Sos. Mit tegyek? Én csináltam valamit rosszul?

Hát húzd meg kicsit a pórázt magad fele h a kiskutya kicsit meg induljon,eszt meg cisnálod egy párszor és meni fog,

DE NEM HISZEM H EZ A LEGHELYESEBB !!!!!

Idő (azaz kitartás) kérdése.

Egyértelmű, hogy gondok voltak a korai szocializációval. Ezt neked kell (sokkal nagyobb munkával) pótolnod, nagyon fokozatos, kíméletes programmal. Ne add fel, mert azzal megerősíted benne ezt az elkerülő magatartást, ha beletörődsz, a saját és a kutyád életét is rendkívül megnehezíti a sok stressz, kínlódás miatt. Itt mindent bele kell adnod!

Hagyd, hogy önmaga bontakozhasson ki, és a saját tempójában haladjon. Ha ez még heteket, vagy több hónapot vesz igénybe, akkor sem szabad erőltetni, te nem léphetsz tovább, amíg ő készen nem áll, de ne veszítsd el a lelkesedésed és a bizalmadat az üggyel kapcsolatban, végül sikerülni fog.

Töltsetek együtt kint (ameddig hajlandó eltávolodni) annyi időt, amennyit csak tudsz, lehetőleg minimum egy órát minden próbálkozásnál, de ez illúzió... addig kellene vele üldögélned, amíg nem látod rajta, hogy kezd felengedni, ellazulni. (A legideálisabb, ha kicsit beljebb kezdesz vele, és szabadon mehet, póráz nélkül, hogy ő távolodhasson szabad akaratából, amennyire képes.) Ne könyörögj neki, ne kérleld, próbálj megszabadulni az érzelmeidtől, ne a helyzettel foglalkozz, legjobb, ha minél kevésbé figyelsz a kutyára (pl. vigyél magaddal egy könyvet - de a zenehallgatás általában nem a legjobb megoldás, mert az érzelmeid követik a zene hangulatát, és ezt egy kutya elől nem tudod titkolni), neked kell megmutatnod, hogy ez egy természetes dolog, nincs benne semmi ijesztő, NE CSAPJ NAGY HŰHÓT A DOLOGBÓL, MERT TE TANÍTOD MEG NEKI, HOGY EZ MEKKORA DOLOG, A MAGATARTÁSODDAL, A SZAVAID, A MOZDULATAID, A TESTBESZÉDED ÉRZELMI TÖLTÉSÉVEL. Higgadtan, magabiztosan kell elindulnod, mintegy mellékesen kezelve a tényt, hogy egy kutya is veled van. Amíg nem kezd önállóan érdeklődni a környezete iránt, addig ennyiben állapodjunk meg, ne várj el többet tőle, menjetek vissza, mielőtt valami olyat teszel, ami visszavetheti. Majd szépen lassan oldódni fog, ha tőled azt tanulja, hogy nincs ebben semmi rendkívüli, teljes biztonságban van melletted (nem árt, ha falkavezéri fellépést mutatsz felé ezen kívül is).

Ha már sokszor sikerült elérni ezt a nyugodtabb, lazább állapotot, akkor megnézheted, mi lesz, ha túllépsz a komfortzónáján, követni fog-e (ha szabadon volt), vagy elengeded a pórázt, és eltávolodsz tőle. Nem baj, ha nem történik semmi, itt az egyetlen baj, ha visszalépés történik, ezt mindenképp kerüld el!

Van jó pár csali-módszer, de itt talán nem a jutalomfalat a legcélravezetőbb, nem is lepődtem meg, hogy nem volt túl sikeres, mert az nem a környezete iránt kelti fel a bizalmát, az érdeklődését. Az akkor jó, ha már hajlandó elindulni, nem pedig az elindulásra kell késztetni vele. Ez könyörgés (alárendelt viselkedés az ember részéről!), nem jutalmazás, jutalmazni a már elért eredményt kell, hogy sikerélménye legyen, nem csoda, hogy ezzel nem nyered el a bizalmát.

Ismernem kéne a kutya hátterét.

Pl. be lehet vetni egy régi ismerősét (alomtárs), de ha kutyákkal jó viszonyban áll korábbról, akkor egy békésebb, játékos, semmi esetre sem félénk vagy tolakodó, de hasonló termetű (főként kölyök) kutya meggyorsíthatja a folyamatot - persze folyamatosan csökkentve a távolságot, figyelve a kutyád minden reakcióját.

De ehhez hasonlóan bármi szóba jöhet, ami arra ösztönzi, hogy magától útra keljen, akár egy olyan ember is, akihez nagyon kötődik, vagy lehetsz te is, ha egy olyan ember marad vele, akiben megbízik, legyél kreatív! A csalimódszer is csak gyorsítja a folyamatot, ne várj csodákat - ez nem az a fajta probléma.

A csalimódszer másik változata, hogy a lakásban ismerteted meg másik kutyával, hagyod őket több alkalmon át összecsiszolódni, és ha olyan, amelyikkel egy hullámhosszon van, imád vele birkózni, stb., akkor együtt levinni őket, minden feszültség nélkül, fontos, hogy ne rettegj előre a kutyád reakciója miatt (és ne mutasd ki a csalódottságod)! Ha hagyod őket a komfortzónája határánál szabadon játszani, és hagyj időt neki, hátha lép.

Az sem rossz módszer, ha elfeledteted vele (a legutolsó tippem is ezen alapul), hol van, és mit vársz el tőle, azaz lefoglalod valamivel, amit szeret csinálni, hogy ne a "szituációban éljen", de úgy vettem ki, hogy neki nincs ilyen... Ha mégis, ezt is bele lehet venni. Itt a higgadtság mellett a pozitív, felszabadult érzelmek domináljanak.

Na azt hiszem, egyelőre nem is terhellek több információval :P

Sok sikert, várom a fejleményeket!