Mit tennétek a helyemben? Hogy fogadjam el ezt a helyzetet?

Még mielőtt bárki félreértené a helyzetet leírom,hogy anyósjelöltemmel semmi problémám nincsen,nagyon jól kijövünk,aranyos nő.Nem szól bele a kapcsolatunkba,semmi ilyen baj nincs vele.A párommal viszont annál inkább.1,5 éve vagyunk együtt és eddig próbáltam azt hinni hogy ahogy telnek együtt a hónapok,majd megváltozik a dolog,de sajnos kicsit sem. :( Az a problémám hogy túlságosan ragaszkodik az anyukájához. Higgyétek el,semmi féltékenység nincs bennem,örülök hogy jó viszonyban vannak,és mint már írtam én is nagyon kedvelem.De ez amit a párom csinál már kezd elviselhetetlen lenni számomra is,pedig én nagyon türelmes típus vagyok.Bármi közös programot tervezünk,mindig attól kell függővé tenni mindent,hogy épp az anyukájának kell-e bármiben segíteni,vagy neki van-e más programja a fiával.Sőt,egyszerűen tervezni se lehet vele,mert bármit szóba hozok,hogy mikor menjünk ide vagy oda,rögtön az a válasz hogy nem tudja még mert még beszélnie kell az anyujával.Akár csak annyi az anyukájának a program,hogy elmegy nagybevásárolni,akár az hogy most épp nagytakarítást tart otthon,a párom bármilyen programunkat lemondja azért hogy neki segítsen.Ez nekem nagyon rosszul esik,hogy a 1,5 év alatt egyszer nem volt olyan hogy engem nézzen elsőnek.Amikor épp nincs az anyukájával dolga,akkor nagyon rendes,bárhova eljön velem,de ez akkor is borzasztóan bánt már engem.Lehet,hogy így úgy tűnik hogy túlreagálom ezt a dolgot,de képzeljétek bele magatokat,hogy ti mindig!!! csak a második helyen álltok a párotoknak.És engem tényleg nem az zavarna,hogy a fontos dolgokban az anyukáját nézi de tényleg MINDENBEN és ez szörnyű érzés.Próbáltam már vele megbeszélni,de kb meg is mondta hogy neki az anyja lesz az első mert nagyon szereti.Nem érti meg,hogy nem akarom őket elszakítani egymástól,csak 1,5 év után egy kicsit többet várnék már én is.Nagyon szeretem a párom,de most nagyon tanácstalan vagyok.Szerintetek tudok még valahogy változtatni a helyzeten,vagy ez örökre így marad? 20 évesek vagyunk mindketten,még jelenleg mindketten a szüleinknél élünk.Talán az összeköltözés segíthetne a helyzeten?