Hogyan lehet megtanítani egy macskát, hogy ne bántsa a gyereket, meglehet egyáltalán?

Én egy nagy állat barát vagyok.Ezért nem írok olyat,hogy b@sd ki a macskát..Viszont ahol kicsi gyerek van és a cica nem tud viselkedni akkor dönteni kell! Mi vagy ki a fontosabb? Az egyik előttem szóló írta,hogy akár maradandó sérülést is okozhat.Mi van,ha ki kaparja a kicsi szemét?Akkor is azt mondod szegény cica?

Tudom,hogy a gyerekek mellé jó egy házi állat,de ha cica agresszív én meneszteném a háztól.Keress neki egy olyan gazdit aki egyedül van és rá ér foglalkozni a rakoncátlan cicával.

Persze ez az én véleményem!Itt senki nem mondhatja meg,hogy mit csinálj.Neked kell mérlegelni.

Mekkora állatbarát lehet az utolsó. :D

"Ahol kicsi gyerek van és a cica nem tud viselkedni, akkor dönteni kell!"

Ember, a gyerek nem tud viselkedni!

"Mi van, ha kikaparja a kicsi szemét?"

Nem tudom, annyi biztos, hogy a gyerek felfogja, hogy ne zaklassa a macskát, vagy ráfizet.

"ha cica agresszív, én meneszteném a háztól"

Na, te csodálatos állatbarát. Azért lesz agresszív, mert megvédi magát? Kíváncsi vagyok, mit tennél a helyében. Hagynád, hogy a gyerek a játékának tekintsen? Én meg is fojtanám.

"Keress neki egy olyan gazdit, aki egyedül van és ráér foglalkozni a rakoncátlan cicával."

Vagy inkább a "rakoncátlan" gyereket kéne megnevelni.

Volt nagyszüleimnél egy kandúr cica.

Én kábé két éves lehettem - tisztán emlékszem, hogy nem akartam bántani a cicát, hanem pont hogy jót akartam tenni vele.

Meg akartam tanítani két lábon járni.

Ezt akkor találtam ki, amikor valamiért egyedül voltam egy szobában a macskával. (mindig felügyelet alatt voltam persze, fél percig voltam valamiért egyedül hagyva)

A macsek tisztában volt azzal, hogy nem bántani akarom, hanem "játszom" (eskü jó szándék vezetett)

Egy ujjal se ért hozzám. Nem harapott meg, nem kapott oda, még behúzott karmokkal sem, és nem is morgott.

Tűrte a sorsát, és hangosan nyávogott, remélve hogy valamelyik felmenőm odarohan és megmenti.

Szóval igen, a gyerekekkel meg kell értetni, hogy a macskát csak óvatosan szabad simogatni, minden más fáj nekik vagy nem szeretik (illetve majd idősebb korukra megtanulják, mit szabad és mit nem, kicsi korban inkább csak simogassák) és hogy teret kell hagyni a cicának, ha nem akar simit akkor nem lesz simi.

Viszont a macska is fontos tényező. Fentebb írtam a személyes sztorimat - a macska tudta, hogy kicsi vagyok, és arra is rájött, hogy nem az a célom hogy bántsam, mert nem voltam tisztában vele, hogy neki az rossz.

Nekem is az a véleményem, hogy azt a macskát bántotta pár gyerek - megdobálták kővel, kergették - ami miatt "ellenségnek" fogja fel a gyerekeket.

Vagy bevállaltok egy hosszú folyamatot, ami alatt a macska szép lassan megbékél a gyerekekkel, vagy tényleg egy új cica lesz a megoldás.

Nagyon nagy állatbarát vagyok, szeretem az állatokat, de ha veszélyt jelent kisgyerekekre (az egyik még nincs is egy éves) akkor nyilván a gyerek érdeke a fontosabb.

"Vagy bevállaltok egy hosszú folyamatot, ami alatt a macska szép lassan megbékél a gyerekekkel, vagy tényleg egy új cica lesz a megoldás."

Na tessék. Az állatbarát. Nem is annyira azzal van a bajom, hogy annak mondod magad, hanem azzal, hogy még ösztönzöd is a kérdezőt a rosszra. Visszaviszik szegény ártatlan párát, hoznak egy másikat, a gyerek azt is terrorizálja majd, azt is visszaviszik, és így tovább. Jah, és persze végig szegény állatot hibáztatnák. Az ilyen embernek, akinek a gyereke ennyivel fontosabb, nem való állat.

Ne mondjatok ilyet, nagyon fáj...

...a hasizmom. A röhögéstől.

Állatbarátnak lenni nem egyenlő azzal, hogy átesünk a ló másik oldalára.

Igen, állatbarát vagyok. Igen, rendszeresen segítek egy aktív állatmentő alapítványnak.

De ha, teszem azt, egy folyóparton csücsülve észrevenném, hogy tőlem balra egy kutya, jobbra pedig egy gyerek fuldoklik (ez csak egy hasonlat, ne akadjunk fent azon, hogy hogyan és miért kerültek oda, köszönöm - és nem tudom mind a kettőt megmenteni) akkor rögtön a folyóba ugranék, és gondolkodás nélkül jobbra úsznék a gyerekért.

Igen, minden élet fontos, de ha egy kutya életét választanám egy gyereké helyett, akkor soha többé nem lennék képes tükörbe nézni, és embernek hívni magamat.

Igen, a macska valószínűleg sérült. Ha a Kérdező nem képes megbirkózni vele, akkor mindenkinek jobb, ha új, szerető gazdát keresnek a macskának (mondtam egy büdös szóval is, hogy vágják vissza a menhelyre??)

A macska meg nem náluk vadult meg.

De. Állatbarátnak lenni egyenlő azzal, hogy nem kezeljük a gyereket felsőbbrendűként. Én az általad felvázolt szituációban nem tennék semmit, mert ha a kutyát menteném, bűntudatom lenne, ha a gyereket, akkor azonnal megbánnám és beugranék a folyóba én is. Na, ezt jelenti állatbarátnak lenni.

"...soha többet nem lennék képes tükörbe nézni, és embernek hívni magamat."

Ezzel most a VALÓDI (nem magadfajta) állatbarátokra is konkrétan azt mondtad, hogy nem emberek.

"mondtam egy büdös szóval is, hogy vágják vissza a menhelyre?"

És én mondtam egy büdös szóval is, hogy te vagy itt az egyetlen válaszoló? :)

"A macska meg nem náluk vadult meg."

KÖNYÖRGÖM, A GYEREK VADULT MEG!!