Éreztek valamit a párotok szülei iránt? Harag, szeretet, düh, szomorúság, megvetés vagy tisztelet?

Én eléggé szerencsésnek mondhatom magam,mint a vejük.nagyon aranyosak a feleségem szüleik.Sok családot ismerek,de ilyen összetartó családot én még életemben nem láttam,és nem is tapasztaltam sehol sem.Elképesztő ami ott van néha,egy ebédnél 15-20 an.És bárki bárkinek segít egy szavába kerül csak.Szuper a környezet,és a

hangulat.Jól érzem magam ott ha ott vagyok.

Irigylek mindenkit, akiket tényleg szeretnek a párjuk szülei, testvérei! Mindenki... Vagy többnyire legalább.

Én először szeretet éreztem, mert azt hittem azért egy kicsit kedvelnek és úgy gondoltam rájuk, mint 2. családomra. Amikor rájöttem nem így van, s sokszor csúnyán viselkedtek velem, dühös voltam meg szomorú, hogy minden kedves terményem, szavam semmit nem ért. Amikor már nagyon sokáig és durván sértegettek (én pedig némán tűrtem, én hülye) és miután egyszer megkértem anyósomat, hogy segítsen egy konfliktus helyzetben, amiben tudott volna ha akar, de nem segített! Egyszer aztán anyósom kért tőlem szívességet amit én is megtagadtam, amit meg is indokoltam. Erre nagy haragra gerjedt és elzavart minket. Ehhez elég volt 5 év alatt egy db "NEM"-re, amit kimondtam. Odáig megszokták, hogy benyelek mindent meg bólogatok (mert így volt. Vagy a béke kedvéért, vagy hogy szeressenek...). Azóta, hogy még ezt is megtette, mást sem érzek csak megvetést, haragot, olykor már gyűlöletig.... Meg magamra haragszom, hogy nem kiabáltam le őket amikor kellett volna és bánok minden őszinte kedves gondolatomat róluk és tettemet!

Így még senki nem döngölt földbe mint ők. Mindig elérték, hogy egy senkinek érezzem magam náluk. Most már a férjem is egy senki lassan, nem csak én. De ez mind az ő döntésük. Egyszer a férjem is besokall majd, hogy ő mindig kedves meg szereti őket meg ugye szeretni kell ugye őket mert mégis csak a családja (mert ezt nagyon belenevelték, hogy anyukának mindent el kell nézni)... Csakhogy semmit nem kap vissza. Látványosan nem érdekli anyósomat, hogy a fia amióta kikerült alóla, jól megy sora. Haladt az életben. Csak a saját "nyomorát" fontos meghallgatni, amit ő csinált saját magának. Hát engem már nem érdekel, ha ő rosszul érzi magát. Az még nem szeretet, hogy ad ezt azt mert neki nem kell éppen... A szeretet nem ez. Egyszerűen nem kíváncsi a saját gyerekére sem. Mondjuk nekem ez jó, mert beigazol engem. Mert amúgy nagyon nagy színész és férjem előtt előadja a mintaanyóst.