Újabb anyós kérdés! Mit tehetnék?
Bevezetőként szeretném elmondani, hogy ne menjen félre a téma. Utáljuk egymást anyósommal úgy, hogy jobban már nem is lehetne :), de mostanra lecsillapodott a helyzet annyira, hogy minimális kommunikációval, feszültségkeltés nélkül letudjuk a találkozásokat, pl. "szép az idő, süt a nap".
A probléma unokat témában lenne. Anyósom nem egy kifejezett anyatípus, a férjemet is korán szülte, nem volt még érett a feladatra, bár már átlépte a nagykorúság határát. Így ugyan egy háztartásban éltek, de a férjem is vita nélkül állítja, hogy a nagymama nevelte fel. Most viszont úgy tűnik szeretné pótolni amit kihagyott, de szerintem nagyon félremegy az ügy. A lányomra gyakran igényt tart, úgy-ahogy megyünk is, nem olyan sokszor, mint szeretné, ez is folyamatos konfliktusforrás. Na de most jön a lényeg, aki elhiszi, elhiszi, aki nem nem, de szó szerint nem tud vele semmit sem kezdeni, ha megkapja a lehetőséget. Mi is ott vagyunk vele, de olyankor csak a szoba túlvégéből szabad nézni, különben behisztizik, hogy még ezen alkalmakkor sem engedjük át neki a gyereket. Annyi történik, hogy leülteti a fotelba, hoz neki egy nippet, hogy "Nézd Lilike, kacsa!", és onnantól kezdve kb. nézik egymást némán. Igaz, a gyerek még nem beszél. :)
Komolyan, én csak csodálkozom, hogy a kislány nem mozdul, csak ül 1 vagy 2 órán át. (Kegyesen az evés-ivás igényét ellátHATOM...) Pedig alapvetően olyan mozgékony, hogy alig lehet tartani vele az iramot. Olyankor a játékait is hiába adom oda neki, úgy meg van illetődve, hogy csak szorongatja. De újfent kihangsúlyozom, hogy ha megpróbálnék belefolyni a gyerekezésbe, akkor olyan bőgés-ordítás következne, hogy ihaj. A NAGYMAMA RÉSZÉRŐL. :)
Szóval a helyzet kíméletes megoldását keresném, de egyszerűen semmi nem jut eszembe. Illetve múltkor benyögtem egy olyat, hogy "Mondjon a mama egy mesét!". Erre mosolyogva közölte a gyerekkel, hogy a mama nem tud mesét. Kész-passz. Már sokáig nem bírom cérnával, megszakad a szívem a gyerekért, de a stresszt sem bírom anyós kapcsán.
Van erre megoldás?
válasza:" a lényege az lett volna hogy vegyem rá őket, hogy ne csak üljenek."
Egyik pillanatban nem akarod, hogy bármit csináljon vele anyósod, utána meg azt akarod, hogy ne csak üljenek. Na mindegy.
Egyébként úgy tudod őket rávenni, hogy kicsit magukra hagyod őket, ha nagyon aggódsz legyen ott a férjed is, de kösd a lelkére, hogy nagyon figyeljen.
Esetleg ha a gyereknek van valami kedvenc játéka, aktuális hóbortja, mesekönyve, építős játéka akkor nyomd anyós kezébe, aztán majd alakul. (Lehet nem ismeri a gyereket, nem tudja, hogy mit szeret, ha csak "úgy-ahogy" látja, 1-2 órára maximum.) Ha fejből nem tud mesét, akkor ez egy megoldás, olvasni biztosan tud. Vagy adj neki egy kézbábot, hátha azzal feltalálja magát. Sőt, jobb lenne, ha ezeket is a férjed adná neki.
válasza:Én a gyerek szemszögéből tudok írni. Igaz nem tudom mennyi idős a lányod, én olyan 3 éves koromtól kezdve emlékszem. (Gondolom előtte is ilyen voltam.)
Én olyan gyerek voltam, hogy idegenek előtt nagyon megszeppentem (és igen, egy gyereknek egy ritkán látott rokon is idegen) és ilyenkor tényleg nem csináltam semmit órákig, csak leültem valahová és ottmaradtam, amég haza nem mentünk. Emlékszem nagyon kellemetlenül éreztem ott magam, feszengtem és a rokonok előtt anyumnak sem mertem szólni, hogy menjünk haza. Nálunk alkoholista is volt ott, tőle külön féltem. Nem tudom mennyi idős gyerekről van szó, de érdemes figyelni, hogy nem e azért nem csinál semmit, mert nem mer. Otthon én is aktívabb voltam, de ha betoppant egy idegen akkor onnantól kezdve meg se mertem mozdulni. Egyik ismerősöm babája is ilyen, nagyon eleven, de mikor meglátta, hogy ott vagyok szinte lefagyott. (Igaz engem akkor látott először.)
Másik lehetőség, hogy tényleg leköti valami és elvan magában. Ilyen is van. A jelenléted nélkül biztos próbálna vele valamit kezdeni a nagymama, mert írtál példákat. Én sem hagynám vele egyedül, ha ilyeneket csinál.
Az nem jó megoldás, hogy közösen elmentek állatkertbe vagy játszótérre és te elvagy a férjeddel a háttérben, ahol rájuk láttok, a mama meg unokázhat? Esetleg vigyetek egy mesét, amit közösen nézhetnek, ha már felolvasni nem akar. A férjed nem szokott ilyenkor kezdeményezni valami játékot? Hátha úgy nyitottabb lenne rá. Vagy egyáltalán nem akar semmit, csak a gyerekkel ülni? (Én sem vagyok az a gügyögős, tutujgatós fajta, de ha kisgyerekkel vagyok akkor azért foglalkozok vele.)
válasza:A gyerek nem játssza meg magát, ha valamit un, akkor nem figyel oda, odébbmegy, nyafog, közbeszól, stb.
Oké, te utálod anyóst, ezért szerinted a gyereknek rossz vele. De a gyerek a jelek szerint jól elvan, különben rájönnél egyből, ha nem így lenne, a fenti jelekből. Kisfiamaz első évben nem szeretett náluk (sok vita, erőszakosak voltak, kiszedték a kezemből, stb.), ennek jelét is adta: ahogy a lépcsőházukba értünk, sírni kezdett, nem akart felmenni.
Ha a gyereked elvan, nincs mit tenned. Vagy tedd ami tök kézenfekvő (nem hiszem el hogy nem jutott eszedbe): vigyetek a kedvenc játékaiból, könyveiből és amikor odaértek, kirakod, a gyerek egyből tudni fogja hogy mit akar a mamával játszani! HA ENNEK ELLENÉRE is ül és figyel a mamára, akkor bizony valóban jól elvan vele!
De elhiszem, hogy jól esett kiírni magadból ;)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!