Hogy mondjam el a páromnak hogy nem akarom hogy az anyja bejöjjön a kórházba amikor szülök?

20-as, mármint a kérdező kérjem bocsánatot?????

Mégis, ah nem is próbálom megérteni.

#20: azt írod: "az abortusz gondolata nem nekem szólt, hanem annak az adott helyzetnek." - ez jól hangzik, de ha hallgatnak rájuk Téged nyuvasztottak volna ki, nem az adott helyzetet.

A példád meg azt mutatja, hogy egyáltalán nem baj, ha a gyerek tud arról, ki-hogyan várta az érkezését.

Na ilyen menytől is a jó isten mentsen meg!

Én a saját lányomat próbáltam rábeszélni az abortuszra,mert nem volt se anyagi alap,se lakás,csak szintén albérlet és a kapcsolatukat se láttam tartósnak!De mindenekelőtt a lányomat féltettem,mert szeretem és nem akartam neki rosszat,mert az anyaság nem egy fáklyásmenet ám és egy életre szól!Nem hallgatott rám és én elfogadtam a döntését és onnantól segítettem ahogy tudtam,mert ő mindezek ellenére nem lökött el magától mérgesen fröcsögve,hanem megértette az én indokaimat is! És az előzményektől függetlenül imádom az unokámat,de sajnos a párkapcsolatukat illetően igazam lett!:( A tiednek is annyi lesz,ha nem békélsz meg! Nem kell szeretni a mamát,de amit csinálsz azért az már enyhén szólva is túlzás!

Nem azért, hanem a családi béke érdekében kellene.

Ez pedig szintén a gyermeki szemszög. Anyukám és a nagymamám állandóan ölik egymást. Gyerekfejjel is szörnyű volt, felnőttként is az. És őszintén: a mai napig képtelen vagyok felfogni, hogy miért nem lehet normálisan, kulturáltan viselkedni.

Érthető, hogy berágtál, a hátad mögötti szervezkedés nagyon nem szép. Ettől még nem az a megoldás, hogy nem beszélsz vele, hanem az, hogy leülsz és azt mondod neki:

Mama kedves, ne zaklassa a szüleim és ne szervezkedjen a hátam mögött. Nem akarok vitatkozni, de a gyerek a mi gyerekünk, és majd mi eldöntjük, hogy mi lesz a sorsa. Tudom, hogy felnevelte a férjem, amiért hálás vagyok, de bízzon annyira a nevelésében, hogy az képes egy ilyen döntést felelősséggel meghozni.

Gyereket vársz. Családanya leszel. Ez a gyakorlatban azt is jelenti, hogy már felelősséggel tartozol a családodért és nem viselkedhetsz úgy, mint egy durcás kamasz. Akkor sem, ha nem tetszik, amit az anyós mond. Ennél várhatóan csak cifrábbakat fog mondani. És teljesen mindegy, hogy kinek van igaza, a férjednek ő az anyja, a gyerekednek ő a nagyanyja. Az ő érdekükben muszáj okosan viselkedned.

Persze lehet szajkózni az igazad, de ezzel épp széttúrsz egy családot. Pontozzatok le ismét, de ez sokkal nagyobb bűn, mint telefonálgatni úgy, hogy amit mond, az úgyis falra hányt borsó.

Nem kell bocsánatot kérned semmiért, csak le kell higgadni, és végiggondolni a helyzetet. Az anyósod hibázott, igen. Idiótán reagálta le a helyzetet, nem lett volna szabad a szüleidhez fordulnia, nem lett volna szabad beleavatkoznia az életetekbe, ez mind így igaz. Anyósod idióta volt, de szerintem nem rosszindulatból idióta! Úgy lett beállítva, mintha ő lenne Hitler és Báthory Erzsébet szerelemgyereke, akit maga a sátán vett magához.

Igazából az abortuszt kivéve minden részmomentumra ráismerek a környezetemben.

- Egy haveromra is mindenki kiborult, hogy albérletben alapít családot, és mindenki felelőtlen p*csnek nevezte (). Az idősebb generáció sokszor képtelen feldolgozni, hogy valaki olyan otthonban alapít családot, ami nem az övé, és nem is a családé, és "bármikor kirakhatják onnan". Persze, ha lakáshitel lenne, az sokkal jobb, na mindegy ez más téma...

- Anyósom is folyamatosan túldrámáz mindent. Az olyan szintű kérdéseket, hogy adunk e sapkát a gyerekre úgy kezeli, mintha felelőtlenül a gyerek életével játszanánk, és a mai napig háborús szörnyűségként meséli, hogy a sógornőm négy gyerekéből az egyik (azaz 4/1) megfázott csecsemőként. Ugyanígy anyósod is drámát kerít abból, hogy ti nem saját családi fészekben alapítotok családot.

- Ezekben a kérdésekben anyósom sem képes tiszteletben tartani, hogy mi másképp gondoljuk, és akaratunkon kívül minden manipulatív szart bevet, mindent bevállal "csak nehogy baj legyen", utólag meg zokog, mert ő csak jót akart és nem érti, mi ezzel a gond. Anyósodnak is meggyőződése, hogy a gyereknek nem lesz jó így, el kéne vetetni, és nem képes felfogni, hogy ebbe nincs joga beleavatkozni.

- Csak a családomon belül a sógornőm és a keresztanyám is eljátszotta, hogy ha valami vitában nem bírtak megegyezni a férjükkel, akkor felhívták az anyósukat egy nagy drámázásra, hogy beszéljenek már a fiukkal. Nekem nincs nagy családom, de csak a saját családomból kapásból két nő folyamodott ahhoz, amihez az anyósod! Ez nagyon alattomos húzás, de elég gyakran alkalmazott fegyver a nők között.

Mindezt csak azért írtam le, hogy érezd, hogy a viselkedése borzasztó általános. Persze, ettől ugyanolyan idegesítő, viszont nem ő az ördög, csak egy átlagos megtévedt anyós. Azért szarabb a helyzet, mert a terhességmegszakítás egy nagyon sikamlós téma. Ettől még szerintem ő nem a saját unokáját meggyilkolni akaró szörnyeteg, csak egy mindennapos hülye, aki annyira jót akart, hogy mindenből rosszul jött ki.

Azt se felejtsük ki, hogy ha egy harmadik embertől hallod vissza a történteket, az sokkal negatívabban fog lecsapódni benned, mintha személyesen végighallgatod. Úgy értem, ha ott ültél volna, amikor a családodat bevonta dologba, nem elképzelhetetlen, hogy kevésbé érezted volna vészesnek. Így viszont, hogy egy harmadik embertől hallod, azonnal úgy érzed, hogy a hátad mögött kijátszottak. Ettől még ez egy gané húzás volt a részéről, nem volt hozzá joga, de valószínűleg ez is kevésbé volt gonosz, mint amilyennek elsőre tűnik.

26-os. a "telefonálgatni úgy, hogy amit mond, az úgyis falra hányt borsó." - az ugye az, amit sunyiságnak hívunk.

Miért kellene megbékélni vele?

Kérdező, lehet ám, hogy ez a mostani akciózás anyósod utolsó próbálkozása, hogy addig idegesítsen, míg elvetélsz, - valahogy nem lepődnék meg ezen se.

Nem tudom, érdemes-e harmadszor is megpróbálni valami gondolatébresztőt írni... a jelek szerint itt senki nem hajlandó gondolkodni, senkit nem érdekel a családi élete, ellenben mindig, de mindig a lehető legrosszabbat tételezi föl. Mondanám, hogy a gyik a rosszindulatúak gyűjtőhelye, de sajna úgy tűnik, általános.

Most komolyan, csak azért mert az anyós azt mondta, hogy nem tartja helyesnek azt, hogy albérletbe vállaljanak gyereket, onnantól rögtön feltételezhető, hogy addig idegesíti a kérdezőt, amíg elvetél? Jézusom!!!! Hogy jut valakinek ilyen az eszébe?

Én egy dologra próbáltam rávilágítani, hogy a normális családért tenni kell, legalább annyit, hogy az ember SAJÁT MAGA normálisan viselkedik. De ha az embereknek már ez is magas, kezdem megérteni, miért hullanak szét a családok sorra.