Az már nem is normális, ha nem engedem fel a kutyát az ágyra? Ez komoly?

Én sem engedem fel, az ágy tabu számára, mint ahogy a kajám is, ha eszek. Nekem így jó, és a kutya számára is ez a természetes, megszokott.

Ha más felengedi, az nem zavar. Mindenki döntse el, hogy jó neki.

Míg volt, én sem engedtem fel. Volt egy fotelja, abba meg más nem ült bele, az övé volt. Szerintem az, hogy ki milyern gazdi, nem ezen múlik.

Volt német juhászom, ő a lakásba sem jöhetett be. De összkomfortos kutyaháza volt :-)

Nálam be sem jöhetnek a hálóba, és egy tányérból sem eszek velük, pedig imádom őket. Azt szokták mondani, hogy a kutyák szőrös gyerekek, és én is ezt mondom, de nem a szó szoros értelmében kell venni, mint ahogy egyesek.

Valóban olyanok mint a 3 éves gyerekek, de tényleg szőrösek is. A tappancsaikról nem is beszélve, hogy mennyi kosz gyűlik össze a kis párnácskák között és a szőrükben. Mert nekem ne mondja senki, hogy lábat most a kutya mielőtt ágyba fekszik. Egy időben megengedtem a macskának, hogy az ágy végében aludjon, de miután lapátszám söpörtem le a port a lepedőről, arra gondoltam, hogy normális vagyok én, hogy este lezuhanyzok, közben porban fekszek? mi ugyan kertvárosiak vagyunk, és az állatok zömében kint vannak, de szerintem a panelkutyák is sok koszt összegyűjtenek a sétálás során, és biztos nem fürdetik őket naponta csicsika előtt.

Volt egy barátnőm akik panelban laktak, és a almatájuk az ágyban aludt. Egyszer ott aludtam náluk, este spagetti volt a vacsora, és a saját villájáról etette a kutyát. Felfordulta gyomrom. Aztán az én lábamnál aludt éjjel. Nem is zavar amíg el nem kezdte éjnek évadján a tökét nyalogatni. Hát azért bocsásson már meg a világ....

Szerintem is felesleges ezen rágódni. Nem ez az elsődleges szempont kutyatartásnál, viszont, ha már itt tartunk, az elsődleges szempont az a kutya érdeke legyen. Nézzük csak... szerintem a kutyának tök mindegy, amíg nem ázik bőrig, nem fújja el a szél, vagy extrém esetben nem szarik be a villámlástól, dörgéstől (a szüleim foxija viharban nem bírná ki, retteg), és viszonylag közelben legyen a gazdi.

Én felengedem a kutyát az ágyra, bár első szóra lemegy, ha szólok, vagy csak megmozdulok. De szeret a kemény laminált padlón is feküdni. Mi ezt így alakítottuk ki, szeretek vele aludni, ő is velem. De van saját fekhelye, bőven tágas a nem valami nagy mudimnak.

Ez mindenkinek a saját dolga. Szerintem nem kifejezetten kutyás szemmel, hanem magánéleti szemmel, ez pedig nem tartozik senkire, értelmetlen ezen vitázni.