Milyen a jó anyós?

8as vok.

Szerintem kicsit félreérted a dolgot.

Ez nem alárendelt szerep, hanem háttérszereplő. Jó anyós nélkül nehezen működik a család, de inkább a hiánya legyen érezhető, mint a jelenléte terhelő. Így oké?

Nincs alárendelt szerep a családban!

Látod, ezt a kifejezést csak az az ember használja, aki szeretne többet, magasabb helyet magának, mint ami valóban szükséges, vagy hogyan is mondjam.

Egy unoka-testvér, egy keresztanya, hasonló nem foglalkozik azzal, hogy ő most alá-, vagy fölé-, vagy éppen mellérendelt helyen van-e, mert nem foglalkoztatja, nem érdekli. Tudja, hogy beletartozik a családba, annak tagja, részese, de ennyi. Tudja, ha hívják segíteni akkor megy, ha tud, ha nem hívják, akkor nem tolakodik oda.

Ha hívás nélkül akar menni, akkor előtte odaszól, és eszébe sem jut, hogy ő oda akkor megy, amikor akar, mert ő ilyen-olyan szerepet tölt be a családban.

Ezt írták itt többen is, hogy tiszteletben tartja, hogy a fiatalok már egy külön család, és nem az ő családja, attól függetlenül, hogy az ő gyermeke.

Így, ahogy leírod, valóban olyan szolgaszerűnek tűnik, de szerintem ez felfogás kérdése.

Én ha önszántamból segítek valakinek , akkor végülis szolgálok felé, ha már ezt a kifejezést használjuk, bár nem vagyok a szolgája. Nagy különbség.

Ha visszaélnének veled, te is otthagyhatod őket. Kettőn áll a vásár!

Mosolyszünet egyébként legjobb családban is előfordul. Nézeteltéréseket nem valószínű megúszod, de a lényeg, hogy megmaradjon a józanság és nem az a lényeg, kinek van igaza, hanem hogy békében legyetek.

Amúgy nem figyeltem fiu, vagy lány anyukája vagy, de mondjuk ha fiúé, akkor szép barátság is kialakulhat a lánnyal. Forditva is igaz a baráti kapcsolat. Inkább baráti segítségek mondanám egyenrangú partnerek között. Partner leszel, akire számíthatnak. Nem nevezném szolgának, az olyan megalázó.

A lényeg amire minden válaszadó utalt, hogy kerüld azt a rossz anyós viselkedést, aki rájuk telepszik, mindenbe beleszól, . . .majd ő megmondja a tutit.

Ez a másik véglet, mikor úgy érzi az anyós, hogy ő uralkodhat. Ezt tehát kerüld.

Nincs erre egyetemes recept, csak mindenki általánosságokat tud írni, hiszen neked is egyedi a személyiséged, és a fiataloknak is. Nincs két egyforma család.

Fontos tehát a másik tisztelete, az a fajta lelki finomság, hogy tudja az ember mikor nem terhes a jelenléte, hiszen ők egy új családot alapítottak és bizonyítani akarnak, hogy életképesek.

Szereti a gyerekét/gyerekeit, de önállóan éli az életét. Semmiképpen nem szolga-szerepben. Bár van, ahol ez megy. (Volt is egy vicc, hogy iskolában kérdezik: Gyerekek szerintetek mit jelent az, hogy cseléd?" "A cseléd olyan, mint a nagymama, csak fizetnek neki.")

A rossz anyós szerintem a rossz anyánál kezdődik, például azzal, hogy agyonkényezteti a gyerekét, nagyobb korában is szimbiózist tart fent vele. Az ilyen anyák nőnek a gyerek fejére később, és képtelenek elfogadni azt, hogy az felnőtt és a saját életét éli, saját döntésekkel. Amúgy sem egyszerű az elválás, de a fentiek teljesen megnehezítik.

Általában ez áll a legtöbb anyós-probléma hátterében. Ha egy szülő elfogadja, hogy a gyerekének felnőttsége jogán saját döntései vannak, akkor a döntéseit is elfogadja, mint például hogy kit választ párjául, milyen életet kíván élni stb.

A jó anyós egyszerűen felnőttként kezeli a gyerekét. Ebben szerintem minden benne van.

Szerintem több szerepet fogsz kapni a lányaid családjában, az unokák körül is, mint pl a fiadnál.

Legalábbis a környezetemben azt tapasztalom, hogy a friss anyukák szívesebben látják maguk körül a saját anyukájukat. Természetesen nem lehet általánosítani. Nekem egy fiam (:

Az apukám mindig azt mondta, hogy "az a jó anyós, amelyik porhanyós". Vagyis, amelyik már nem él.

Tudom, nem sokat segítettem a válaszommal, de talán felvidultál egy kicsit. :)