Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Anyós, após » Borostyán anyós? Mit csináljak...

Borostyán anyós? Mit csináljak vele? Jó ötlet a gyerekvállalás, vagy csak olaj a tűzre?

Figyelt kérdés

Anyósom nem tud elengedni minket.

Férjemmel 2 éve vagyunk házasok, 5 éve vagyunk együtt, anyósomékkal egy fedél alatt élünk.

Szeretnénk saját életet, és lassan saját családot, hiszen én már 30 éves vagyok.

Anyósom nem tudja elfogadni, hogy a fia felnőtt, még mindig "kisbabám"-nak hívja, gyerekként kezeli. Férjem a tőle telhető legjobban próbálja jelezni neki, hogy nem szükséges így viselkednie. De a falnak is beszélhetne.

Én szólni nem merek, csak magam ellen hívnám ki a sorsot, illetve anyósomat, akinek férjemen kívül még 3 fia van, s minddel így viselkedik. Férjem a legidősebb és legdrágább fiú számára.

Jó látni, hogy szeretik egymást, de lassan torokszorító és gyomorforgató érzésem kezd kialakulni. Mikor jeleztük, hogy házakat nézünk, és volt egy hely, ahová menni akartunk, anyósomnak egy hétig migrénje volt.

Most férjem egy új helyen dolgozik, és anyósom minden nap kimegy elé autóval, úgy hozza haza.

Rosszul esnek ezek a dolgok, hogy nem akarja, hogy önállósodjunk, saját családunk legyen, fáj neki, így nekem is fáj, hogy így érez.

Tehetetlennek érzem magam.

Mikor jeleztem, hogy mi is szeretnénk már családot, mert az én koromban neki már 4 gyereke volt, csak annyit mondott, hogy nekem máshogy alakult az életem. Mintha tagadná az idő múlását. Szobája falán ott van a 4 fiú képe, és bár én is már a család tagja vagyok, férjemről és rólam nem közös kép van.

Anyósom mindenbe beleszól, és nem merek visszaszólni, nem akarok összeveszni, elveszíteni a férjem. A szobánkat is ő akarta berendezni, ahogy külön a kis amerikai konyhánkat is. Mikor kész tervvel álltunk elé, hogyan szeretnénk. Akkor kicsit elszakadt nálam a cérna, és férjem végül szólt, hogy ne szóljanak bele ebbe. Azóta nem szóltak.

Férjemmel egyre többet vitázunk pár hete az anyós miatt. Ő nem akar előre szólni, mert azt mondja, úgy nem értené meg az anyja. Csak az adott feszült helyzetben egy jól irányzott jelzéssel érti csak meg, hogy eddig, ne tovább. De én már úgy érzem, torkig vagyok. Tudom, hogy meg kell nyugodnom, a házasságunk érdekében. Nagyon szeretem őt, mindent feladnék érte.

Családot szeretnénk, pár hónapon belül gyerekvállaláson gondolkodunk. Anyósomék házában azonban ez nem lenne kivitelezhető, mert nincs annyi szobánk. Első körben apámhoz költöznénk, aki egyedül él, egy három szobás lakásban. A költözést nem tudjuk előbb megtenni, a "családi béke érdekében". Jó érvek kellenek, hogy el tudjunk költözni, hogy ez "elfogadható legyen". Ha pedig gyereket vállalunk, az egy jó érv.

Attól is félek, hogy anyósom irányítani akar majd, hogy hogyan neveljem a gyerekem, mert neki 4 van. Erőtlennek érzem magam ehhez.

Úgy érzem, nem akarják, hogy önállósodjunk, függőségben akarnak tartani minket. Főleg anyósom, és az ő szülei. Mindent szeretnek kontroll alatt tartani.

Sógorom vidékre költözött, kollégiumban lakik mert egyetemre jár. Anyósom dúl-fúl, borzalmas kedve van emiatt. Mikor egyszer kicsúszott a számon, hogy nem is baj, mert sógorom legalább önállósodik kicsit, nekem is jót tett, mikor 5 évig kollégista voltam, rávágta dühösen, szikrázó szemekkel, hogy "Ne önállósodjon!". Mindezt egy nagykorú férfire. S mindez az összes többi sógoromra is igaz. Engem legutóbb "viccből" házisárkánynak hívott. Mikor mondtam, hogy ez nekem bántó volt, hitetlenkedve kérdezte, hogy "ezzel is megbántottalak?", ezzel éreztetve, hogy túl érzékeny vagyok. Mikor vicces, de én meg őt látom túl érzékenynek. Szeretnék jó kapcsolatban lenni, de úgy érzem, nem tudok határt szabni ebben a helyzetben, és nem vagyok biztos benne, hogy tovább kéne bonyolítani a dolgokat a gyerekvállalással. Viszont ha saját családot nem vállalunk, anyósomék házában maradunk, gyerekszerepben. Én meg ha még éveket várunk, addig kiöregszem abból, hogy anya lehessek. Anyósomat pedig látszólag ez nem izgatja, csak a fiai számítanak. Férjével, apósommal a kapcsolata nem túl meleg és közeli, inkább a gyerekeibe kapaszkodik. Mi férjemmel szeretjük egymást, sokat beszélgetünk, megöleljük egymást, figyelünk egymásra. Ő kitalálta, hogy társfüggőek vagyunk. Ez is nagyon fájt tőle.



2021. szept. 25. 07:33
 51/105 anonim ***** válasza:
96%
Menjetek el és vállaljátok, hogy így döntöttetek, vagy maradjatok, de akkor tűrni kell, mert ő másmilyen már nem lesz.
2021. szept. 25. 14:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 52/105 A kérdező kommentje:

Férjemmel ma délutánra programot tervezünk, 2 hónapja le van fixálva a mai nap. Anyósomék kitalálták 3 hete, hogy nagycsaládi programot terveznek mára. Most jött be az anyósom, és mondta, hogy nem tudnánk-e átrakni a programunkat, mert a férjem csak most tudna a nagycsaláddal együtt lenni. Unokatesókat is idehívták. Így csak egy órát tudnánk maradni, de ha átraknánk a programot, akkor egész délután maradhatnánk. Mondtam, hogy sajnos nem megy. Aztán próbáltam megölelni. Hát, nem volt annyira sikeres.


Az biztos, hogy azt érzem, hogy ez a helyzet már nem tartható sokáig, szóval muszáj lépnünk, vagy a kapcsolatunk is rámegy.

2021. szept. 25. 14:07
 53/105 A kérdező kommentje:
Mindezt úgy, hogy amint mondta a mai dátumot, mi szóltunk, hogy az a nap nekünk nem lesz jó
2021. szept. 25. 14:19
 54/105 anonim ***** válasza:
100%

Hamarosan a fiának fogja mondani, maradjon itthon, ha ő is nemet mond, akkor jön a lelkiismeret-furdálás keltés, majd sóhajtozás (ettól falnak tudok menni) és szemforgatás, végül az eljátszott rosszullét vagy egy őszinte dühkitörés.

Menjetek el a programotokra, bármekkora színjátékot ad is elő.

2021. szept. 25. 14:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 55/105 anonim ***** válasza:
100%
Direkt csinálta, hogy megmutassa, hogy akkor is az van amit ő mond.
2021. szept. 25. 15:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 56/105 anonim ***** válasza:
100%
Ilyenkor nem jegyzed meg neki, hogy Anyuka, de mi szóltunk már 2 hónapja!! Nem kellett volna rászervezni a mi dátumunkra, drága mama!!
2021. szept. 25. 15:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 57/105 anonim ***** válasza:
100%
Pláne nem kell ölelgetni miután megpróbált veled kitolni.
2021. szept. 25. 15:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 58/105 anonim ***** válasza:
100%

A sógorodnak több töke volt, pedig a mama biztos neki is mondta, hogy nehogy messzi egyetemre menjen, és nehogy elköltözzön kollégiumba. Ő mégis ment, mert oda megy, ahová akar. Igaza van. Az anyja meg kiborult, de szemmel láthatóan túlélte, nem? Az, hogy még mindig ideges, az ő baja. Jól csinálta a gyerek. Nektek is így kéne.

A másik két sógoroddal mi van, ők is megemberelték magukat és ki tudtak szabadulni, csak ti nem?

2021. szept. 25. 15:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 59/105 anonim ***** válasza:
95%
2 teszetosza mimóza frigyre lépett..
2021. szept. 25. 15:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 60/105 anonim ***** válasza:
100%

Na figyelj, leírom, nálunk mi a helyzet!

Após meghalt 5 éve. Férjem azon az éven hazaköltözött anyukához, mert egyedül nem tudna megélni, én 1 évvel később követtem. Rendben, megbeszéltük, tudatos, bár kényszer helyzet volt. Albérletben laktunk.

Az elejétől hangoztattam, hogy nem akarom, de elfogadtam, mert tudtam, hogy az anyja, és rámegy a kapcsolatunk, ha nem kötünk kompromisszumot. De azzal a feltétellel, hogy amint lehet, elköltözünk. Rendben. Végül nagy nehezen, 15 hónap múlva sikerült vennünk házat, ugye akkor már ennyi ideje laktunk együtt. De még másfél év volt, amíg be tudtunk költözni, mert a felújítást mi csináltuk.

Én már 3 hónap után hallottam vissza, hogy milyen dagadt vagyok, lefolyok a székről, nem tudok főzni, mosni, TEREGETNI!, nem értek semmihez. Nem jó edényben főzök, nem jó fele keverek, nem abba, ne úgy, ne azzal. Miért nem hajtogatva teszem a gépbe a ruhát, nem jól mosogatok, na szóval minden. Ez időszakos volt.


Aztán eljutottam lelkileg oda, hogy sokszor már sírtam, hiába állt ki a férjem szinte mindig mellettem. Volt, hogy visszaszóltam. Aztán anyósom elég szipen iszogat is, annak ellenére, hogy én voltam a szar, a fizumból jó volt befizetni a számlákat, cigit venni, enni, úgy, hogy én nem is cigizek. Na addig nyúztam a férjem, hogy mindegy, milyen állapotok vannak a házban, aludni, fürdeni, főzni tudok, én megyek.


Meg is történt. Azóta szülők szembe költöztek velünk, mármint az én szüleim. Sajnos itt sem jobb a helyzet, mert még az is baj, ha ritkán megyek át, nem segítek annyit, stb. De legalább nem egy háztartás.


Apuval is volt néhány köröm pont emiatt, hogy miért albérlet még annó, miért nem oda költözünk. Úgyhogy SOHA nem mennék vissza szülőhöz.


Azóta érezhetően megváltozott a kapcsolatunk a férjemmel, mert engem frusztrál az ő anyja, nyíltan meg is mondtam, hogy nem bírom elviselni, meg az is, hogy az én szüleim ilyen közel vannak. Őt az idegesíti, hogy nem bírom az anyját, meg az én szüleim közelsége.


A mai napig nem tudom még mi a jó megoldás, hogy ne vegyem ennyire magamra a dolgokat, mert sajnos úgy vagyunk kezelve, mint a nyomorékok, holott bár segítséget kaptunk, de nem vagyunk másra utalva.


De legalább elköltöztünk. Sosem jó szülővel. Most külön vagyunk, a saját háztartásunkban, itthon azt csinálunk, amit akarunk.

2021. szept. 25. 15:30
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!