Mit csinálnátok ha anyósotok 100 m-re lakna tőletek és minden nap átjárna hozzátok és nincs magánéletem?

[link]

Néhány tipp :D

"Még annyit,hogy mivel egy kisbabának meg van a napi életritmusa,az anyukájának szintén,hiszen a kisbabához kell igazodnia.Ebből adódóan,az anyósnak is és bárki másnak is,ehhez kell igazodni,alkalmazkodni.Tehát itt nemcsak a magánéletről van szó,hanem a nyugalom megzavarásáról,ennek az életritmusnak a figyelembe nem vételéről.Ezért nagyon fontos az időpont előzetes megbeszélése."

Én őszintén szánom azokat a nőket, akik így meggajdulnak szülés után. Bezárkózva egésznap és a látogatások időpontját percre pontosan meg kell beszélni, mert jajaj a szent ritmust meg ne zavarja valami! Úristen... Manapság a születésszámmal azért is vannak gondok, mert a fiatalok csak azt látják, hogy jó ég a gyerek ezzel jár, én nem akarok így élni... Bárcsak tudnák, hogy nem csak így lehet, és a gyereknek se rossz, ha nem így él.

Ismerős a probléma, ezért rossz hírem van: ezt a dolgot sértődés, harag nélkül nem lehet megúszni. A kérdés az, hogy megéri-e. Ha téged zavar, sőt, kifejezetten idegesít az anyós mindennapi jelenléte, és úgy érzed, hogy előbb-utóbb kikészít az ezzel járó stressz, akkor ezt fel kell vállalnod, különben előbb te, aztán a házasságod fog rámenni. De ezen túlmenően fel kell vállalnod azért is, mert az ilyen típusú anyós nagy eséllyel előbb-utóbb átveszi az uralmat a családod felett, és mire ezt észreveszed, akkor más késő lesz.

Nos, a legfontosabb: ezt a dolgot NEKED kell elintézned, és nem a férjednek.

Első körben a férjeddel beszélj, és állítsd magad mellé. Magyarázd el neki, hogy neked IS szükséged van arra, hogy elengedhesd magad napközben, hogy te magad osszad be az idődet, és ne kelljen minden nap vigyázzban állnod azért, mert jön az anyós. Az az anyós, aki természetesen szúrós tekintettel néz körül, és ha nem is teszi rögtön szóvá, de megjegyez mindent, ami nem tetszik neki, és előbb-utóbb a szemedre veti. Meg kell győznöd a férjedet arról, hogy nincs bajod az anyjával, mindössze azt szeretnéd, ha megtartaná a tisztes távolságot - azt a távolságot, amire mindenkinek szüksége van, nyilván a férjednek is.

Ha a férjedet nem tudod meggyőzni,akkor nehéz helyzetbe kerülsz, de kockáztatnod kell, ha nem akarod, hogy mindketten a fejedre a nőjenek. Ezért a második körben mindenképpen le kell ülnöd az anyósoddal, és tisztelettudóan, udvariasan el kell magyaráznod neki, hogy bár örülsz a látogatásainak, a segítségének, mégis arra kéred, hogy annak legyen egy mindkettőtök számára elfogadható módja. Például egyezzetek meg azokban a napokban - hetente legfeljebb kettőben -, amikor vendégül látod (!) őt. Ajánld fel neki, hogy ilyenkor nem csak fél-, vagy egy órára, hanem akár fél napot is együtt lehet az unokájával, és te azalatt egy kicsit kifújod magad azzal, hogy elmégy otthonról, sétálsz, vásárolgatsz, vagy csak kirakatokat nézegetsz. Ezzel a megoldással mindketten jól jártok.

Mindenképpen a békés megoldásra törekedj, de ne legyenek illúzióid. A fiúgyerekek nem szivesen konfrontálódnak az anyjukkal, és a fiús mamák sem a belátásukról híresek. Egy ideig mindketten sértődöttek lesznek, de ez majd elmúlik. A legfontosabb a TE nyugalmad, mert attól függ a gyereké is, és hosszú távon a családodé is.

Sok sikert!

23 éves vagyok. Együtt lakunk nagyszülőkkel, anyám 23 éve küzd ezzel a problémával. A mai napig zárni kell az ajtót, hogy ne tudjanak átjönni (pl késő este/hajnalban ilyenek). Az én anyám beadta a nagyszülőknek, hogy félős ezért zárja az ajtót. Van, hogy nappalra is úgy van felejtve. Egy jó 10 éve már az apám is fel tudja fogni a probléma súlyát, de tenni nem lehet vele semmit.

Most már én is a testvérem is felnőttek vagyunk (ő 22), de még mindig nem érti meg a mama, hogy ez nem normális, még mindig kisgyerekként kezel minket. Ha nem lennének zárva az ajtónk simán ránk nyitna mondjuk, amikor együtt vagyunk barátnőmmel).

A probléma nem fog megoldódni. Csak súlyosbodni fog. Az egyetlen megoldás az azonnali kötözés! (vagy amíg ott élsz ez fent fog állni)

Meggyőzni nem lehet őket, ész érvekkel. A férjedet is nagyon nehéz lesz meggyőzni.

Az a baj, hogy valószínűleg az anyós is ugyan ezt kapta amikor neki volt gyereke. Számára ez a normális.

Nálunk egyértelműen az ellenőrzésről a család feletti teljes kontrollról szólt a dolog (persze nálunk is a szeretetre van fogva, most nem fejtem ki miért biztos ez)

Nálunk sem értette meg a mai napig mi volt/jelenleg mi a probléma. Hiába próbálsz ész érvekkel jönni. Nálunk az egyetlen megoldás az ajtó zárás és érzelmi zsarolás (nem megyünk be hozzá).

A másik, ahogy egyre öregszik egyre rosszabb lesz.

Ebből előbb-utóbb cirkusz lesz.

a) ha szólsz anyósnak, hogy zavar, vérigsértődik: cirkusz

b) szólsz a párodnak, aki szól anyósnak, anyós vérig sértődik: cirkusz

c) szólsz a párodnak, aki nem tud/mer az anyjának szólni, te cseszegeted, neki elege lesz, veszekedés: cirkusz

Mit szólnál a költözéshez? Lassan adagold be a párodnak, hogy kisebb/nagyobb házra van szükségetek, terasszal/terasz nélkül/pincével - tök mindegy, csak más legyen mint a jelenlegi és logikusan alá tudd támasztani az igényt. Innentől már csak az a dolgod, hogy az új kéró jó messze legyen anyóspajtástól.