Miért akar mostanában mindenki terápiázni a kutyájával?

Az a probléma ezzel ez egész terápiás kutyázással, hogy főként délelőtt lenne igény a foglalkozásokra, amikor az átlagos munkavállaló dolgozik (pénzt keres) és nem ér rá önkénteskedni. Ez olyanoknak való, akik a kutyát saját (pénzkereső) munkájuk során (is) tudják alkalmazni vagy olyan munkabeosztásban dolgoznak, hogy alkalmazkodni tudnak az igényekhez, esetleg nem dolgoznak (eltartják őket).

Amúgy nem olyan egyszerű az a vizsga. A terápiás része tényleg nem vészes, de a temperamentum vizsgán sokan elvéreznek. Ezért nem is értem, hogyan gondolják egyesek, hogy egyszer harapdálósat (ÖV) játszanak a kutyájukkal máskor meg olyat, hogy fizikai bántalmazás vagy pszichés nyomás esetén is cuki jófej plüsskutyaként viselkedjen?

És valóban, egyre többen érdeklődnek a téma iránt, viszont még mindig jóval kevesebb vizsgázott terápiás kutya van, mint amennyire igény lenne.