Hogy mondjam el a páromnak hogy nem akarom hogy az anyja bejöjjön a kórházba amikor szülök?

Jesszus hogy lehet ilyet mondani? Eszem megáll..

Megmondanám a páromnak, hogy rajta az anyámon és apámon kívül senkit nem szeretnék látni. Se anyóst, se apóst, de sógorokat. Ez egy intim helyzet, amiben te nem szeretnél látni senkit, csak őket hármójukat.

Egyébként a pérod mit mondott erre az abortuszos témára? Egy ilyen után már nem biztos, hogy annyira imádnám az anyámat.. Tervezitek a gyereket, ő meg arra uszít, hogy vetesd el mikor már összejött. Vicc.

Kérdező, nem gondolkodtál el azon, hogy az anyósod először örül a gyerekvállalásnak, majd abortuszra akar rábeszélni? Mégis mi ennek az oka, mert ilyen pálfordulást ember ok nélkül nem csinál! Eszedbe jutott megkérdezni, hogy "kedves mama, mégis mi a f**sz van"?

Bírom ezeket az egyoldalúan elmesélt történeteket, mert egyszerűen lesír róla, hogy hiányzik belőle egy-két fogaskerék. Én nem tudom, hogy mi ez, lehet, hogy te sem, de, hogy van, az biztos. Persze, egyszerűbb azt mondani, hogy az anyós csak úgy, minden ok nélkül gonosz, egy aljas boszorkány, aki csak úgy meg akarja gyilkolni a babátokat, mint elfogadni, hogy mindenki hibázik, és megoldást keresni, hogy békében működjön a család.

Persze, ha az anyós ilyet mondott, akkor jó nagy kreténséget csinált, ez tény. Viszont annyi, de annyi ilyen panaszkodást hallottam már nőktől a hülye lakótársra, sógornőre, anyósra, menyre, férj haverjának feleségére, de mindegyikre igaz volt valami: egy bagatell hülyeség lett atom nagyra fújva.

Megbeszélve persze nem lett, helyette mindenki felhúzta az orrát, mondván "nincs mondandója" a másik fél számára - persze a háta mögött volt mondandója azért bőven, ahogy neked is. Egyszerűen olyat még szinte alig láttam, hogy két nő megférjen összezárva, mindig jön valami célzás, abból valami félreértés, aztán egyszer csak a másik háta mögött panaszkodás, csúnyán nézés, aztán egy rossz szó, majd bumm: nem szólnak egymáshoz, maximum egy harmadik félnek szajkózzák a sztorit.

Ez a sztori persze mindig egy szubjektív féligazság, amiből a saját hibák mindig kimaradnak! Mindig! Ha meghallgatnánk az anyóst, valószínűleg egész másképpen emlékezne a sztorira. Persze, minden bizonnyal az ő sztorija is csak féligazság lenne, mert a saját hibáit ő sem veszi észre, ez a szép az egészben.

Kérdező, hőzönghetsz, de a férjeddel együtt jár az anyja. Vagy megpróbálod rendezni a konfliktust, amihez az első lépés, hogy kimondod, hogy ez meg az baromi rosszul érintett, miért mondott a kedves mama ilyet? Persze, nem biztos, hogy ez bármire is vezet, mert a mama sem feltétlen van a józan ész birtokában - tulajdonképpen neki is lenne pár keresetlen szavam - de ez már nem rajtad múlik. A másik megoldás, hogy folytatod, amit eddig, és éket ütsz a családba azért, mert az anyósod egyszer s**ggfej volt, holott lehet, hogy egy kiadós veszekedés után sírva kérne bocsánatot...

14-es idejétmúlt dolog az az egyrészt-másrészt dolog....

Az anyós nem "egyszer csinált egy baromságot", hanem tartósan küzdött az abortuszért... másrészt ilyet egyszer se tegyen!

Az bár bőven sok.

De a Kérdező leírta, mi is a baj: " mert ők a családja " -mármint a férjének, az anyukája szerint.

Nem tudják ezek az anyák felfogni, ha a fiúk(lányuk felnő, akkor családot alapít... és az az ő családja.

És ez nem azt jelenti, hogy a szülei meg le vannak... mielőtt valaki azzal folytatná)

Mi az idejétmúlt??

Egyébként én egy szóval sem állítom, hogy a kedves mama ártatlan lenne, mert ha ilyen elhagyta a száját, akkor megérdemel egy kiadós... inkább hagyjuk, mit. Ebben én tényleg egyetértek, én egy percig sem védem ki az anyóst.

Én csak azt mondom, hogy nekem sántít a kérdező sztorija. Nem azt mondom, hogy hazudik, hanem azt, hogy egy-két nagyon fontos láncszem innen hiányzik.

Ezt a kérdező vagy elhallgatja (mert mondjuk nem érzi fontosnak a saját részét a vitában), vagy nem tud róla - de akkor meg azért sáros, mert nem kérdezte meg.

Nekem első dolgom lett volna az anyóst megkérdezni, hogy mégis hogy képzeli ezt az egészet, és miért mond ilyet. Úgy értem, komolyan érdekelt volna a válasza. Simán lehet, hogy a kérdező, vagy a férje száját hagyta el valami, ami miatt a mama arra gondolt, hogy nem is akarják a gyereket - csak egy légből kapott példa volt, kár is találgatni.

A lényeg, hogy ez egy fél történet, ami nagyon sután ugrándozik a fél lábán, nagyon hiányzik a másik fele...

Figyelj! Köztudott h a férfiaknak az anyjuk a gyengéjük és ha kell a drága anyós ( az ártatlan bárány szerepével) ellened fogja fordítani a párodat. Nagyon vigyázz vele mert simán kitúr. Szerintem azt játszd el h mennyire szereted, és megbocsátottál neki , és legyetek legjobb barátnők. Így te leszel az okosabb. Magadban utálhatod de a párodnak semmiféle képpen ne mond mert ha választania kell gondolkodás nélkül anyuci mellé áll aki ,,felnevelte őt.''

Halgass rám én tapasztaltam .

Én sem értem, miért mond egy anyós ilyet,de ha a kérdező nem konkrétan hazudik, akkor mindegy, mi az oka, mindenképpen ritka bunkó volt és én se akarnám látni, úgy kb. soha életemben. Extrém érzéketlen húzás volt, ennyivel egy családtag is örökre elássa magát nálam s nem hiszem, hogy túl keményen ítélem meg a dolgot.

A kérdező, úgy tűnik, elég rugalmas lesz ahhoz, hogy valahogy elviselje az anyóst néha, ez valószínűleg igen szép és jó dolog, de az teljesen érthető, hogy nem akarja látni a kórházban, ehhez abszolút joga is van, kell a csudának egy ilyen felesleges, extra stressz olyankor, pont amikor a nem elabortált gyermek születik, extrém bunkóság lenne odamennie.

De ezt a leendő apa is láthatná, akármennyire is anyja az adott személy. Miért nem beszélte meg vele annak idején a dolgot? Ez elég misztikus. Mondom, az anyós mindenképpen bunkó dolgot tett, de tényleg nem szokott ilyet valaki csak úgy. Ha már muszáj meglennie a kapcsolatnak, hisz a fia szereti és nem is laknak extrém messze, akkor miért nem lehet tisztába tenni a dolgokat?

Jesszusom, rettenetesen túlreagáljátok, nulla háttérismerettel!

Amikor én lettem, mindkét nagyanyám karöltve rágták a szüleim fülét, hogy ne legyenez zakkantak, vetessenek el. Hát persze, tekintve hogy két egyetemistáról volt szó, naná hogy minden értelmes ember ezt mondta volna.

Ők megtartottak, a nagyanyáim imádtak. Nem álszentségből: egyszerűen az abortusz gondolata nem nekem szólt, hanem annak az adott helyzetnek. A szeretetük, na az az, ami már nekem szólt. Épp ezért nem is okozott semmiféle lelki törést a dolog.

Kérdező: szerintem beszélj a pároddal. Az alapján, amit eddig leírtál, az anyós látogatása miatti problémád igazán bagatell, huszadrangú kérdés ahhoz képest, hogy pároddal nem vagy olyan kapcsolatban, hogy egy ilyen apró kérést egyszerűen minden gondolkodás nélkül feltegyél neki, ehelyett idegenekkel vitatod meg, miközben már a gyerekét hordozod!

Az anyóssal pedig viselkedj normálisan. Én nem tudom, mi ez az új divat... az én anyósom valóban tudja keverni a sz@rt, ettől még eszembe se jut elfogadni a meghívását, majd óvodásként duzzogni és ráadásul szóra se méltatni. Ha nincs számára mondanivalód, akkor ne menj el meglátogatni. Ha viszont a fián keresztül a családja része akarsz lenni, akkor kicsit erőltesd meg magad, hogy normális viszonyban legyetek, mert évtizedekig fogtok még gyakran találkozni.

Különben a személyes véleményem az, hogy sikerült a semmiből világnagy hisztériát csinálnod. Annyi történt, hogy elmondta a véleményét. Na bumm. Nem ő az első és nem is az utolsó. Kérj bocsánatot és fogd a hormonokra a viselkedésed.