Fiatal asszonyok, mennyi idő után mondtátok ki azt, hogy az én házam?

Nem az én házam, maximum a mi házunk. Nagy különbség.

Egyébként én ilyen téren szerencsére viszonylag gyorsan alkalmazkodom, szóval költözés után valószínűleg igen hamar meglenne ez a szófordulat. :)

De ahogy írtad, ők még nem laknak ott. Ebben a formában nekem is furcsa lenne, eléggé visszás.

Ha nem akarok gonosz lenni: végül is a felújítás miatt elég sokat foglalkoznak a lakással, mi hogy nézzen ki stb. Emiatt érezheti a sajátjának a dolgot. Visszagondolva, mikor én kezdtem anno lakásfelújításba, akkor is elég hamar beleéltem magam, hogy én otthonom, mi otthonunk. És még ha nem is volt az (nem is lett végül, de ez más sztori), akkor is jó volt így rágondolni.

A kiegyensúlyozott élet kulcsa, hogy nem akadunk fent hülyeségeken... és ez nagyon az :)

Én is azt mondom, hogy menjünk fel hozzánk, aludj nálunk, felújítom a lakásom, holott albérletezünk, nem sok közöm van a lakás tulajdonjogához. Itt élek, és amíg itt élek, az enyém. Pont.

Valószínűleg egyszerűen beleélte magát a felújítások alatt, hogy az az ő otthona is, majd hülyén fogalmazott. Bárkivel előfordul. Egyszer azért nem kaptam meg egy állást, mert sikerült azt mondanom, hogy abban az üzletben szívesen ülnék. A tulajnak már magas volt, hogy összelogikázza: kültéri sportokat űzve nekem minden "nehéz" beltéri munkakör ülésnek számít, mert addig sem tudok sportolni. Nyilván nálam csúszott ki hülyeség, de ebből arra következtetni, hogy nem fogok jól dolgozni... Agyrém :D

Ha te "fiam"-ként hivatkozol a fiatokra, a férjed meg úgy gondolja, hogy nem is az övé?