Meg van törve ez a kutya?

Van egy hat éves kutya, akit nem rég fogadtam be. Ismerősöm volt a gazdája, megváltozott az élethelyzetük, és nagyon szívesen fogadtam magamhoz a kutyust. Keverék, kistestű szöszmösz, havanese féleség, szürkés fehér. Nagyon aranyos kutya, első pillanattól kezdve bújt, de olyan alárendeltnek tűnik, mintha mindig a legrosszabbtól tartana, mintha azért lenne mindig jó kutya, mert fél. Az első nap vettem neki mindenfélét, ágyat, plüssöket, felszerelést, minden típusú játékot, sípolóst, labdát. Nem mer egyikhez se nyúlni, megszagolja, de nem érti. Számítottam rá, hogy idő kell, mire feloldódik, de nem tudom, hogy szerezzek neki egy kis boldogságot. Egyedül akkor csóvál kicsi aprókat, amikor felveszem, és üldögél az ölemben, és simogatom. Mi baja? Miért nem oldódik fel, miért nem játszik, miközben örül ha felveszem és simogatom? Orvoshoz már elvittem, teljesen egészséges, bár én kellett chippeltessem. Szerintetek miért nem tudja elengedni magát? Még mindig hiányzik a régi gazdája? Vagy sose játszottak vele? Annyit tudok hogy nem egyedüli kutya volt, de ezt se értem, mert más kutyával nagyon távolságtartó, nekik is mind megadja magát, így felborul, ha értitek. Mi lehet vele? Vagy túlaggódom? Vagy mivel már felnőtt, nem is fogja elengedni magát? De akkor hogy szórakoztassam hogy ne csak üldögéljen, meg féljen?