Milyen a jó anyós?

Ne akarj 0-24-ben náluk lenni mikor megszületik a baba. Szörnyű a levakarhatatlan anyós. Ajánld fel a segítséged,ne kijelentsd, hogy már pedig most beköltözöl egy hónapra mert baba született brr.

Ne hívd őket naponta 10-szer mindenféle hülyeséggel, se reggel 8 se este 8 után. Nagyon idegesítő.

Nyilván azét írtam ezeket, mert ezek idegesítettek a legjobban anyósomban. Azért múltidő, mert megkértük többször is, hogy ezeket ne tegye és jól meg van puffadva.

Jó anyós, aki úgy szeret, hogy akár háttérben is tud maradni.

Tudja mikor segítsen és nem erőszakolja azt.

Nem akarja megmondani a fiataloknak mi a legjobb, mert azt nem szeretik. Joguk van ugyanúgy saját hibáik elkövetésére, mint neked volt.Nagyon tanulságosak azok is.

Nem szabad túl gyakran találkozni velük, had alakítsák ki az életstílusukat, és nem kell kritizálni. Persze hogy máshogy csinálják, mint te. Ez természetes.

Érezni kell azt az időt, amíg még kellemes a találkozások gyakorisága és időhossza. Nem kell rájuk telepedni.

Ha gyermekeik lesznek, első hetekben hálásak a segítségért, de azért figyelni kell a jeleket, mert különbözőek vagyunk. Fiatal anyuka elég gyenge olyankor, minden segítség jól jön. Főzés, mosás, takarítás.

Hálásak, ha elvállalod a gyerekeket, hogy egyedül lehessenek. Programokat csináljanak.

Ne kényeztesd végletekig az unokákat, bár egy nagymaminak erre azért joga van :D

Végre úgy élvezheted a gyermekáldást, hogy nem neked kell megszenvedni érte, csak a javát kapod. :)

- Milyen a jó anyós?

- Amelyik olyan, mint az üstökös: ritkán közelít és akkor is húzza a csíkot. xD xD

A tobbiek mar reszletesen elmondtak mindent.

A lenyeg, hogy egyszeruen hagyd Elni a Sajat eletuket, ah anno Te is elvartad az anyosodtol... :)

Szia!Nekem 2 anyósom volt,mindkettő kiváló asszony,a 2. anyósomat anyámként szerettem.Nagyon sokat mesélt az ő fiatal koráról nekem és az ő anyósáról aki mindent megtett hogy megkeserítse az életét.Elmondta nekem hogy pont olyan nem szeretne lenni.Leírom ő milyen volt.

Mert sajnos 2 éve fiatalon elvesztettük:(((

Nagyon modern felfogású volt,pedig nem volt iskolázott,de érdekelte minden.Nagyon szerette a fiát,de hagyta hogy éljük az életünket.Semmibe nem szólt bele nem alkotott véleményt,csak ha kértük a véleményét,tanácsát.Nem kérdezősködött,hagyta hogy mi mondjuk el amit szeretnénk.Nyitott volt meg akart ismerni engem.Imádta az unokáját,alapvetően hasonló nevelési elveket vallottunk,mi beengedtük az életünkbe(ott volt mikor szültem,az első fürdetésnél ilyesmi).Segített és ami szintén fontos elfogadta a segítséget.A legszebb dolog amit kaptam tőle az egyik szülinapomkor nem voltunk itthon a hűtőnkben egy torta várt az asztalon egy csokor virág(kulcsa volt hozzánk de máskor soha nem használta).Sajnos a kislányomnak nagyon hiányzik ,a szeme láttára halt meg szinte,ő találta meg.A fiam 6 hetes volt akkor.Amit még megtehetsz ezen kívül hogy nagyon vigyázol magadra.Sok sikert az anyóssághoz,biztosan az leszel,mert teszel érte.

Az előttem szólok szépen leírták a lényeget. Szörnyen utáltam mikor a kislányom megszületett és mindent az anyós akart csinálni. Képzeld el a szitut: hozott "finom" kaját, ráadásul olyat, amit nem is ehettem volna, mert szoptattam, gyors beraktam a hűtőbe, mire Ő akarom látni, hogy eszel a főztömből. Világéletembe nem szerettem a kajáját, mert nagyon fűszeresen főz és zsírosan, amúgyis pihenni szerettünk volna a párommal és a babánkkal. Életembe ilyen lassan és undorral nem ettem semmit, hányinger kerülgetett és még ráadásul olyat csinált, amit nem is szeretek. Végre távoznának és közli: "Holnap papával küldöm a kaját" Sehogy nem tudtuk finoman közölni vele, hogy ne. Mai napig emlegeti milyen jó volt abban az egy hétben ránk főznie és annyira örül neki, hogy látta, hogy eszek a főztjéből... Végül a kutya jól élt, abban az egy hétben én pedig szülést követő 3. nap nekiálltam főzni. :) Szóval ne erőltess semmit, elég egyszer felajánlani bármit is, nem kell százszor. Másrészt folyton avval jön, hogy ekkor és ekkor elviszem a kislányt ide és oda. Kész tervvel jön ide. Sose adtam neki, mivel arra se méltat, hogy kikérdezze a véleményem, hogy elvihetné-e akár sétálni. 20 hónapos a babánk, de mindig gyomorgörcsöm van tőlük, próbálom elviselni, de folyton piszkál:

- milyen vékony a fia (mióta együtt vagyunk és én főzők rá hízott 5kg-ot)

- mennyit dolgozik a fia. Gyerek mellett, amit tudok mindig segítek a páromnak, miután elvégeztem az én házimunkámat. Még fát is hasogatok, de előbb megfőzöm az ebédet és rendet rakok a konyhába. Mikor a picink alszik segítek behordani is.