Ezt is direkt csinálom, hogy adok a gyereknek ennivalót, amit a kutyának adhat, hogy jó pozitív élménye legyen a lányommal kapcsolatban.
Bocsánat, hogy így elhúztam a levelet, de a kérdés végül is csak az, hogy szerintetek mennyire hagyjam, hogy Ők intézzék el?
Engedjem kicsit, hogy nyúzza és a kutya is megtanulja kezelni a helyzetet?? Mennyire gyakori, hogy ilyenkor oda is kapnak? Én szinte 100%-ig biztos vagyok benne, hogy a max az odamordulás lenne, persze ezt sem szeretném, sőt... Az első után is hetekig borzasztó volt a hangulatom, mert attól féltem, ezek után nem tudom majd megbízhatóan összeszoktatni őket.
A kutya tudja, hogy én vagyok a falkavezér és szereti a gyereket is, de az az érzésem, hogy annak örül a legjobban, hogy ha hozzá sem és csak úgy a közelében van, mert ugye egy két éves még nem tudja olyan jól vakarászni, simogatni, hogy az Neki jó legyen.
Milyen trükkök vannak ilyenkor?
Jó lenne, ha a kutya többet tűrne a gyereknek, mert nem lehet minden pillanatban mellettük állni.
Természetesen nem hagyom Őket kettesben, főleg nem sok időre, és a kutya pl úgysem jön be a hálóba, gyerek szobába, így ha nem tudok figyelni rá 100 ig, ott van a gyerek, nem pedig egy helyen a kutyával.
Értelmes tehát mindkettő, de kicsit tanácstalan vagyok...
Több ismerősöm van, aki büszkén meséli, hogy a két évese pofozgatja a kutyát, az meg néha rámordul, meg menekül, mert így majd megnevelik egymást... Hát nem tudom. Ne a gyerekem nevelje a kutyát és a kutyának nincs joga a gyerekemet rendszabályozni.
Egyébként sokkal jobban tartok a macskáktól, Ők aztán úgy csapkodnak és ha a szemhez karmolnak egyet, az borzalmas lehet, de hány cica él a kutyával. Őket hogy tanítják? És ott hogy hogy nem történik baj? Hogy tanulják meg, hogy a szekrény teteje biztonságosabb?? Párszor csak elkapja a gyerek a cicát, azaz ott is nevelik egymást.
Ti mit tennétek? Tapasztalatok?
Bocsi, hogy ilyen hosszú lett.
válasza:"Alapesetben az a szabály, hogy a gyerek is falkavezér"
Igen, de nem egy 2 éves baba :) A kutya sem hülye, tudja jól, hogy ő még "kölyök", emiatt szerintem megbukik ez az elmélet. Itt te vagy a falkavezér, neked kell rendszabályozni kettőjüknél, hogy mit szabad és mit nem.
válasza:Nem hiszem, hogy félős a kutyád, abból kiindulva, hogy rámorog a gyerekre, meg odébb megy, ha simogatni akarja. Egyszerűen nem kedveli a simogatást és ezt mutatja ki.
Én nem hagynám a gyereknek, hogy a saját bőrén tapasztalja meg a kutya reakcióját. Egyrészt mert nem hiszem, hogy érti a kutya komplex testbeszédét, másrészt meg mert veszélyes. Inkább a kutyát kellene megpróbálni a gyerek alá helyezni a rangsorban, vagyis hogy amennyire lehet, igenis tűrje el neki a simogatást, akkor is, ha nem kedveli. Tehát a gyereket is, meg a kutyát is meg kell próbálni kontrollálni, felügyelet nélkül ne legyenek együtt, mert sosem tudni.
Még kérdezted, hogy hogy lehet, hogy más családban miért tűrik az állatok a nyúzást. A legtöbb kutya szereti, ha simogatják, dögönyözik így nem veszik zokon, ha a gyerek közeledk feléjük. A te kutyád tartózkodó típus és ezt ki is nyilvánítja. Ezt a kinyilvánítást kell elfojtani benne addig, amíg ez csak egy-egy ellépés vagy morgás.
Teljesen igazatok van, tényleg inkább erről lehet szó. :(
DE fontos, hogy tőlünk imádja a simit, vakargatást, has cirókát, eldobja magát és vakargassuk.
Csak a gyerek még nem tudja úgy simizni, vakarni, hogy élvezze is az állat.
Ezt majd lassan gyakoroljuk.
Meg az is fontos, hogy előbb utóbb a gyerek is magához tudja hívni és Neki is szót fogadjon, ezzel is az erősödik benne, hogy a lányom alatt van.
DE pl ha falatokat ad Neki a szájából is kiveheti, szépen vár a kutya, amíg a gyerek kiteszi elé az összeset és addig egyet sem vesz el. :)
Nagyon jó fejek amúgy. :)
Ha a kutyámat jellemezni kellene, azt mondanám, hogy bárki jöhet, mehet mellette, előtte és lehet itt a lakásban is, csak ne szóljon és ne nyúljon hozzá.
Legye az kutya (azt szereti, ha ő szagolhat és a másik csak áll) és bárki idegent be enged, de ha hozzá szól, nyúl felé, akkor hátrál, morog. Ha erőszakosak, akkor ugat is.
Érdekes, tartózkodó természet valóban, de összességében jó fej a gyerekkel, h sokat eltűr, de persze rése vagyok és amit tudok kivédek. :))
Remélem hamarosan javul a helyzet és még jobban össze csiszolódnak. :)
válasza:nem mindig, de néha ezzel is azt játssza, hogy úgy eteti, ahogy Ő eszik. :)
De sokszor rendesen kézből és a kutya szépen veszi el. :)
válasza:Teljesen igazatok van és ezek így is vannak.
De még most is bosszant, hogy sok olyan családot ismerek, ahol a kutya az ágyban alszik, lopja és lophatja is az ételt, néha engedik, h asztalnál egyen tányérból (????) nem igen fogad szót és kb majdnem mindent szabad Neki.
De ez a kutya (is) bármit megenged a gyerekeknek, pedig Ő is idősebb.
Olyan, minden mindegy kutya. Szerencséjük van. Bár olyat is hallottam, hogy alamuszi nyuszi..... Bár ne történjen semmi.
Az is fontos talán, hogy az én kutyámat látta már kiképző és egyértelműen megállapította, h én vagyok a falkavezér a kutyám figyel rám, követ, szót fogad, minden oké, de ami miatt mentünk az az volt, h rengeteg kutyára, főleg a területén és főleg aki szintén ismerkedne és meg meri szagolni, rászól.
Odakap, odavakkant, rászól. Ha az megilletődik, akkor Ő utána ismét nyugodtan szagol tovább, de mindnek jelzi, hogy hoho, ugye látod, h én vagyok a nagy és idős???
Egyszerűen ilyen. :(
De imádjuk és minden ok összességében, csak kicsit mégis piszkál, h mikor fogják jobban és mélyebben szeretni egymást.
Bízom benne, hogy nem sok idő, mert a lányom tényleg hihetetlen értelmes és hamarosan tuti úgy simizi, ahogy élvezi a kutyi. :)
válasza:Nagyon köszönöm, jól esnek a szavaid! :))
Igyekeztem mindig is szem előtt tartani a lányom és a kutyám igényeit is.
Megjegyzem, simán lenne helye az apósoméknál kertben, de nem passzolnám le, csak mert egyszerűbb!
Oda fogadtuk be, ott élt pár évet, de magunkkal hoztuk, mikor költöztünk, hiszen a miénk. És mindig ott van, ahol mi, ha kert van, akkor is bent van sokat velünk. :)
Itthon is reggelente én viszem sétálni/futni és akkor megyünk minden felé jó korán, délután meg a gyerekkel együtt hármasban. :)
Melós, de ha vállaltam, csinálom! :)
Én sem értem a szülőket..
Az én kutyámmal már hány érdekes esettel találkoztunk.. Hajjaj..
Volt, egy kisfiú, aki csak úgy rácsapott a hátára, Ő csak nézett és szaglászott tovább, de én nem bírtam szó nélkül és mondtam, h ilyet ne csinálj, mert valamelyik lehet, hogy mérges lesz erre. Az anyuka hozzátette, hogy nem tanul a fia semmiből, csak az lenne hatásos, ha az egyik végre megharapná.. Én csak néztem..
Vagy egy 6 év forma kislány aki az anyukájával jön kézenfogva (!!) oldalról hirtelen elkezdi simogatni a kutyámat. Mondom, nem kellene, megijedhet és nem mindegyik szereti. Erre odasúgja az anyjának, hogy azért titokban sikerült megsimogatnom. Mire az anyuka,: Jó, de vannak huncut kutyák is, nem lehet tudni..
Stb..
Vagy mikor jön felénk egy gyerekes anyuka és már messziről hallom, gyere mellém, biztosan harap, gyere, nem lesz semmi baj..
Hajat tudok tépni az ilyentől!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!