Fiatal asszonyok, mennyi idő után mondtátok ki azt, hogy az én házam?

Az a baj, hogy nem szereted, nem is kedveled azt a lányt, így minden apró jelentéktelen szarságra ugrassz.

Ha meg külföldön laknak, akkor nem értem minek ide a drága lakás.

De milyen szövegkörnezetben használta?

Mit mondott pontosan?

Nem igazán tiszta amit írsz. Ha olyan szövegkörnyezetben mondta, hogy pl.: "Ez az én házam, ide nem jön macska." az tök oké. De ha úgy mondta pl.: "Ez az én házam mama, ne szóljon már bele", akkor nyilván nem oké.

Egyébként én albérletben élek a párommal, és mindig azt mondjuk, hogy a mi lakásunk, sose mondunk olyat, hogy megyünk a bérleményünkbe, meg most indulok az albérletből. :D Pedig nem a mi lakásunk, nem mi vettük, most sértődjön meg a tulaj, mert így hivatkozunk az ő lakására? Nyilván nem. Örülj neki, hogy az otthonának érzi. Ráadásul, felesleges ezen stresszelni, meg azon kattogni, hogy az anyagiakra hajt, mert a ház nem az ő nevén van. Ezzel szerintem csak azt akarta mondani, hogy jól érzi ott magát, otthonosan. De ha alapvetően ellenszenvvel vagy iránta, akkor minden mondatában ilyeneket fogsz keresni.

Egyáltalán az anyanyelvén mondta a lány? Mert ha nem, akkor lehet, csak nyelvbotlás volt... én majdnem anyanyelvi szinten beszélem az egyik idegen nyelvet, mégis furán fogalmazok néha. Vagy az is lehet, az ő kultúrájában mondhatja ezt bizony, mert ott máshogy néznek a tulajdonjogra vagy a közös házra.

Nyilván szövegkörnyezettől is függ, tehát az már durva lett volna, ha azt mondta volna, "ez itt az én házam, és ha elválunk, viszem az egészet" vagy "de jó, beletettem a seggem a készbe, ez már az én házam", vagy "anyóspajti, csitu van, ez már az én házam, azt teszek, amit akarok, akár a páromat is kiteszem belőle".

Egyszer véletlenül én is kimondtam (pontosabban azt, hogy a házUNK), el is szégyelltem magam utána... xD

Férjem megboldogult nagyszüleinek házában élünk, két-három év múlva járnak le a lakástakarékok, amikből (persze hitellel együtt :() meg szeretnénk majd venni, kifzetni a tesót/unakatesót, stb... viszont mivel kb. 8 éve együtt élünk, pár éve ebben a házban (előtte albiban), valahogy automatice ez a szó jött a számra... ez nem azt jelenti, hogy nem vagyok tisztában a tulajdonjogokkal, sőt, nagyon jól tudom, hogy nekem semmi közöm ehhez a házhoz, csak benne élek. Tényleg. Egyszerűen csak az életformánk miatt ez a szó ugrott be, amikor pl. egy kamasz is azt mondja, hogy "gyere át hozzám"; nyilván tudja, hogy a ház nem az övé, de ha egyszer ott él... érted.