Párom szülei minden hétvégére kitűznek egy új kirándulós helyet, én nem szeretnék menni, ez baj?
Van egy óvodás közös gyerekünk. Párom szülei részesei szeretnének lenni mindenegyes napunknak. Mindennap telefonál nekik párom munka után elmeséli hosszasan milyen volt a munkája, mindennap átmegy hozzájuk délután, mert anyós mindig főz, süt valamit amit áthoz, de olyan mennyiségét, hogy kb. Úgy érzem felesleges már nekem főznöm vagy sütnöm.
Ami még idegesít kicsit, hogy mindig azt szeretnék, hogy aludjunk náluk vagy hogy a gyerekünk hadd aludjon náluk, de én ebből nem szeretnék annyira rendszert, de persze mindig mindennap meg van nekünk ágyazva, ha esetleg ott aludnánk. Hétvégére meg mindig kitűznek egy helyet ahova együtt elmegyünk kirándulni. Egy várat, egy természeti helyet... nincs ezzel baj. Szeretek túrázni, de én annyira vágyom arra, hogy kimozduljak kicsit a párommal, hogy ne az legyen, hogy egész hétvégén a párom szüleivel legyek. Mert mindkét nap ott vagyunk. Ha épp nem kirándulunk akkor náluk ülünk vagy átmegyünk együtt a szomszéd nagymamájához páromnak.
Sokszor azt érzem, hogy párom sem szakadt még ki a családi fészekből és ő neki is van erre igénye és nem érti mikor kicsit magamban húzom a szám, hogy már sok néha nekem ez.
Az én szüleim sajnos elég messze laknak. Így három hetente megyünk hozzájuk csak. Viszont erre nagyon féltékenyek párom szülei. Versengenek párom szüleik az enyémekkel szinte, hogy náluk több és jobb program legyen, hogy az unoka náluk szeressen a leginkább lenni. Direkt vettek egy kis pónit!!! Tudom kb. Hihetetlennek tűnik, de így van... a kertbe már van hinta, lipityóka minden, amióta van gyerekünk.
Nem az a bajom, hogy szeretik az unokájukat és szeretnének minél több idöt vele es a fiukkal tolteni. Hanem pl. Az amikor anyós hangoztatja, hogy mi az hogy mi képesek vagyunk 3 hetente hozzám haza utazni, szuleimhez ugye. Es hogy akkor ott alszunk es hogy az mennyi idő és hogy a gyereknek mennyire rossz hogy utaznia kell, miért nem maradhat inkább ott náluk.
És tudjátok ilyenkor a sírás kap el. Hogy kb. Képes lenne tiltani, hogy én vagy a gyerekem és a szuleim, testvereim lassak egymást és csakis magára gondol, önző nagyon önző és ez nagyo nrossz nekem.
Mikor visszajovunk mindig mondják, hogy ugye milyen jó itt. Sokkal jobb itt, mint ott és hogy itt azért boldogabbak vagyunk, meg jobban szeretünk itt élni.
Ezt azert hangoztatják, mert másik megyében élnek szüleim és szüleim megyéjére nagyon negatívan gondolkodnak, csak mert az messze van.
Szóval sokszor a sírás kap el, mondom páromnak ő nagyon szereti a szüleit, hisz imádják őt szülei, sose szenvedett semmiben hiányt, hisz mindig kényeztették, szerették. Nincs ezzel baj. Meg azt mondja mindig, hogy csak nagyon szeretnek meg az unokát.
De ez nekem már fáj.
Szóval igazából péntek délutántól vasárnapig velük vagyunk 2 hétig, velük kirándulunk össze-vissza. És harmadik héten vagyunk szüleimnél + az út idő..
És már kicsit unom ezt, hogy állandóan nincs egy olyan hétvége mikor a párommal lehetek.
Úgy èrzem mindig ki kell elégítenem mindenki boldogságát! A páromét, a párom szüleiét, az én szüleimet. De én???? Az enyémet senki se nézi. Hogy én mit akarok.
Azt meg nem szívesen teszem, hogy egyedül töltsön el egy teljes napot a gyerekemmel, mert én is alig látom a saját gyermekem. Hát hisz dolgozom. Gyermekem oviba jár. Bár tudom most épp nincs ovi, de egyébként ugyebár jár. Párom dolgozik, szóval hármasban alig vagyunk. Ha lepasszolnám még hétvégére is a gyerekem nem is lennék vele, pedig úgy szeretem és aranyat érnek a közös idők, amit párommal és gyermekünkkel tölthetünk együtt.
Én próbálok kiállni a sarkamra, próbálok szólni. Nem hagytam ezt se annyiba megmondtam neki, hogy fogunk akkor is járni szüleimhez. És ha majd egyszer a gyerekem azt fogja mondani, hogy nem akar jönni, akkor megfogom neki engedni, ha a párom nem akar jönni ő is nyugodtan megmondhatja, nem kötelezek én senkire semmit.
De nem akarom, hogy a gyerekem kedvét elvegye. Direkt mikor mennénk ugye mi hozzánk, szüleimhez akkora is olyan progeamokat szerveznek, amik után páromnak buntudata van hogy kihagyta, meg gyermekünk számára is tetszett volna....
De ez is olyan idegesítő......
Direkt mondogatják, hogy hétvégére disznóvágást terveznek vagy grillezni akarnak, vagy bográcsozni, vagy elmenni az xy várhoz vagy szüretelni vagy tököm tudja. Elnézést..
válasza:És igazatok van nem akarom, hogy a gyerekünk is majd ilyen madár legyen, mint én:(
Csak eleinte nekem is nagyon fontos volt az összetartozás a család. Pláne hogy szüleim messze vannak. Örültem, hogy ragaszkodnak, meg szeretnek, de ez már most sok és ahogy telik az idő egyre önzőbbek és eleinte nem voltak ilyenek mikor még nem volt gyerek és mikor még nem költöztünk össze. Már az is kész csoda hogy sikerült külön házba költözni tőlük.
:(
válasza: válasza:
válasza:Hát persze, ez nekik is pótcselekvés, a saját életükben lévő lyukakat és űrt is betöltik veletek, ami szinte 100%, hogy jelen van a házasságukban,különben nem csinálnák ezt...
Nagyon átérzem a helyzeted, az én látom szülei is ilyen piócák, évekbe telt, hogy a párom leváljon róluk, de végül sikerült, most másfél órányira lakunk és átlagosan havi 1x megyünk hozzájuk. Ez is nagy teljesítmény, főleg, hogy minden vágyuk volt, hogy oda költözzünk, ahol ők is vannak. Szóval meg lehet csinálni, de ehhez a férjed támogatása és helyzetfelismerése, felnövése elengedhetetlen.
Párommal mikor beszélek erről ő is szokta mondani, hogy haragszik rájuk, meg ő is észrevette már hogy sokszor mintha versenyeznének.. meg hogy szerinte is rossz ez. Viszont mikor meg ott vagyunk meg ha felhívnak szinte mintha mi sem történt volna.
Volt olyan egyszer hogy nem mentünk egy szombati napon be, mert sikerült elérnem, hogy párom velem legyen egész nap. Aznap viszont nagyon vártak bennünket. És utána nem szólt hozzánk anyós, csak dúlt fúlt.... és számomra ez is nagyon idegesítő volt, hogy ne hogy már még én kérjek elnézést amiért a fiával akartam lenni egy kicsit. Párom meg ilyenkoe pitizik és még tovább marad, hogy kiengesztelje őket aztán ismét óriási a szeretet anyós részéről....
Ilyenkor azt érzem, hogy párom nem elég önálló. Én meg egy másik megyében élek, ahol rajta és gyerekunkon kivul senkim sincs. Jo persze van a munkahelyem, meg vannak barátaim, de még is tudok élni, letudom foglalni magam otthon a házunkban, de ő nem tudja lefoglalni magát csak azzal h elmegy szüleihez füvet nyírni, szőlőt kapálni vagy beszélgetni ugye. Úgy érzem ilyenkor, hogy kevés vagyok és ez nagyon fáj nekem.
Az a baj, hogy borsod megyében élünk és én itt nem tudom hova máshova költözhetnénk..
Nagy városba Miskolc, Barcika nem gondolkodom, mert sose akartunk nagy városban élni. A többi kisváros, falu pedig ugyancsak nem tetszik, mert sok a roma származású, illetve semmit nem mond számunkra azok a települések. Párom saját kis faluját imádja. Itt szinte egyáltalán nincsen roma származású és maga a környezet is nagyon szép dombos..
Borsod megyén kívűl párom meg nem gondolkodik, mert akkor szüleit elfelejthetné, mert akkor az biztos hogy örökké megharagudnának és ezt nem lehet megértetni vele, hogy ez nem így működik.......:( plusz Miskolcon dolgozik, jó munkája van, jól keres.. nem szeretné ezt ott hagyni. Megértem.
válasza: válasza:Nemcsak anyósodról írod, hogy "elenged", ill. nem enged el titeket a szüleidhez, hanem azt is, hogy te "engeded", hogy a férjed minden nap hazamenjen, és a te családod "engedte", hogy a férjed falujába költözz - magyarán a két család ugyanaz, csak pepitában, és mentálisan te sem szakadtál ki abból a gondolkodásmódból, hogy a családtagok parancsolgatnak egymásnak és azon izmoznak, ki mennyire uralkodhat a másik felett. Ami nálatok zajlik, az nem szeretet, hanem hatalmi játszmák, és még a gyereked tányérja is hadszíntér (mennyi édeset egyen - ezt a csatát az anyósod nyerte).
Ha felnőtt emberek lennétek a férjeddel, akkor nem engedélyt adnátok egymásnak, hanem közösen eldöntenétek, ki mivel szeretné tölteni az idejét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!