Mit lehet kezdeni azzal, hogy anyós akarja megmondani, hogy etessem a gyerekemet?
Sziasztok. A helyzet az, hogy nem rég szültem a kisfiamat, aki tápszeres, saját döntésből. Röviden taszít az egész szoptatás, de azért megpróbáltam még az első gyermekünknél, de borzasztó érzés volt, kellemetlen, fájt stb. A fiúnknál már első perctől tudtam, hogy nem fogok a szoptatással nyűglődni, tápszeres lesz és kész, nekünk így megfelel. Na hát anyós most ezt megtudta és ránk förmedt, hogy mégis én mit képzelek magamról, hogy az ő kis unokáját nem szoptatom, igen is szoptassam, nem fogja hagyni, hogy tápszeres legyen blabla.. :D
A lányunknál, aki most 5 éves külföldön éltünk (nem rég jöttünk haza), ő róla nem tudta, h tápszeres volt, valahogy nem gondoltam hogy be kellett volna jelenteni, hogyan etetem a saját gyermekem, de most ennek okán felhozta azt is, hogy csak nem a lányunkat is tápszereztem és hát én mégis milyen anya vagyok stb. Na több se kellett, férjemnek és nekem is nagyon eldurrant az agyunk, kritikán aluli stílusban beszélt anyóspajti, úgyhogy alaposan kiosztottam, férjem pedig megmondta, hogy a saját otthonunkban nem fog így beszélni sem velem, sem vele, tehát azonnal távozzon. Persze ő volt megsértődve és még másnap is hívta férjemet, hogy beszéljen a fejemmel és álljak neki szépen szoptatni. Elképesztő volt az egész, tudtam eddig is, hogy nem 100%-as nő, voltak és vannak is meglehetősen érdekes dolgai, de azért ez nonszensz. Persze megmondtuk, hogy semmi köze, hogyan etetjük a gyereket és ha fejre áll sem fogok szoptatni, de be van sértődve, férjemet piszkálja, pedig őt se kell félteni, helyretette az anyját már nem 1x, de mintha bekattant volna nála valami és nem ért a szóból. Azóta nem is találkoztunk, nem voltam hajlandó se átmenni hozzájuk, se áthívni magunkhoz, de persze veri az asztalt, hogy ő unokázni akar.
Semmi kedvünk ezek után bármi nemű kapcsolatot fenntartani vele, férjem nagyon haragszik rá, beszélni sem akar vele, de én se. Ez a húzása volt egyébként az utolsó csepp a pohárban, rengeteg vitát generált már, hisztizett minden hülyeségen, szóval alkotott már rendesen, de most tényleg betelt a pohár. Megmondtam, hogy köszönöm én nem megyek át hozzá, ha akarja vigye át ő a gyerekeket az anyjához egy kicsit, de azt mondta most egy ideig ezt elfelejtheti anyós.
Ti mit tennétek a helyünkben? Ismerjük már annyira, hogy ha összekerülünk, záros időn belül megint rákezd a szoptatás témára.
Senki nem várta, hogy közösen szidjuk anyóst, szimplán megoldást akarunk találni a helyzetre!
"Akkor miért tettél fel kérdést,ha nem érdekel idegenek véleménye?"
Meg kellene tanulni szöveget értelmezni! Nem azt kérdeztem kinek mi a véleménye arról, hogy nem szoptatok, hanem azt, hogy anyós minősíthetetlen stílusban meg akarja szabni hogy neveljük a gyereket és pörög a témán. Ezzel mit lehet kezdeni az állandó vitán kívül. Még csak nem is véleményt, hanem TANÁCSOT kértem.
#7: Nem a kutyád vagyok és nem írtam senkire semmi sértőt, úgyhogy tanulj meg normális stílusban a másikhoz szólni, vagy hess neked!
Nem írtam le az egész élettörténetemet, mert nem hinném hogy bárkire is tartozna, de világ életemben önértékelési problémáim voltak a testemmel kapcsolatban, leginkább a mellemmel, kicsi volt, nem tetszett az alakja, csúnyának találtam, ami a szülés után meg ezerszereződött és borzasztó kínnal járt az a néhány hét, amíg szoptatni próbáltam a lányunkat. Utána pszichológus tett helyre és ott megfogadtam, hogy ha lesz még gyerekünk, tápszeres lesz és kész! Nem viccből nem szoptatok, de akkor sem érdekel kinek mi erről a véleménye. Mint mondtam, nem fogok depressziós lelkironcs lenni, csak mert anya lettem! Így is tökéletesen fel fognak nőni, mint ahogy megannyi más tápszeres gyermek, akik vígan élik életüket és az ég világon semmiféle problémájuk nem származott abból, hogy nem lettek szoptatva.
Aki képtelen szöveget értelmezni és a továbbiakban szintén csak okoskodni szeretne a döntésünkkel kapcsolatban, az tartsa magában és görgessen tovább, mert NEM EZ A KÉRDÉS! Attól, hogy mi még haragban vagyunk anyóssal, a gyerekeknek a nagyanyjuk, de nem fogjuk tűrni, hogy beleokoskodjon olyanba, amihez nincs köze és minden találkozásnál szapuljon minket. Férjem húgánál ugyanezt az okoskodást eljátszotta, ugyan ő szoptatott, de a hozzátáplálásnál anyós nagyon osztotta az észt, hogy mikor mit és hogyan adjon és a sógornőm kifejezett kérése ellenére megetette olyannal, amivel még nem kellett volna... Ezek után és a mostani balhé után nem igazán tudunk bízni benne..
válasza:Aki nem tiszteli a magánszférádat, a döntéseidet, annak nincs helye a környezetedben. Ennyi. Majd ha anyós ezt megérti, akkor lehet beszélni kapcsolattartásról. Nem kell keresni, majd keres, ha akar valamit, és akkor letisztázzátok a felállást. Ha belepfozik olyasmibe, amihez semmi köze, akkor lehet elmenni! Elég gáz lehet, ha a férjed se vágyik a társaságára...
Az meg teljesen mellékes, hogy kinek mennyire van igaza, meg hányan szoptatnának, ha tudnának, mert abszolút nem releváns a te életedben, hogy mások miként csinálják. Egy életed van, éld a legjobb belátásod szerint, ne mások értékítéletei alapján! A döntéseidet te hozod, a következményeit te viseled, nem mások!
válasza:Igazad van, a gyerekeidet úgy táplálod ahogy akarod... Ha úgy tetszik fényevők is lehetnek. Az anyósod csak azt szerette volna, hogy az anyatejjel járó sok hasznos dolgot megkapják a gyerekeid. Plusz az intimitást és kötődést ami szoptatás közben kialakul a babákkal.
Annyit viszont megjegyeznék, hogy én anno bármit megadtam volna azért, hogy szoptathassam a gyermekemet. Tápszeres volt és sokkal gyengébb volt az immunrendszere, mint egy anyatejes babának. 16 évvel ezelőtt nem voltak ilyen hiper szuper tápszerek, mint most.
válasza: válasza:Tápszerrel sose kapja meg azokat az immunanyagokat amit az anyatejből igen. Lehet most nem beteges de olvass utána, könnyebben lesz cukorbeteg, stb... Oké, nem akarsz szoptatni, azért annyit megtehettél volna a gyerekedért hogy lefejed a tejet és odaadod neki.
Anyósnak meg eleve azt kellett volna mondanod hogy nincs tejed, ezért kap tápszert, akkor nyugi lenne. Mostmár nem fog békénhagyni mert épeszű nőként fel nem birja fogni , hogy magadat a gyereked egészsége elé helyezed.
válasza:Szerintem ignoraljatok anyost egy darabig, azutan a ferjed vigye at a gyerekeket, elore kozolve h ha feljon a tema, akkor mar veszik is a batyut. En a helyedben csak par ilyen alkalom utan mennek en is v latnam ot a sajat otthonomban.
Kisse valoban hisztisnek es unszimpatikusnak tunsz a soraid alapjan, meg csak nem is a szoptatas megtagadasa miatt, mert ahhoz senkinek semmi koze .
válasza: válasza: válasza:Úristen... nekem nincs bajom a szoptatással, de nem értem ezeket a nagy indulatokat. Mintha, aki tápszeres lenne az garancia rá, hogy egy beteges szerencsétlen lesz. Engem sem szoptattak, nem vagyok allergiás, semmi probléma az immunrendszeremmel, míg húgom, aki 3 éves koráig anyatejes volt erősen allergiás pl.
Mintha az anyatej egyenlő lenne azzal, hogy soha semmi baja nem lesz a gyereknek.
Én leülnék anyóssal és megpróbálnám szépen elmondani a véleményem, ha nem sikerül, akkor pedig valóban egy időre felfüggeszteném a kapcsolatot. Nekem nemrég halt meg idősebb (de még nem olyan idős, hogy itt lett volna az idő) közeli hozzátartozóm, így én érzékenyebb vagyok a harag-témára, de nyilván, ha nem fogadja el, amit mondtok, akkor túl sok mindent nem tudtok tenni. Bár a gyerekeket nem hiszem, hogy eltiltanám.
válasza:Juh kérdező, szívesen elolvasnám ezek a tanulmányokat, amikre hivatkozol, mert a WHO oldalán rengeteg e, ami pont ellentétes azzal, amit te állítasz a szoptatással kapcsolatban, illetve a "tápszeres, nem lett tőle semmi baja"
Szerintem Nobel díjat érdemelsz, amiért ezt így kapásból megállapítottad :o
Gondolom a WHO - nál csupa buta tudós dolgozik... Neked kellene tájékozódni, hiteles forrásokból!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!