Hogy oldjam meg ezt a problémát?

Sziasztok!

Előre is köszönöm, ha válaszoltok!

Nekem az a problémám, hogy nem igazán jövünk ki jól, az anyósommal. Bár a baj egy kicsit összetettebb, azért megpróbálom leírni röviden:

Azt mondta, hogy nem vagyok a fiához való. Ő teljesen más féle lányt szánt a fia mellé, én túl "tüzes" vagyok, túl erős a személyiségem, egy Nő szerinte legyen csendes, egy kis könyvmoly, aki alárendeli magát a férjnek és kiszolgálja őt. ( Pontosan úgy írtam, ahogy Ő nekem mondta anno) Hát én nem efféle nyitásra számítottam, persze a párom azonnal kiállt mellettem, de akkor is, nekem ez szörnyen rosszul esett. Aztán ahogy az idő telt, próbáltam megfelelni neki, habár nem tetszett ez a dolog nekem, de úgy éreztem tennem kell az ügy érdekében, hiszen a páromnak nagyon rossz volt hogy mi nem vagyunk jóban. Ezért nem veszekedtem az anyósommal, inkább csak ráhagytam amit mondott, és próbáltam kedveskedni neki. Hát nem vállt be, mindig a hibát látta bennem, persze burkoltan mondta nekem ezeket, és látszat jóviszony volt köztünk. Aztán a párommal összeköltöztünk a saját albérletünkbe, ő pedig azt mondta, hogy ebbe belefog pusztulni...

Hozzátenném, a párom 26-éves volt akkor, és igen, az anyósomnak nincsen párja,de nem egyke a párom,van egy báttyja. Teljesen rá volt telepedve a páromra, mikor még otthon élt, és mikor elköltözött, akkor is próbálta mindenben befolyásolni őt.

Aztán eljegyzett a párom, és összeházasodtunk.

Na most vagyunk a jelenben. Persze nem csak ennyi dolog történt, mindig mindenbe belekötött, mindenért én voltam a hibás. MINDENÉRT, bármi történt.

Most már nem járok az anyósomhoz. A férjemnek megmondtam, hogy szeretnék nagyon távol lenni az anyukájától, nem szeretnék mindig veszekedni vele, ez lesz a legjobb nekünk. Persze a férjem menjen, engem ez a része nem zavar, csak én nem szeretnék mindig veletartani. Férjem elfogadta, és így élünk most. Nem beszélek az anyósommal, ha néha telefonon felhívja a páromat, akkor üzengetünk egymásnak olyanokat hogy pl: Üdvözöljük egymást, pusziljuk, és ennyi. Látszat jóviszony. :) De nagyon ritkán én is megjelenek nála. Karácsony, szülinap, esetleg húsvét. Akkor mindig belémköt, pl nagy bánata volt az a múltkor, hogy a férjem már nem "olyan" mint volt, mióta megismerkedtünk. Már nem mindennap megy haza vidékre az anyukájához, már nem ölelgetik egymást hosszasan, már nem mindennap találkozik a barátaival, nem megy a kertet megcsinálni állandóan. (Hozzátenném, azért nyáron 2-hetente leszalad megcsinálni az anyósom kertjét, habár anyósom is megtudná csinálni, és a testvére is, de ez mellékes. Én ebbe nem szólok bele) A párom sokat dolgozik,és tanul is mellette. Én is dolgozom, szintr alig látjuk egymást, és azt a kevés szabadidőt, amit együtt tölthetnénk, szeretnénk együtt is tölteni. Szerinte nem kellene, ezt az időt a barátaira és a családjára kellene fordítania, elég lenne ha egyhéten csak egyszer találkoznánk a férjemmel, a férjem pedig aludhatna vidéken az anyósomnál. Mondjuk itt azért felhúztam a szemöldökömet, újra elvette a kedvem az odajárástól.

A párom már számtalanszor megmondta neki, hogy nem fog elhagyni engem, úgy szeret ahogy vagyok, és én vagyok a felesége, nyilván azért tölt több időt velem, mivel velem szeretne lenni. De anyósom azt hiszi, hogy én ráparancsolok a fiára, hogy ne menjen hozzá, hogy én elvetettem magam, holott a fia nem is szeret engem, csak azt hiszi, hogy szeret, de ez csak kezdeti fellángolás. 4-éve vagyunk házasok.

Sajnálom, hogy ennyit panaszkodtam, de nem tudom mitévő legyek ezzel a helyzettel. Jóba nem tudunk lenni, hanyagolnám ha tehetném, egész életemben, nekem a helyzet ami most van, tökéletes. Néha látom, egyévben max 2-3x, akkor mondja a magáét,én ráhagyom, aztán megy az életünk tovább. De nem hiszem hogy ez jó lenne a férjemnek. Ő próbálja az anyukáját jobb belátásra bírni, de ő nem hajlandó erre. Anyukám szerint csak szélcsend van. és nagy vihar közeledik, biztos megint valamit tenni fog ellenem, szeretném a problémákat megoldani, nem pedig szemet hunyni felettük. :( Volt már valaki ilyen szituációban? Hogy oldjam meg ezt a problémát? És majd a gyerekeinket is utálni fogják? Mivel lassan gyereket is szeretnénk vállalni.

Egyébként a párom barátai se igazán szeretnek. Már komolyan elgondolkodtam azon, hogy biztos mondtam vagy tettem valamit, amiért ennyire nem vagyok szimpatikus senkinek, de a párom szerint semmi rosszat nem tettem, csupán csak a barátai nem nézik jó szemmel, hogy a férjem a szabadideje zömét velem tölti. Én a barátaihoz is mentem a férjemmel, egyértelműen nem voltam szívesen látott vendég már az elején se, így erről is lemondtam és már a párom egyedül megy hozzájuk, ha megy.

Köszönöm ha elolvastátok, és még inkább köszönöm a válaszokat! :)

Sziasztok!

30/F (a férjem) És én: 28/N