Ti a párotok kedvéért laknátok időszakosan az anyóséknál, úgy, hogy közben az nektek egy rémálom?

Párommal 3 éve vagyunk együtt, tervezzük az összeköltözést, de egyelőre még gyűjtünk a lakásra(1-2 éven belül lenne aktuális).

Párom másik városba jár dolgozni, ingázik, hogy többet lehessen velem és a családjával, illetve itthon. Én most vizsgára készülök, úgyhogy nem dolgozom jelenleg.

Párom kitalálta, hogy felváltva legyünk az én szüleimnél és az ő szüleinél (1-2 hét). Ebbe én nem akartam belemenni, mert a családjában mindenki nehéz eset. Igazából semleges a viszonyom a szüleivel, a testvére viszont egyenesen gyűlöl, valószínűleg azért, mert féltékeny rám. Ő állandóan ássa a kapcsolatunkat, beárul anyósnak, ha valamin összeveszünk, ekéz a páromnak stb. Párom eddig nála lakott albérletben, úgyhogy amióta ingázik és nem vele él, ezért is gyűlöl, mert neki nincs semmilyen férfi az életében.

Anyósom folyton parancsoló hangnemben beszél, mintha a katonaságnál lennénk, kedves hangon még nem hallottam soha megszólalni. Egyfolytában beszólogat a rend miatt, hogy meddig maradunk fenn, mikor iszunk kávét vagy hogy hova megyünk. Legutóbb az volt a baja, hogy fejből kell tudnom főzni (és nem receptből), és minden nap meleg ételt kell a párom elé tennem, mert ha nem az már rég rossz. Persze a párom megvédett, hogy ő is szeretne főzni és együtt is, ha van rá mód, meg majd aki épp ráér munka után. Valamint kijelentette, hogy ő majd megtanít minket a rendre, meg mindenre.

Amióta náluk vagyok folyton 110%-ig figyelek a rendre, tisztaságra, mosogatok, törölgetek, pakolok, élére hajtva teszem be a ruhákat a szekrénybe, de mindig talál valamit, ami nem tetszik neki.

Megőrülök ettől, hogy folyton ezen kell gondolkoznom, hogy mindent tökéletesen csináltam-e és ha igen, akkor megint mit fog mégis kitalálni, ami miatt beszólhat.

Após nem sok vizet zavar, mert általában hiperudvarias, de amikor nem, akkor aztán a legalja undorító mocskolódások hagyják el a száját, a leggusztustalanabb stílusban, ami csak létezik. De korábban többször eljátszotta már, hogy nekem ecsetelgette, hogy mennyire semmirekellő és haszontalan idióta nyomorék a párom, aki nem ért semmilyen műszaki dologhoz, pedig az a férfi dolga. Természetesen nem tudok ezzel egyetérteni, akármennyire győzköd, mert vele ellentétben én szeretem...

Az előzményekhez tartozik, hogy amióta együtt vagyunk a párommal rendszeresen összebalhéztak, bántották, megalázták, szó szerint kijelentették, hogy ő csak egy rabszolga, aki ugorjon, amikor ők mondják. Emellett semennyi tiszteletet nem adnak meg neki, csak mintha valami utolsó pondró lenne, úgy beszélnek sokszor vele. Ez engem nagyon bánt, főleg, hogy nem szólhatok bele, mert ha megmondom a véleményem, akkor bizonyára többet ők sem fogják akarni, hogy menjek és valószínűleg én se mennék.

A probléma ott kezdődik, hogy párom mélységesen tiszteli a szüleit ennek ellenére, és az ő kedvéért nem szólok vissza, mert ő akarja, hogy jóban legyünk. Én legszívesebben soha nem mennék oda, mert ezeket a dolgokat nem tudom elfelejteni, se megbocsátani nekik.

Most ameddig a párom dolgozik nekem náluk kell lennem az apóssal és tanulni, és nem mehetek sehova még haza se, mert akkor párom szerint menekülök haza és nem teszek meg érte ennyit, hogy megpróbáljam. Mert szerinte, majd ettől jóban leszünk. Én meg kuksolok a szobában és görcsben van a gyomrom ettől a bezártságtól, hogy tilos elmennem, mert akkor az anyósék és a párom is megsértődik rám.

Számomra ez az egész egy rémálom, de a párom kedvéért próbálkoztam, de már eljöttem ma haza, ami miatt összeveszett velem. Szerinte én nem próbálkozok és nem feszegetem a határokat, meg nem erőltetem a dolgot egyáltalán. Így igazából nem is éri meg, hogy ha ezt nullára minősíti emiatt.

Ti mennyit tennétek meg a párotok kedvéért, amikor valamit a hátatok közepére se kívántok?

Előre is köszönöm, ha elolvastad. Muszáj volt kiírnom magamból...