Ezentúl félnem kell tőle?
Megtámadott a saját kutyám. Meg is harapott (sebet csinált). Én soha nem bántottam, nem fenyegettem és nem voltam vele agresszív. Egyébként nagyon szófogadó és szeretetreméltó "kis dög", leszámítva ezt az esetet, nem volt vele nagyobb probléma.
Nagyon beteg voltam akkor és azt akarta megakadályozni, hogy beengedjek valakit. Az idegeneket egyáltalán nem szereti, sőt lehet, hogy már engem sem. Pár hetesen is utálta, ha idegen lépett a területünkre és eddig nem sikerült szocializálni.
Ha egyszer megharapott, legközelebb is meg fog, ha valami nem tetszik neki? Hogyan tudnám ezek után megnevelni, hogy ne legyen agresszív?
Nem akarok megszabadulni tőle, meg akarom nevelni.
válasza:Rendben van, hogy soha nem bántottad, de ezek szerint soha nem is nevelted. Ezt kellene bepótolni. Nyilván ne dobd ki azért, mert úgy viselkedik, ahogy te neki azt megtanítottad, hanem hozd helyre a mulasztásodat!
Ami rossz hír, hogy ha kölyökként neveled, akkor mostanra rendben lenne minden. Semmilyen rossz, kellemetlen viselkedése nem lenne még idegenekkel sem, míg most elkezdve ez nem pár hónapos, hanem inkáb pár éves munka lesz, mert rengeteg rossz beidegződése lehet.
Kutyaiskola kell, mert egyedül ezt nem fogod tudni megoldani.
válasza:Dehogyis ütöttem meg, soha nem ütöttem meg egyik állatomat sem. Érzékeltettem vele, hogy szomorú vagyok miatta. Ez a kutya megérti a szomorúságot, amikor sírtam (többször is), odajött és nyomott az orrával, mintha vigasztalni akarna. Lehet most kellett volna üssek az orrára.
Elrontottam a kutyám nevelését, de remélem rendbe tudom hozni segítséggel.
válasza:#13
Totálisan alkalmatlan vagy a kutya nevelésére, minden jó szándékod ellenére.
Ezt azzal a gondolatoddal is igazolsz, hogy amikor odajött hozzád és az orrával vigasztalgatott, felmerült benned a gondolat, hogy esetleg AKKOR kellett volna megütnöd.
Jézusom, dehogy!
A kutya nem kapcsolta össze a te szomorúságodat az előszobában történtekkel, csak azt látta, hogy szomorú vagy és vigasztalni akart. Erre te megütötted volna?
Hatalmas hiba!
Ott és akkor kellett volna elnáspángolni amikor megharapott és tombolt!
De nem úgy, hogy dühből fájdalmat okozz neki, hanem akár egy összetekert újsággal, de jó alaposan és közben keményen szidalmazva.
Nem kell pedagógiai célzattal nyomorékká verni egy kutyát, elég amit leírtam, abból is tanul, hidd el!
Azt pedig jegyezd meg, hogyha abban a pillanatban nem fegyelmezed meg, amikor elkövet valamit, 5 perccel utána már semmi értelme, mert nem tudja miért kapja.
A kutyaiskola azért jó dolog, mert nem csak a kutyával foglalkoznak, hanem téged is megtanítanak majd ilyen alapvető dolgokra.
Most is érzem a hátsó felemen, hogy mennyire vagyok alkalmas a kutya nevelésére. Elrontottam a kutyát.
Úgy értettem, hogy harapás után kellett volna büntetést adnom, nem amikor nyomott az orrával.
Volt egy könyvem is, amiben a kutyák gondolkodásmódjának megérttetésére rengeteg oldalt szántak, olvastam is, de nem vettem komolyan, hogy nem szabad emberként kezelni a kutyát, sem együtt enni a kutyával, mert az egyenrangúságot sugall neki, újraolvasom és komolyan veszem, persze elviszem szakértőhöz is. Ez már részemről késő bánat. Rendbe kell hozni, amit elrontottam.
válasza:Ritka, aki úgy születik, hogy tökéletesen tud kutyát nevelni. Az a lényeg, hogy most már tudod, hogy nem volt eddig megfelelő a nevelése és benned van a szándék, hogy helyrehozd.
Nagyon jó látni, hogy nem az volt az első rakciód, hogy hülye a kutya és meg akarsz tőle szabadulni.
Szerintem nem létezik olyan, aki alkalmatlan egy kutya nevelésére. Segítséggel, kitartással és szeretettel (amiben nincs hiány) sikerülni fog!
válasza:Én soha nem olvastam a kutya neveléséről, sőt együtt eszem velük. Na nem úgy, hogy az asztalnál megterítek nekik, vagy én hasalok a földre, de az étkezőben kiosztom az adagjukat és mi is asztalhoz ülünk enni.
Nem is tudnék úgy enni jóízűen, ha a kutya meg éhes.
Ez a főétkezés.
Napközben ha főzök, vagy eszem, akkor szoktak kapni egy-egy nekik is való falatot, de ez nem úgy néz ki, hogy a kutyák lógnak rajtam, aztán egy falat nekem, egy falat nekik.
Életemben nem vertem semmilyen állatomat, a gyerekemet is felneveltem úgy, hogy a kezemet nem kellett rátenni, mégis én vagyok a falkavezér kutyánál, "gyereknél" (most már felnőtt) egyaránt.
Erő, határozottság, következetesség, rendszeresség ez a titka a kutya nevelésének.
válasza:Rendbe lehet hozni a dolgot, ne aggódj. Az már tök jó, hogy belátod, felismered, hogy elrontottad.
A kutyáknál hierarchia van: ha nem te vagy a felette álló, akkor ő lesz az, ami veszélyes, és a kutyának is túlzott stresszt jelent.
Szakember (kutyaiskola és/vagy házhoz járó kiképző segítségével) kezdd el kutyaként nevelni, és helyre fog állni a dolog.
Kezdd el már ma pár apró, de fontos dologgal. Pár példa: ajtón ki-be csak hívásodra, engedélyedre léphet. Kajájához akkor nyúlhat, ha te engedélyt adsz erre, addig nyugodtan kell ülnie.
Igyekezz pozitív megerősítéssel, dicsérettel tanítani.
De mielőbb fordulj szakemberhez.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!