A tegnap elaltattak a kutyamat. En hoztam meg a döntést, azóta iszonyú lelkiismeret furdalásom van. Sirt a kutyam, es en nem tudok szabadulni ettol a gondolattol. Ti hallottatok, láttatok ilyet h sir egy kutya? En eddig soha.

Question

Besulese volt, es nagyon melyen. Megekozta a doki, es kiderult meg par problema, pl a majfunkciojaval is baj volt, valami csomokat is talalt ami lehetett daganat de akar genny is. Az biztos h nagy fajdalma lehetett mert napok ota sirt. De a tegnap a mutoasztalon suru könnyeket hullaktott,amitol en azota sem tudok szabadulni es hibasnak erzem magam h elvettem az eletet. Egyebkent kis batortalan kutyuska volt, aki soha senkit meg nem mert volna harapni.Kobor allatkent fogtuk be kb 8 evvel ezelott. Hogyan tudnam tul tenni magam rajta, Hova lesz a draga, szereny kicsi lelke ilyenkor?

Válaszadó #2 · Accepted Answer

Jobb így neki. Nem szenved már.
Én is láttam egyszer egy kutyust amelyik sírt, elütötte az autó, túlélte de el kellett altatni.

Válaszadó #1 · Answer

Minden kutya a mennybe megy :)

Válaszadó #3 · Answer

Nagyon sajnálom a kutyádat;(( ne okold magad hidd el sokkal jobb így neki, nem kell szenvednie már.

Válaszadó #4 · Answer

Az én kutyám is sírt már. Amikor a fülébe belement egy toklász, ezt először mi nem is láttuk, csak azt hogy furcsán tartja a fülét és rázza a fejét....gyorsan elvittük állatorvoshoz, az kiszedte neki, de hazafelé s kocsiban hozzám bújt és igazi könnyei voltak. Úgy sajnáltam szegényt. :(

Amikor eszedbe jutnak a könnyei gondolj arra, hogy biztos azért sírt, mert hálás volt a sokévi gondoskodásért és mert szeretett téged. A lehető legjobb döntést hoztad, ha még valami nagyon bonyolult módon segíthettek is volna rajta az állatorvosok, akkor is nagy fájdalmai lettek volna, amiket te sem akartál neki és a kutyus sem akarhatott magának.

Válaszadó #5 · Answer

Felelős döntést hoztál. Lehet, hogy egy most nem vigasztal, de sokkal jobb neki így, mint ha hosszú szenvedésnek tetted volna ki.
A kutyák állítólag tudják, ha itt a vég. Ez szerintem nekik is szomorú dolog, főleg így, hogy nagyon szerettétek egymást és el kell válnotok.
Ne emészd magad. Gyászold meg és amint kész vagy rá, fogadj be egy másik kutyust. Nem fogod tudni pótolni ezt a most elment kutyádat, de újra megmenthetsz egy életet.

Válaszadó #6 · Answer

Minden gazda rémálma, hogy a kutyája nem magától megy el, hanem neki kell meghoznia a döntést. Én biztos nem lennék képes elvenni tőle az életét, még ha fájdalmai is vannak... nem játszanék istent. Nagyon rossz lenne a szenvedését nézni is, de akkor sem hiszem, hogy kegyeletből át kell segíteni őket a túlvilágra.

Válaszadó #7 · Answer

Utolsó, én meg nagyon örülnék, ha egy esetleges durva fájdalmakkal járó gyógyíthatatlan betegség esetén lehetőségem lenne eutanáziára.
Az állat meg nem tud szólni. Szerinted neki jó, ha szenved?

Válaszadó #8 · Answer

Hát kedves utolsó, szerintem rohadtul önző vagy. Szerinted jó volt a németjuhászunknak mikor már nem bírt felállni? Mikor maga alá csinált és abban feküdt míg ki nem pucoltuk belőle? Mindent megtettünk amíg kutyához méltó élete volt. Keresztpapám fogta, segített neki menni, egy szót sem szólt ha becsinált véletlen, kézből etette - itatta, de amikor már nem bírt felállni és kizárólag szenvedett, akkor azt mondtuk elég. És szerintem ez a szeretet, neked rossz, de az állatot megszabadítod a kíntól. Pont ez az, ő nem tudja azt mondani hogy elég, nem akarok többet szenvedni! Neked kell látnod a szemében.

Válaszadó #9 · Answer

Rosszul gondolod, 63%-os. Én gyerekkoromban végignéztem, ahogy apám szépen lassan meghal az áttétes rákban. Bármit megadott volna érte, hogy ne kelljen szenvednie, és ha rajtam múlt volna, az első kérésére meg is tettem volna.
Az nem szeretet, hogy őrült módjára csüngsz valakin, akinek akkora fájdalmai vannak, hogy rég meg szeretne halni. Az önzőség.
Nem azért csüngsz rajta, hogy neki jobb legyen, hanem azért, mert neked lesz rosszabb, ha elmegy.

Válaszadó #10 · Answer

Nyilván ezek a gyógyíthatatlan esetekre vonatkoznak, mielőtt valaki félreérti, mert miért ne.

Válaszadó #11 · Answer

Ne ostorozd magad. Az már neki sem lett volna boldog élet, ha még x napig/hétig/hónapig szenved. Nehéz döntést hoztál, de az ő érdekében, hogy ne csak fájdalom legyen az utolsó ideje itt. Így ráadásul mellette is lehettél, ez biztosan nagyon sokat számított neki.
A lelke pedig nem tudom, hova lesz, én nem vagyok vallásos, de abban biztos vagyok, hogy akárhova is került, ott már nem fáj neki és nem szenved.

A tegnap elaltattak a kutyamat. En hoztam meg a döntést, azóta iszonyú lelkiismeret furdalásom van. Sirt a kutyam, es en nem tudok szabadulni ettol a gondolattol. Ti hallottatok, láttatok ilyet h sir egy kutya? En eddig soha.

Kapcsolódó kérdések: