Milyen a jó anyós?

Nem szól bele az életünkbe, lehetőleg nem tesz be ott ahol tud. Nem neveli a gyerekemet a saját eszméi alapján. Nem húzza a gyerekét a párja ellen. Nem vesz butaságokat az unokának, hanem azt ami kell, ezzel is segítve a gyereke családját.

De szerintem veled nem lehet probléma, ha ilyen rendes vagy és próbálkozol.:)) Az én anyósomnak imába kéne foglalnia a neved!

23.35höz:

Házaspár este az ágyban, az asszony észreveszi, hogy a férj összekulcsolja a kezeit.

- Hát te mit csinálsz?

- Imádkozom.

- És én is szerepelek az imáidban?

- Hogyne: szabadíts meg a gonosztól...

:)))

Ne izgulj, nem lesz semmi baj!

Nem tudom kitől hallottam: eddig csak lányom volt, mostmár van egy fiam is (amikor a lánya férjhez ment).

Amikor a fia megnősült: eddig volt egy fiam, mostmár van egy lányom is. (és nem menyem!!!!)

Majd kialakulnak a dolgok. A fiatalokkal tudatni kell, hogy szóljatok, bármiben, bármikor a segítségetekre tudok lenni, egyébként pedig hagyni kell őket élni. (Ahogy valaki írta, valószínű a lányod hamarébb fog ilyesmiért hívni, mint a menyed).

Gondolj vissza, anno te milyen sűrűn mentél az anyósodat meglátogatni, 3x is hazaszaladtál a mamádhoz, míg 1x eszedbe jutott az anyósod! Így volt? :))))

Minél türelmesebb leszel velük, annál inkább érezni fogod, hogy befogadtak!

Az én anyósom jó anyós :)

Azért tartom jó anyósnak, mert jó ember is.

Soha nem szól bele kéretlenül semmibe, esetleg puhatolózik, de nem akaratos.

Nagyon illemtudó, néha még túlzásba is viszi, de mindig kedves, mosolygós nő.

Szereti a gyerekeit, férjét és velem sem rivalizál, egyáltalán nem tekint betolakodónak, még az elején sem voltam az.

Segíti a gyerekeit amiben tudja, és szívesen segít nekem is bármiben.

Az egész család ilyen egyébként, szerencsés vagyok. Igaz mindenkiben vannak idegesítő vagy rossz szokások is, de szerintem egy családtagnak könnyebben elnézzük az ilyesmit:)

Olyan, mint az enyém: porhanyós.

És már egy angyal! :)

Nekem még nem az anyósom, de elég sok időt kell vele tölteni, ezért tudok mesélni, milyen ne legyél....

Ott dolgozik, ahol mi laktunk. Naponta vagy 10x bejött hozzám, és próbált rendezkedni, hogy ő hoz ezt meg azt. Ki akarta dobni pl. az ágyneműmet, mert hogy az régi, és hogy ő majd hoz nekem egy másikat az ott használtak közül. Állandóan segíteni akar, ami persze egy bizonyos mennyiségben rendben is van, sőt jól is esik, hogy például nekem rohannom kell a munkába, és mondja, hogy majd akkor ő összesöpör... de amikor otthon vagyok és meg tudnám csinálni, ő akkor is jön, hogy rendezkedik és nem egyszer arra mentem haza, hogy pakolászik a szobánkba.

Költözésünk előtt kitalálta, hogy majd ő összepakol nálunk. Nem tudom ki hogy van vele... én nem szeretem, ha a saját cuccaim között matatnak, vagy a bugyijaimat egy végülis idegen nő pakolássza, úgy, hogy én is meg tudnám csinálni...

Azt hiszi mindig mindent jobban tud és nélküle mi tehetetlenek lennénk.

Pénz dolgában mindig úgy beszél, hogy mi hárman, stb. stb. Hogy hármunknak nem lesz pénze, pedig nekünk kettőnknek (kettőnkre) van, mi azt megkeressük, általában ő az aki megszorul...

A másik kedvencem volt, hogy főztem, erre főzött ő is vmit, és persze azt kellett megenni, mert megsértődik. Az enyém meg mehetett a kukába.. Nagyon jó érzés volt...

Erőlteti, hogy őt mindenki tegezze, és hogy mindenki rohadtul baráti viszonyban legyen vele. Pedig nem fiatal már...

A saját magánéletét állandóan meg kell beszélni vele, mindig pasiért sír, mert persze egy sem maradt meg mellette az idők folyamán...

Anyu helyét próbálja betölteni nálam. Pedig erre semmi szükség, mert rendes kedves anyukám van, aki mindenben segít nekem, csak elválaszt minket pár 10 km...

Szerintem az én anyukámból jó anyós lesz. Ha éppen úgy van, szívesen elbeszélget a párommal. Mindig küld neki süteményt, ha hazamegyek vagy ebédmaradékot. Ha telefonon beszélünk, mindig megkérdezi, hogy van... Éjszaka jár dolgozni, akkor mondja, hogy aggódik érte. Viszont nem erőlteti ránk magát. Nem hívogat naponta 80x, mint a párom anyja.. Nagyon zavaró tud lenni, hogy engem is hívogat...