Utalom a kutyamat. Mit tegyek?

Kedves drága Akumi, a szóban forgó kutyával nem az a fő baj, és az enyémmel sem az volt a fő baj, hogy "végigpofozta a társaságot", hanem az, hogy nem érzik/érezték jól magukat adott környezetben, nem szeretik/szerették a gazdájukat.

Az ember jószándékból fogad be kutyát, szeretetet vár a gondoskodásért cserébe, és nem azt, hogy talán engedelmeskedik pár parancsnak.

Normális ember társat keres a kutyájában, és nem valami mufurc kis vakarcsot, akit szabadon lehet irányítgatni.

Nevelheted akárhogy, ha ennyi idő alatt nem kedvelt meg, a kutyaiskola ezen nem segít.

Gyakorlati tanácsokban jó válaszokat szoktál adni, de ez más téma, és baromi nagy hülyeségeket írsz.

Példának okáért engem egyáltalán nem zavart volna, ha szökik a kutya, sőt, még az sem, ha szemétkedik a szobába szarással például, mert ezek javíthatóak valóban kutyaiskolával, ha közben kedvelt volna az állat.

Nem kedvelt. Egyáltalán. Nem lehet szeretni egy olyan kutyát, aki a nap 24 órájában nem akar egyáltalán semmit csinálni veled, úgy néz rád, mintha az esküdt ellensége lennél.

Az ember barátot keres. Ő nem volt az, én is megutáltam egy idő után, görcsb rándult a gyomrom, ha csak megláttam, valószínűleg kölcsönös volt.

Baromira élvezte, mikor elvittük végre innen, utánunk se nézett, farkcsóválva húzott vissza a menhelyre.

Személyiséggel erre próbáltam célozni, ők is tudnak nem szeretni.

Ha már emberekkel példálózol, te egy ilyen barátot megtartasz, ha tudod, hogy rá lehet "nevelni", hogy azt csinálja, amit szeretnél?

Ráadásul kb. 10 évre, és valószínűleg mellette normális barátod nem lehet, mert eldobtad az esélyt teljesen magadtól.

Nyilván lehetetlen számomra kutyát nevelni, anyósomék kutyáit is helyretettem, és betanítottam a macskáimat, ami azért valljuk be, kicsit bonyolultabb, mint a kutyanevelés.

Egyszerűen az a kutya nem akart velünk lenni. Én nézem annyiba őket, hogy elfogadtam a döntését, ahelyett, hogy rákényszerítettem volna az akaratomat.

A nagy állatbarátok erre nem képesek.

Van, hogy nem passzol, nyilván. De az a helyzet, hogy amíg neveletlen, addig nem tudod, hogy valójában milyen a kutya. Nem ismered meg az igazi személyiségét, mert nem tud kibontakozni, nincs meg a jólneveltség adta szabadsága, amikor tényleg azt és úgy csinál, ahogy kedve tartja. Amíg nincs letisztázva a rangsor, és a kutya kényszerből viselkedik irányítóként, addig nem igazán tudod kijelenteni, hogy ez a kutya ilyen vagy olyan. És akik kutyával foglalkoznak, azok pontosan tudják ezt, menhelyes éveim alatt is számtalan meglepetésért ért, hogy a stresszes környezetből kikerülve mi lett az elmebeteg, vagy épp a visszahúzódó kutyákból. (Az összefüggés peig ott van, hogy a rangsorproblémák is stresszt okoznak a kutyának.)

Szóval amíg a kutya viselkedése és általános mentális állapota nincs rendben, addig könnyelműség azt hinni, hogy ismered, és nem fair dolog véleményt formálni róla.