Hogyan tudom elérni hogy feleségem önállóbb és talpraesettebb legyen?
Amióta összeházasodtunk, úgy érzem feleségem nem tudott teljesen elszakadni otthonról.
Mivel barátnői nincsenek, az édesanyja az egyetlen akivel mindent megtud beszélni. Anyósomat szeretem, tündéri asszony viszont úgy érzem hülye gyerekként kezeli a páromat, ő pedig fingani se mer nélküle.
Naponta többször is beszélnek, és feleségem állítja hogy nem oszt meg vele minden részletet (elhiszem) akkor is zavar hogy egy nyitott könyv az életünk anyósomék előtt.
Hogyan tudnám békességben megbeszélni vele, hogy kevesebbet beszéljen az édesanyjával (ilyet kérni szerintem olyan morbid..)?
Nézd, elolvastam azt a linket arról az anyósos sztoriról. Kicsit sarkos a sztori azért..
Ettől függetlenül nem tartom természetesnek (nem csak nálunk, egyébként) azt hogy egy házas életben ekkora szerepet "kell játszania" egy anyósnak.
Jó tudni, hogy van egy szerető család mint a két ember mögött (sokan hálásak is lennének érte) de szerintem a magánélet, a hétköznapok nem tartoznak a szülőkre (enyimre sem) onnanstól hogy különköltözik az ember.
Férjnek és feleségnek együtt kell megküzdeniük a dolgokkal.
Amíg nem tanulod meg meghozni a saját döntéseidet, addig folyamatosan mások véleményére leszel támaszkodva.
Semmi gond az offért, köszönöm.
Nem akkora probléma ez, nem megoldhatatlan tényleg csak tapasztalatokra, véleményekre voltam kíváncsi.
"Ettől függetlenül nem tartom természetesnek (nem csak nálunk, egyébként) azt hogy egy házas életben ekkora szerepet "kell játszania" egy anyósnak. "
"Nagyon szeret minket, viszont azt érzem hogy minden döntésében szerepet akar játszani, nehogy pofon érje az életben.
Ez az, ami kicsit aggaszt engem. "
Ugye érzed az ellentmondást?
Ugyanezt csinálja a te anyósod is, ugyanilyen a kapcsolata a lányával és lehet, hogy ez most még nem olyan durva, de még lehet, lehet ettől ez még rosszabb is...
És igen is, ez téged nagyon zavar. Csak erre előbb kellett volna rájönni...vagy lépj túl rajta tényleg és fogadd el! Ha nem tetszik, akkor meg legközelebb egy olyan nőt vegyél el, aki veled beszéli meg a dolgait, veled oldja meg a gondokat és nem az anyukájával.
nekem hasonló a kapcsolatom anyukámmal, kicsit engem is zavar, igy igyekszek önállósodni. Például ha nem hivnám fel minden nap, megsértődne, pedig nekem nincs szükségem a napi kontaktusra. Szintén elvárná, hogy beavassam mindenbe, mindenről megvan a véleménye és van megoldási vázlata, párkapcsolati kérdéskörben igyekszem őt mindenből kizárni, nem panaszolok el semmit, mert képes másként értelmezni és amit egy nap alatt lerendezek a párommal ő egy év után is felhozná negativ példának. szóval igyekszek ezen probléma ellen aktivan tenni. Másrészt észrevettem, hogy vannak dolgok amiket magam is meg tudnák oldani, de kiskorom óta hozzászoktam hogy csak úgy van jól ahogy anyu mondja - kulonben veszekedés hogy miért igy csináltad - igy aztán mindig mindent megkérdeztem, és ez reziduálisan megmaradt felnőtt korra is. Például felhivom, hogy szerinte drága e ez vagy az az áru a boltban, mielott megveszem. Vagy látok egy ajándékot az unokaocsémnek, és felhivom, hogy szerinte ez megfelelő lesz e.
Szerintem ha nyugodtam és őszintén elmondod a párodnak, mi feszélyez, és ő egy normális nő, kétlem hogy nem értene meg. De tennie neki kell érte. nem kell megkérned, hogy kevesebbet beszéljenek, de elmondhatod neki, hogy szerinted ez furcsa, szeretnéd ha veled osztaná meg a gondokat.
Azon leszünk hogy ne legyen "legközelebb".
Igen, nehéz szitu de ha két ember szereti egymást minden zavaró dolgot meg tudnak beszélni. Semmit sem söprünk a szőnyeg alá.
Nem az a célom hogy megszakítsam a kapcsolatukat (mint a linkelt történetben) hanem azon hogy anyósom engedjen a gyeplőn és ne megoldjon helyette/helyettünk dolgokat hanem mutassa meg hogyan tud majd feleségem megbirkózni hasonló dolgokkal a jövőben.
Utolsó válaszadó:
Köszönöm, itt is hasonló a szitu, ahogy olvasom hasonló cipőben jársz.
Köszönöm hogy leírtad :)
Nekem meg azt tűnt fel, hogy az idézett linkben szereplő nőt majd megölte a publikum, itt meg pátyolgatva van a kérdező, mert férfi.
Holott a lényeg egykutya, mindketten fúrják a házastársuk kapcsolatát az anyjával, csak itt a férfi selyempapírba csomagolta ugyanazt, a nő meg kimondta nyíltan, mindenféle cukormáz nélkül.
És szerinted az normális dolog hogy egy férfi (nem fiú, férfi) naponta többször felhívja az anyukáját és mindenről beszámol?
Ne vessetek rám követ, de szerintem az ilyen férfi még mindig anyatejes.
És persze ha válságban a kapcsolat akkor szintén az édesanyjához fordul, vissza a biztos forráshoz.
Az a történet egyébként többet mesél magáról, mint a nőről akit idegesített hogy ilyen anyámasszony katonája a férje.
Nem tudom az élet többi területén milyen férj volt de engem is idegesítene ha nő lennék hogy a férjem mindent kitereget.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!