Tényleg én reagálom túl a dolgokat?

háát ha már máskor is volt ilyen akkor én szépen közölném vele, hogy megértem ha gyászol,de:

Te is gyászolsz hisz kedvelted az apósod és ha egyfolytában más lesz mint amit megbeszéltetek, akkor többet nem szervezel vele együtt semmit, sőt ha ennyire nem tart titeket tiszteletben akkor ne várja el hogy ezt te is megteszed vele. Menjetek el párterapeutához, mert ott az ember kiadhatja a gőzt,de a terapeuta szépen elsimítja a dolgokat nehogy veszekedés legyen belőle.

Ismerem ezt a helyzetet, mindig te fogsz kijönni rosszul ebben a házasságban.A férjed és a családja sokkal erõsebb nálad.

Amióta összeházasodtunk a férjem ugy csinál mindent,ahogyan a huga és a bátyja diktálja.A férjem felelõtlen és gyerekes.Nekünk is volt egy temetési ügy, reggel felhivták 3an megbeszélték,és engem mégcsak el sem vittek.Persze a férjem volt a sofõr.Ráadásul 200 valahány km távolságra.Aztán egyedül jött vissza,nagyon ráérzett,hogy mekkora hülyeséget csinált.

Megmondtam neki ezután is utazhatsz a hugoddal és a bátyjáddal(családosak õk is,igy lenyomnak bennünket,mint sógort és sógornõt),de rám sohase számits,ha a szülõvárosodba akarsz menni.

Hagyd a férjed hadd vigye az anyuját és a testvéreit.

Én is azt gondolom, itt neked kell megértőbbnek lenned.

Ezt nagyon jól leírta 8-as és 9-es, ahhoz semmit se tudok hozzátenni.

Viszont a férjed helyében én mindezt úgy tálaltam volna, hogy kárpótlásul azonnal javasoltam volna, hogy egy másik alkalommal (pár héten belül) menjünk el egy hasonló városnézésre, fagyizásra hármasban.

Ezzel valószínűleg benned sem maradt volna tüske.

Az pedig tényleg álszent hozzáállás, hogy a gyászát szemedre hányja, de két hónap múlva lakodalomba akar menni.

Nem értem, hogy miért nem mehetnétek. Házasok vagytok, van egy gyerek. Most már egy nagy család vagytok a te és az ő felmenőivel együtt. Aki ezt külön választja, hogy előző családom (anyámék, húgomék), és külön a mostanit (feleség, gyerek), az nem érdemli meg, hogy legyen jelenlegi családja.

Én közölném vele, hogy megértem a gyászát, hisz én is szerettem az apóst, de ha nem tekint engem és a gyereket egyenrangú családtagként anyósékkal, akkor ott az ajtó.

Látom, le lettem pontozva, pedig nem voltam sértő. Aki úgy gondolja, hogy ők nem egy család, hanem alsóbb rendűek anyóséknál, annak csak gratulálni tudok.

Kérdező, ha majd te temetsz vkit, akkor remélem, ugyanúgy fogsz viselkedi a férjeddel, ahogy ő most veled, ha még együtt lesztek egyáltalán.

Szerintem nem ez az első dolog, ami nem tetszik, rosszul esik neked, mint írtad is, és több válaszadó ezt nem veszi figyelembe. Gondolom most telt be a pohár.

Jártam hasonló cipőben, nekem is két sógornőm volt, az egyik rendesebb volt, csak nem állt mellém sosem, a másik kimondottan gonosz teremtés. Folyamatosan manipulálta a volt férjemet (mi már azóta el is váltunk) és az egész családot, főleg ellenem. Egyszer megtaláltam egy levelet, amit az exemnek írt (a húga), amiben leírta, hogy ő mennyire utál engem azért, hogy elvettem tőle az ő testvérét, hogy azelőtt az exem mennyit törődött vele, segített neki, vásárolt neki ajándékokat, és mióta én vagyok, már nem így van, és mindent meg fog tenni, hogy mi elváljunk. Meg is tett. Sajnos én felvettem velük a harcot. Nem kellett volna.

Amit így 10 év távlatból visszanézve idősebben és bölcsebben tanácsolni tudok neked, hogy szeresd a férjedet, és engedd, ne szidd őket neki (találj inkább valaki mást, pl. anyukádat, akinek kiöntöd a szívedet, mindent ami fáj, nyomaszt, vagy mikor nincs kinek, írd le itt és ne a válaszok miatt, mert mindig lesz aki gonoszkodni fog, vagy nem ért meg). Támogasd a férjedet, és az idő majd úgyis téged igazol. Engedni néha bölcsebb és eredményesebb, mint harcolni. Ne süllyedj le a szintjükre, mert gondolom érzékeny lelkű vagy és legyőznek a rutinjukkal. Nem győzhetsz csak jósággal.