Ti hogyan ítélitek meg a helyzetünket? Anyósom ellátása miatt komolyan gondolkodok a váláson.
Próbálom röviden leírni a helyzetünket. Anyósom 6 éve nálunk lakik, sajnos alzheimeres, nem lehet már egy pillanatra sem egyedül hagyni. Amikor hozzánk költözött, még itthon voltam a 3 gyerekkel, vagyis épp a legkisebbel, tényleg nem jelentett sokkal nagyobb pluszt a főzés, mosás, takarítás, stb. azáltal, hogy Ő is itt lakik. Meg is csináltam szívesen, jó a kapcsoltunk, Ő is sokat segített rajtam anno a gyerekek körül, amit nem felejtettem el. Aztán másfél éve visszamentem dolgozni és mostmár az ellátása, gondozása így nagyon nehéz. Ugye ott vannak a gyerekek, akikkel tanulni kell, a háztartás, a minden... Rengeteget romlott az állapota, állandó felügyeletet igényel, ezért egy ápolót fogadtunk, amíg én dolgozom, Ő van itt Vele. Viszont én főzök Neki minden nap (nekünk ugye már nem kellene, mert mindenki munkahelyen, iskolában, stb. eszik), én viszem a szabit kivéve orvoshoz, én hallgatom meg ezredjére a kis történeteit, én rakok utána rendet (tényleg olyan, mint egy gyerek sajnos), én keresem az elfelejtett helyre tett dolgait, én mosok, takarítok, csinálok mindent és elegem lett őszintén. Merthogy van egy lánya is, aki a fél éves babájával van otthon és semmit nem vállal az egészből, Neki csak addig kellett a nagymama, amíg a nagyobb gyerekükre még tudott vigyázni. Eleinte beszállt a költségekbe, mára már az is elmarad, így az áplónőt is mi gazdálkodjuk ki. A férjem is az első években sokat segített, de mára már úgy érzem, hogy az egész gondozási feladat egyedül az én vállamat nyomja, holott alapvetően szerintem ez a gyerekek feladata lenne, nekem kellene itt-ott besegíteni és nem fordítva.
Próbáltam a férjemmel, sógornőmmel is beszélni, jöttek a nagy ígéretek, de semmi nem változott. És belefáradtam. Ne értsetek félre, szívesen segítek anyósomon, nagyon szeretem, de egyedül nem bírom.
Szóval hosszas könyörgések, tépelődések után fogtam a gyerekeket és eljöttem anyukámhoz, egyelőre néhány hétre. A gyerekeknek azt mondtam, hogy kirándulunk egyet a mamához (az ország másik felében laknak), nem akartam még Őket beavatni, hogy mekkora a baj. És az a durva, hogy mennyire jól érzi magát mindenki, köztük én is. Évek óta nem tudtunk sehova se menni, most mindenki felszabadult egy kicsit.
A férjemmel egyébként ezt megelőzően nagyon jó volt a házasságunk, nagyon jó apa, imádja a gyerekeket, de ezen marhára elsiklott a kapcsolatunk. Mert én kértem, hogy beszéljen a tesójával, hogy Ő is vállaljon már valamit, de nem lett foganatja. Szerintem még helyre lehetne hozni a házasságunkat, de ahhoz gyökeres változtatásokra lenne szükség és nem később, hanem azonnal. Mert a férjem is belekényelmesedett az egészbe, ami nyilván az én hibám is, mert mindent megcsináltam. Persze csak addig, amíg a 24 órába belefér, utána meg hiába szóltam, kértem segítséget, nem történt semmi.
Most próbálgatja, hogy milyen nehéz is az édesanyját ellátni, eleinte telefonon azt mondta, hogy minden rendben, megoldja, de néhány napja már kérdezgeti, hogy mikor megyünk haza.
Szerintetek? Tudom, hogy összetett, de mit lehet ilyenkor csinálni, ami mindenkinek jó?
válasza:otthon miért nem jöhet szóba??
most ha te esetleg idegileg és vagy testileg lerobbansz akkor mi lesz?!
válasza:Miért vagy az otthon ellen?
Nem csak "halálgyárak" vannak, ahogy az egyik válaszoló írta. Vannak nagyon igényes, szép otthonok.
A nagypapám is beteg lett, agyérgörcs, elkezdett leépülni. Annyira, hogy nem szólt, feketedik a lábujja. Amputálni kellett a lábát, utána döntöttek úgy apukámék, muszáj lesz az otthon. Hiába vannak hárman testvérek, egy fél lábú, tolószékkel közlekedő, önmagát ellátni képtelen öregembert nem tudnak ellátni. Még a levegőre se tudták volna kivinni...
Az otthonban nagyon jó helye volt a papinak, egyedül lakott a szobában, tv-vel, hűtővel, a nővérkék kedvesek voltak, rendszeresen látta a doki, szakszerű ellátást kapott. Napközben sem unatkozott, az ott lakó kisöregekkel beszélgettek, kártyáztak, szinte minden nap látogatni lehetett.
A közelünkben van egy segítőház, alapítványi intézmény, van itt Down-kóros fiataltól kezdve idősig, minden. Gyönyörű parkja van, ápoló személyzet, kényelmes szobák.
Én is azt mondom, keressetek egy otthon a mamának. Ez így nem élet! A sógornőd nem fogja elvállalni, ha a fene fenét eszik, akkor se.
Hagynád rámenni a házasságodat, a gyerekeid kiskorát? Mire fognak ők emlékezni? Arra, hogy a mama miatt vált el apa és anya, az egész gyerekkoruk arról szólt, hogy semmit sem lehet, mert ott a beteg mama. Mindent az egyre jobban leépülő anyósodnak rendelsz alá. Hol vannak a gyerekeid? Rájuk nem gondolsz?
Te is azt írod, felszabadultatok, máris látni rajtuk a pozitív változást, hogy kiszakadtatok onnan. Visszatennéd őket ebbe? Feláldoznád a házasságodat egy menthetetlen emberért?
Tudom, hogy ez nehéz dolog. De most ésszel kell dönteni, és nem szívvel.
Egy közeli otthonban gyakran látogathatjátok, ha szeretitek, mentek.
Én is szeretem az anyósomat, az ő kifejezett kívánsága az, ha lebetegszenek, adjuk otthonba őket. Ő nem akar ilyen terhet tenni a gyerekei vállára. Elég rokonát, testvérét ápolta ahhoz, hogy tudja, egy beteg, magatehetetlen rokon ápolása képes szétzúzni egy családot. Testileg, lelkileg belerokkant mások ápolásába. Mit kapott érte? Még egy köszönöm-öt se!
válasza: válasza: válasza:Sokan leírták már, hogy emberileg mit tehetsz, én egy picit drasztikusabb megoldásokat fogok javasolni, főleg jogi dolgokat. Szerintem ezeket is érdemes lenne átgondolni, megfontolni. Amúgy nagyanyám egy magánotthonban volt, szintén mentális betegként, nagyon szépen bántak vele az otthonban, nagyon széppé tették utolsó éveit! Szóval nem csak valami borzalomra kell gondolni az otthonok kapcsán.
Az alábbiakat tudom javasolni:
1) Mivel alzheimeres, ezért korlátozottan, vagy akár teljesen cselekvőképtelennek is nyilváníttatható az anyósod. Amennyiben kimondják a cselekvőképtelenséget, korlátozott cselekvőképességet, úgy ki fognak jelölni számára egy gondnokot (vagyis gyámot), aki nagy eséllyel a férjed lesz, de persze kérheted, hogy te legyél. A pontos eljárásról egyébként bármikor érdeklődhetsz a gyámhatóságnál, nem túl nagy cucc, nagymamámnál is megcsinálták anno.
2) Miért jó ez? Így az anyós csak a gondnoka beleegyezésével köthet komoly szerződéseket, például nem dughatnak az orra alá egy papírt, hogy "Irénke, tessék már lemondani a házáról meg fele birodalmáról!" És Irénke nem írhatja ezt alá, illetve aláírhatja, de utólag a gondnokának jóvá kell hagynia. Így nem lehet tőle a vagyonát elszedni!
3) Ha gondnok lesz a férjed, vagy te (rád egyébként sajnos nincs sok esély, de lehetséges), akkor kérhettek anyósod nevében bíróság előtt felnőtt-tartást a kedves sógornődtől.
Kitartást, sok sikert, remélem, nem megy rá egy házasság!
válasza:egy gondnokot (vagyis gyámot), aki nagy eséllyel a férjed lesz
-- rokont nem jelölnek ki, valakit hivatalból rendelnek ki
(most mi is hasonló helyzetben vagyunk)
válasza:Jobb,ha vissza sem mész. A férjed lesz*rt téged,és te áldozat szerepét töltötted be! Ha baj van,meg ki kell másnak törölni a fenekét,akkor kellesz,de egyébként nem!
Szerintem jó helyen vagy anyukádnál, és egyszerűbb a válás!
válasza: válasza:és a férjed testvére vmi örökségre számít majd?
azért az otthonba rakással azzal is kalkulálni kell, hogy valahova több milla a beugró, súlyosabb betegeket kevesebb helyre és több pénzért veszik be
és a várólista min egy év!
(sajnos így van)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!