Ti hogyan ítélitek meg a helyzetünket? Anyósom ellátása miatt komolyan gondolkodok a váláson.
Próbálom röviden leírni a helyzetünket. Anyósom 6 éve nálunk lakik, sajnos alzheimeres, nem lehet már egy pillanatra sem egyedül hagyni. Amikor hozzánk költözött, még itthon voltam a 3 gyerekkel, vagyis épp a legkisebbel, tényleg nem jelentett sokkal nagyobb pluszt a főzés, mosás, takarítás, stb. azáltal, hogy Ő is itt lakik. Meg is csináltam szívesen, jó a kapcsoltunk, Ő is sokat segített rajtam anno a gyerekek körül, amit nem felejtettem el. Aztán másfél éve visszamentem dolgozni és mostmár az ellátása, gondozása így nagyon nehéz. Ugye ott vannak a gyerekek, akikkel tanulni kell, a háztartás, a minden... Rengeteget romlott az állapota, állandó felügyeletet igényel, ezért egy ápolót fogadtunk, amíg én dolgozom, Ő van itt Vele. Viszont én főzök Neki minden nap (nekünk ugye már nem kellene, mert mindenki munkahelyen, iskolában, stb. eszik), én viszem a szabit kivéve orvoshoz, én hallgatom meg ezredjére a kis történeteit, én rakok utána rendet (tényleg olyan, mint egy gyerek sajnos), én keresem az elfelejtett helyre tett dolgait, én mosok, takarítok, csinálok mindent és elegem lett őszintén. Merthogy van egy lánya is, aki a fél éves babájával van otthon és semmit nem vállal az egészből, Neki csak addig kellett a nagymama, amíg a nagyobb gyerekükre még tudott vigyázni. Eleinte beszállt a költségekbe, mára már az is elmarad, így az áplónőt is mi gazdálkodjuk ki. A férjem is az első években sokat segített, de mára már úgy érzem, hogy az egész gondozási feladat egyedül az én vállamat nyomja, holott alapvetően szerintem ez a gyerekek feladata lenne, nekem kellene itt-ott besegíteni és nem fordítva.
Próbáltam a férjemmel, sógornőmmel is beszélni, jöttek a nagy ígéretek, de semmi nem változott. És belefáradtam. Ne értsetek félre, szívesen segítek anyósomon, nagyon szeretem, de egyedül nem bírom.
Szóval hosszas könyörgések, tépelődések után fogtam a gyerekeket és eljöttem anyukámhoz, egyelőre néhány hétre. A gyerekeknek azt mondtam, hogy kirándulunk egyet a mamához (az ország másik felében laknak), nem akartam még Őket beavatni, hogy mekkora a baj. És az a durva, hogy mennyire jól érzi magát mindenki, köztük én is. Évek óta nem tudtunk sehova se menni, most mindenki felszabadult egy kicsit.
A férjemmel egyébként ezt megelőzően nagyon jó volt a házasságunk, nagyon jó apa, imádja a gyerekeket, de ezen marhára elsiklott a kapcsolatunk. Mert én kértem, hogy beszéljen a tesójával, hogy Ő is vállaljon már valamit, de nem lett foganatja. Szerintem még helyre lehetne hozni a házasságunkat, de ahhoz gyökeres változtatásokra lenne szükség és nem később, hanem azonnal. Mert a férjem is belekényelmesedett az egészbe, ami nyilván az én hibám is, mert mindent megcsináltam. Persze csak addig, amíg a 24 órába belefér, utána meg hiába szóltam, kértem segítséget, nem történt semmi.
Most próbálgatja, hogy milyen nehéz is az édesanyját ellátni, eleinte telefonon azt mondta, hogy minden rendben, megoldja, de néhány napja már kérdezgeti, hogy mikor megyünk haza.
Szerintetek? Tudom, hogy összetett, de mit lehet ilyenkor csinálni, ami mindenkinek jó?
válasza:Egy alzheimeres előbb-utóbb állandó felügyeletre szorul. Vagy megfizettek több embert (mert itt heti 7 nap, napi 12-16 óráról van szó), vagy otthonba adjátok.
Amúgy ápolandó nagymamától függetlenül a házimunka férj és feleség együttes felelőssége.
Amúgy a gyerekek nem járnak még iskolába, hogy márciusban hetekre el tudtok utazni?
válasza:Ne legyen igazam, de nekem is az az érzésem, hogy a férjikéd most mindent megígér kétségbeesésében, aztán ha beadod a derekad és visszamégy, akkor hamarosan minden visszazökken a megszokott kerékvágásba. Tekintsd úgy, hogy ez a helyzet próbatétel volt -- egy vizsga, amin ő nem ment át.
Nehéz ügy, de én is az otthont tartom a legjobb megoldásnak, ahogy már előttem is írták.
válasza: válasza:26os vok
nem tudom nekünk ezt mondták, mert hasonló a szitu, csak akinek be kéne menni otthonba, nem hajlandó, de egyedül sem lehet. szóval kb várjuk mikor esik úgy el, hogy meghal, a makacssága miatt
válasza:Szia!
Teljesen megértem a helyzetedet, nekem mindkét szülőmet ápolnom kellett, mert a testvérem alkoholista, rá nem számíthattam.
Befogadtuk őket, de embertelen nehéz volt, a házasságunk, de az egész életünk, munkahelyünk megsínylette az állandó feszültség miatt. Az otthon a legjobb megoldás. És igenis ez a férjed fő problémája, az ő édesanyja, találjanak egy megoldást a testvérével, ne téged emésszenek fel! Sajnos nekik így kényelmes volt eddig, nem voltak motiválva, hogy kilépjenek a meglévő helyzetből...
Nagyon köszönöm, hogy ilyen sokan írtatok, köszönöm a bíztatást, meg a letolást is!:) És mindenkinek van igaza, még ha azt is írja, hogy balek vagyok:)
Nos, próbálom megválaszolni a kérdéseket, amik felmerültek:
1. Anyósom háza mióta nálunk lakik, albérletbe van kiadva
2. Igen, sógornőm mint kiderült, már nagyon szeretne örökölni
3. A nagy iskolás, az egész elköltözést a tavaszi szünetre terveztem, de mivel bárányhimlős lett, a doki a két nagyot kiírta 2 hétre, meg megkértem, hogy akkor a kicsit is (úgyis el fogja kapni), így tudtunk eljönni anyukámhoz
4. Igen, a beteg nagymama a gyerekeknek is teher, ezt tudom. Viszont Ő még elég sokszor volt, van olyan állapotban, hogy leül a gyerekekkel és mesél Nekik, a régi dolgokról, nagypapáról, így a nagymama elköltözése szerintem még egyelőre megviselné Őket, Nekik az a természetes, azt szokták meg, hogy nálunk lakik. Nyilván más a helyzet egy tényleg nagyon beteg nagyszülővel, meg sajna valószínűleg néhány éven belül anyósom is ennyire le fog épülni.
Azóta viszont felgyorsultak az események. Tegnap anyukám elvitte a gyerekeket játszóterezni, valaki csönget, ajtót nyitok, a férjem... (Anyukám be volt avatva). Nagyon sokat és hosszasan, érdemben beszélgettünk, Ő elmondta, hogy nem is hitte, hogy ekkora teher, pedig a gyerekek még nem is voltak otthon. Úgy gondolta, hogy nekem ez így pikk-pakk megy, mert milyen talpraesett volnék, csak egyszer-kétszer panaszkodtam, meg mielőtt eljöttem, akkor volt egy nagyobb veszekedés. Meg hogy nem mert szembemenni a sógornőmmel, de mostmár kénytelen volt, mert most látta be, hogy a családja, a házassága a tét. Nagyon őszintének tűnt, főleg, hogy ezelőtt csak egyszer, apósom temetésén láttam sírni. Azt mondta, hogy mindent ért, összerakott magában, óriási terhet tett a vállamra évekig és csak megköszönni tudja, hogy gondoskodtam az édesanyjáról.
Mire eljött, kb. mindent lerendezett. Anyósom házának bérlői már évek óta meg akarták venni, de sógornőm is ácsingózott a ház után, így mindig megvétózta. Megírták a szerződést, az előleget már letették. Kinézett egy fizetős otthont, remek hely, kedves, parkos, nincs várólista, ha holnap megy, akkor is tudják fogadni. Állandó felügyelet, egyágyas kis lakosztályok, még a kaját is lerendezte, hogy anyósomnak próbálnak mindenbe rozmarigot és majorannát szórni, mert nagyon szereti:)A nyugdíja (mint megtudtam, 200 felett van) és a beugró fedezi a költségeket, még marad is Neki pénze minden hónapban. Megírták ott is a szerződést, ha a vevők kifizetik a vételárat, be is költözhet. Megmutatta anyósomnak, állítólag Neki is tetszett, meg már menet közben talákozott régi ismerősökkel, akik ott laknak. Szóval ezen a téren megnyugodtam, igazatok van, jó helyre kerül és lehet, hogy többet is tudnak Neki ott nyújtani, segíteni, mint én. Közel van, ha akarjuk, naponta lehet látogatni.
Nyilván az rosszul esik, hogy ilyen drasztikus eszközökhöz kellett nyúlni, meg csak ilyenkor lehetett a férjemnek is észrevennie, hogy mekkora a baj. Ezt is megbeszéltük.
Viszont a sztori másik szála már-már szappanoperába illő. A sógornőm. Mint kiderült, anyósom pumpolta pénzzel (mi sose vettük el a nyugdíját, még a rezsibe se fizetett bele). Nem is tudtuk, hogy mennyi, hol tartja, stb. Ennek ellenére sógornőm nemhogy a saját, de anyósom pénzéből se igazán járult hozzá a kiadásokhoz. A házeladást meg ellenezte, merthogy kinézte magának. A férjemet meg kb. érzelmileg zsarolta, hogy abban a házban nőttek fel, kedves emlékek, stb., ne adják el egy idegennek. Amikor a férjem felhívta, hogy akkor ez meg ez legyen, szétakadt, de így már értem is. Bukta a havi járandóságát anyósomtól, plusz a házat. Majd felhívott telefonon és kapaszkodjatok meg: az utolsó aljas mindennek lehordott, mert miattam (!) kerül otthonba az anyukája... Hrrrrr... Mondtam, hogy nem kell otthonba mennie, vegye magához. Nem, kicsi a lakás, nem férnek el, kisbaba, stb. Mondom akkor nincs több kérdésem. Erre valami kocsis, alpári stílusban jött az osztás, hogy remélem most boldog vagy, hogy a 3 gyerekkel bezsaroltad a férjed, stb. Mondtam, hogy igen boldog vagyok, a gyerekeimet a szájára ne merje még egyszer venni és bár nem sikerült megköszönni, de nagyon szívesen ápoltam az édesanyját helyette 6 évig. Meg hozzáfűztem, hogy akkor ez volt az utolsó beszélgetésünk az életben és letettem. Még vadul próbálkozott, sms-keket ír, de majd feladja.
Szóval ennyi történt, nagyon köszönöm, hogy ilyen sokan olvastatok és próbáltatok segíteni! Ha valakinek még van ideje, kedve a fejleményeinkre is reagálni, örömmel veszem, ezek ismeretében is kíváncsi lennék a véleményetekre.
válasza: válasza:Örülök, hogy minden jól alakult.
Nem nehéz ezt lerendezni. Amiről én is írtam, ugyanilyen hely. Kifizeted a "beugrót", havi fix összegért ellátnak (helyben főznek, mosnak rájuk, gyógytornász van, orvos, saját betegszállító kocsi stb.). Itt sincs hónapos várólista, mindig vannak szabad szobák. Tény, nem olcsó a hely. Viszont, ha a mama nyugdíja ilyen magas, simán mehetett a dolog.
A ház eladása meg... nem sok kell hozzá, csak a mama által aláírt meghatalmazás, hogy a fia intézzen helyette mindent. Onnantól, még vevőt sem kellett keresni, mert adott volt az ott lakók személyében. Egy előszerződés megkötése sem tart hetekig.
(Az egyik idős rokonom is éppen eladta a kis lakását, jó fekvésű, pici garzon, keresett fajta lakás, a férje halála után hirdette meg, másnap ott volt a vevő.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!