A férfiak miért nem írnak ki olyan kérdést, hogy "Ki az első egy nő életében"?
Miért nem akarják leválasztani a nőt a családjától?
Miért nem érzik megrövidítve magukat, ha a nő szereti a szüleit?
Miért nem vívnak hatalmi harcot az anyóssal-apóssal?
Miért nem féltékenyek rájuk?
Pedig inkább a nőkre jellemző, hogy a saját anyjuk nyakig benne van a fiatalok életében, jönnek-mennek egymáshoz, telefon, mesélgetés, panaszkodás, első helyen vannak tartva az ünnepeik,...stb.
Nyilván van roppant kevés kivétel, most nem őrájuk vagyok kíváncsi, hanem a jelenség magyarázatára.
válasza: válasza:Mert még az esetlegesen azelőtt bizonytalanabb férfi egója is rögtön a helyére kerül, ha megházasodik, vagy tartós kapcsolata alakult ki. Innentől kezdve biztos a pozíciója a saját szűkebb családjában, vagy a tágabb családban. A szomszédom, aki egy eléggé szókimondó, sokszor mosdatlan szájú valaki ezt úgy jellemezte, hogy "ameddig én b....om meg az asszonyt és nem ő engem, addig nincs miről beszélni!"
Most függetlenül a fogalmazástól, a férfiaknak - akár tudat alatt - általában ez adja az önbizalmat és ezért nem potenciális ellenfél nekik a párjuk szülei. Amellett egy egészséges férfi csip-csup dolgokkal nem foglalkozik. Nem érdekli, hogy kihez mennek karácsonykor első nap és kihez a második, lényeg, hogy mennek és milyen sorrendben vannak a bögrék a kredencben, vagy kinek mi a véleménye a szoptatásról, a lényeg, hogy a gyerek ne maradjon éhes és emiatt ne üvöltsön. Nem kap görcsöt, ha az anyósa megmutatja az ismerőseinek a gyerek képeit, vagy elmeséli, hogy új autót vettek.
válasza:Csak a saját környezetemben úgy vettem észre, hogy a nők sokkal önállóbbak:
Anyu gyakorlatra került (anno ez két év munkát jelentett, aztán vizsga) elköltözött otthonról, szobát bérelt.
Nővérem és én, befejeztük a sulit, nővérem külföldre költözött, ott járt fősulira, én vettem egy ingatlant, melóztam. Hugi szintén külföldre készül suli után (még 2,5 év).
Bátyám, aki szintén megkapta az indulótőkét, 36 éves koráig a gyerekszobájában élt (informatikusként, multinál, 300ezer feletti fizuból)
De anyu b...szta el, be is ismerte: nekünk lányoknak természetes volt, hogy rendbetesszük a szobánkat, takarítunk, mosunk/vasalunk. Bátyám ebből annyit érzékelt hogy a szoba öntisztul, a ruhák meg mágikus módon mosva/vasalva a szekrénybe teleportálnak.
#13
Igen, én is ismerek ilyen anyák-apák által elcseszett gyerekeket, ma már érdekes módon, egyre inkább nemtől függetlenül.
De sajnos ezzel nem kaptam választ a kérdésemre!
válasza: válasza: válasza: válasza:Az egyik oka, hogy a társadalomban még ma is él az a dolog, amit leírtatok, hogy a férfi többet ér. Neki nem kell pakolásznia, megtanulnia ellátni magát. Ezt a fiús anyukák rontják el, akik maguk is többre értékelik, ha "kispasit" szülnek, mintha lányt.
Aztán a fentiből jön egy számomra fura dolog: az az, hogy a fiúk az anyjukat keresik a párjukban. Valaki pedig az előző kérdéshez - amiből gondolom, ez született - tökéletesen leírta, hogy a két kapcsolat teljesen más. Szülő-gyermek vs férfi nő. Tehát valahol beteges dolog a szülőt, a gondozót keresni egy veled egyenrangú társban.
Itt ezzel ugye már elcsesződik a gondolkodás, de ha a fiúk az anyjuk gondoskodását keresik, a lányok nem nagyon tudnak mit. A magyar apák nem veszik ki igazán a részüket a gyereknevelésből. (Kivétel persze van.) Az anyukámat én is tudnám keresni férfiban. Az apámat... nem, soha többé.
Képzeljük el, hogy az apák ugyanolyan százalékban "szerelmesednek bele" a lányukba, mint anyák a fiaikba. Akkor simán menne a verseny, hogy kit szeretsz jobban, ki fúr neked egyenesebb polcot, ki szereli meg neked a csapot - ha a hagyományosabb szerepeket nézzük, de simán lehetne olyan is, hogy na melyikünk főz jobb halászlét bográcsban a szemünk fényének.
Aztán befigyel az a mellékág is, hogy a férfi törődését általában pénzben, a nőét időben mérjük. Pl. a férfi meghív vacsorázni, a nő főz vacsorát. A férfi vesz virágot, a nő inget vasal. A pénz egy adott dolog, és bár ebben is lehet versengeni, az idővel jobban. Én jobban vasalok rá, én jobbat főzök rá, én többet foglalkozom a zoknijaival.
De egyszerűen is meg lehet válaszolni, mert biztos vannak olyan esetek is, ahol apa leszarja a gyerekeket, a férfinak meg elég, hogy van punci, lehet utolsó is a nőnek.
válasza:Nálunk azért mert nő létemre letudtam válni a szüleimröl.
Ahogy a férjem is a szüleiröl.Bár elég hosszas volt mert az anyja nem tudta elengedni,nem tudta felfogni h már felnőtt és van saját élete.
Szoval van a gyenge ferfi aki nem mer nemet mondani a szüleinek pl manipulàljàk,érzelmileg zsaroljàk.Mint ahogy az anyòsom is tette.
Aztán rájött h nem egészséges dolog.Nem az én dolgom elfogadni a családjàt hanem a családja dolga elfogadni h van egy élete,màr nem tarthatjàk hatalmukban.
Àltalàban a ferfiaknal problemasabb a levàlás,de ott a nevelés az oka.
Hogy az anya nem engedi el a felnött fiat.
Pedig ez az élet rendje.
Nekem a férjem az elsö,a hàzassàgom az elsö.
Persze vannak bizonyos helyzetek ahol a szülök,de elsösorban a legfontosabb h a házassàgom ne sérüljön,ha kell kompromisszumot kötök.
Lehet furcsàn hangzik de anyuci kisfia vagy apuci kislànya sosem fog tudni normàlis kapcsolatot kialakitani.
Kerdezö ti meg fiatalok vagytok.
Nalunk 23-24 evesen kezdett el levàlni és nem érdekelni ha puffog az anyja ha nem tetszik neki valami.
Szoval a kerdesre valaszolva altalaban egy nönek a ferfi az elsö hiszen altalaban a nök könnyen levalnak a szülökröl
valamiert a ferfiaknak nehezebben.
Persze vannak kivetelek
de itt is sok kerdesben azt latod h a ferfi anyja problemas
tulsagosan kötödnek meg a fiaikhoz sokszor beteges szinten
ezzel tönkreteve a felnött gyereke eletet,a normalis kapcsolat kialakitasat.
#19
"de itt is sok kerdesben azt latod h a ferfi anyja problemas"
Nos, akkor elmondom, hogy én hogy látom, középkorú nőként.
Aki a Gyakorin éli az életét, abban kialakul egy torzkép az egész világról.
A "Családi kapcsolatok" kategóriában van nagyjából 5 beteg nő, aki az anyós-após témakörbe írja le napi szinten a vélt problémáit, némileg alakítgatva, de a régebbiek számára pontosan felismerhetően.
Van másik 5, akinek valós problémája van, megoldható lenne költözéssel, erélyesebb fellépéssel, de ezeket nem lépi meg és írja-írja a keserveit, mint egy naplóban.
Aztán vannak vagy 10-en a grafomániás, kamukérdéssel szórakozók, akiknek nem tudom mi a céljuk, de az anyós szapulása mindig hálás téma, amivel el lehet szórakoztatni a másik 10-et, akikről az első két bekezdésben írtam.
Megjelenik a frissen regisztrált tudatlan és ezekből a kérdésekből alakítja ki a véleményét, amit aztán a való életben hangoztat, vagy károsan alkalmaz.
Előítéletesen áll hozzá a még nem is létező anyóshoz, mert ő bizony nem esik abba a hibába, mint amiket itt olvasott, az anyóst utálni kell, kitúrni az életükből, megtartani vele a 300km távolságot, az a legtisztább!
Az igazi élet teljesen más!
Többségében vannak a normális családok, normális anyós-meny kapcsolatokkal, akik szó szerint családként funkcionálnak, egymást - félve írom le a szót - szeretve, támogatva.
Csakhogy róluk nem szól a fáma, mert nem érnek rá gyakorizni!
A férfiak az igazi életben?
Dolgoznak, élnek és a családi béke érdekében sokan kompromisszumot kötnek, mert a férfiak utálják a konfliktusokat, illetve azok következményeit.
Egy férfi nem fog órákig, napokig, hetekig rágódni, nyelvelni, hangoskodni, duzzogni valami piszlicsáré dolgon, de főleg nem fogja fórumokra kiírni vagy szexmegvonással büntetni a párját, inkább enged a dolgokban, csak hogy béke legyen.
És akkor a nő "győzött", csak azt nem fogják fel sokan, hogy ezek a dolgok rakódnak és rakódnak egymásra, ...aztán lesz ami lesz, lehet sírni, eret felvágni és nem érteni!
Mielőtt valaki téves következtetést vonna le, nem vagyok feltétel nélküli anyóspárti.
Két anyósom volt, az első lányaként szeretett, végtelen türelemmel, tele jó szándékkal, a második egy égetnivaló boszorkány volt.
Csakhogy ő nem mint anyós volt a hányinger, alapban emberileg volt egy szörnyeteg, mindenkivel.
Vele 3 év gyötrődés után megszakítottam minden kapcsolatot és ennek más kezelhetősége nem volt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!