Tényleg nagy kérés hogy ne nevesse ki az unokát? Megsértődni ezen?

Anyósom a kezdetek óta mindig kinevette a gyereket,azzal a igazi nevetséges nevetéssel, olyasmit is ami abszolút nem vicces és senki más nem nevetett azon, max ez az aranyos mosolygást kiváltó dolgokon is.

Kicsinek amikor pl elkezdett felkönyökölni hahotázás mellett nézte, most pl elkezdett beszélni totyogni is, hangosan kinevette, ez a fél perces hangos nevetés. Amúgy is ettől folyamatosan megijedt a gyerek (és ezen is nevet) szóltunk hogy ne csinálja, mindig azt mondta hogy jaj ugyan már, csak nevet rajta miért baj? Olyasmin ami nem vicces,nem értjük miért kell őszintén... És nem zavarban van, de most már a gyerek kifejezetten fél tőle és ha csinál valamit a mama társaságában fél szemmel lesi hogy mit reagál, ha kineveti onnantól inkább elvonul a gyerek, szégyenli magát pedig semmi olyat nem csinál amit kellene, csak ez a kinevetés totál elbizonytalanítja a látogatások alkalmával és már más társaságban is elkezdte ezeket a jeleket mutatni, hogy figyel mit reagálnak mások arra amit csinál, kinevetik-e, hála máshol nem és így nem vonul el, nem érzi rosszul magát, de itt betelt a pohár és szóltam mamának hogy vagy befejezi vagy hazamegyünk és volt hogy összecuccoltam a gyereket és elhoztam, telefonáláskor is ha mondtam hogy mentünk pl ringatóra és fél percig röhögött rajtunk, hogy nem tudtam megszólalni annyira nyomta, így csöndben vártam és kérdezte hogy itt vagyok? Mondtam hogy igen de én tudom min kell nevetni ennyire...

És megsértődött hogy nem visszük a gyereket inkább.