Párom édesanyja nagyon undorító dolgokat mondott ok nélkül, mégis meg kellene vele békülnöm, de hogyan?
Eleinte jól kijöttünk, aztán amikor szó volt arról, hogy összeköltözünk párommal, akkor megváltozott. Nem kommunikált velem, nem beszéltünk, a próbálkozásaim kudarcba fulladtak. Bántott, de úgy gondoltam, nem kötelező szeretnie, csak ne utáljon. :(
Három hónapja derült égből villámcsapásként kaptam tőle egy e-mailt, amiben olyan dolgokat írt, hogy hirtelen azt sem tudtam, ez most valami vicc, vagy komoly. Lehordott mindenféle ócska útszélinek, aki mutogatja magát (sosem öltözök kihívóan, már csak az igencsak kerekded formáim miatt sem), megvádolt, hogy el akarom csábítani a férjét, tehát a párom édesapját. Ezek mellé még megkaptam, hogy majd úgyis megbánja a párom, hogy velem kezdett, meg hasonló kedvességeket. Hozzátette, hogy nem utál és szeretné ha a viszonyunk rendeződne (????).
Nem akartam páromnak szólni erről, de felhívott és hallotta a hangomon, hogy valami történt. Elmondtam neki, rögtön beszélni akart az édesanyjával, de nem engedtem, nem akartam, hogy az legyen: rögtön futok panaszkodni.
Reagáltam az e-mailre, nagyon udvariasan, elmondtam neki, hogy sajnálom, hogy így látja, és azt is, hogy megváltozott a kezdetben jó kapcsolatunk. A legtöbb vádjára nem is reagáltam, hiszen esélyem sem volt. Olyan ökörségeket vágott a fejemhez, hogy az kriminális.
Azóta ordít bennem az, hogy igazságtalan volt, védjem meg magam. Haragszom magamra, mert nem álltam ki magamért, de közben ott van bennem az is, hogy a párom édesanyja, nem akarom, hogy ÉN legyek az, aki választás elé állítja.
A párom azt mondta, hogy sajnálja, nincs igaza az édesanyjának. Megkérdeztem legalább százszor, hogy tettem-e valami olyasmit, ami arra utal, hogy igaza van, azt mondta, hogy semmit, sosem viselkedtem úgy, ahogy az édesanyja állította.
Tegnap azt mondta, hogy nagyon szeretné, ha leülnénk tisztázni ezt az egész szituációt, mert nem szeretné, ha a felesége és az édesanyja között viszály lenne. Jól esett, hogy ezt mondta, de - ciki, nem ciki - rettegek az édesanyjától, az egész beszélgetéstől már előre.
Nem vagyunk tinik, harmincas éveinkben vagyunk.
Mit tehetnék? Hogyan álljak hozzá a dolgokhoz? Sajnos ha arra gondolok, hogy le kell ülnünk beszélni, gyomorgörcsöm lesz.
Köszönöm a válaszokat és elnézést, hogy hosszú lett.
válasza:Ha rajtam múlna, soha többé nem állnék szóba vele és kész, dehogy idegesíteném magam. Nem csak beszélek, közelebbi rokonnal is simán megcsináltam egyszer. Vannak dolgok, amiket nem helyes eltűrni.
Ha muszáj bizonyos eseményekkor találkoznod az efféle személlyel, az nehezít, de azért beszélgetni nem kell vele akkor sem, plusz védjen meg a párod, az ő anyja, legyen ő a villámhárító, amennyire lehet.
De a párod azt szeretné, hogy rendeződjön a dolog (ehhez előkészíti az anyját? kéne).
Leülni tisztázni? Nos, én leülnék, néznék vádlón s ha nem kapnék azonnal egy oltári nagy bocsánatkérést, lelépnék (s már-már megalkuvásnak érezném ezt is). Komolyan, amiket írtál, azok minden biztosítékot kivernek, NEM tűrhetsz el ilyeneket. Az nagyon dicső, hogy udvariasan reagáltál, én se szeretek elkezdeni veszekedni téveszmés vagy extrém rosszindulatú emberekkel, de innentől mégis mit csinálj te? Ő viselkedett bunkón... Neki kell máshogy hozzáállni, a leírás alapján a te hozzáállásoddal nincs baj.
válasza:11-es:
Azt mondta, tisztában van azzal, hogy én lettem megbántva, nem azonnal kéri, de szeretné, hogy idővel le tudnánk ülni és megbeszélni. Nem szívesen mondtam rá igent, de tudom, hogy neki ez fontos és nagyon szeretem őt. Plusz nem lenne rossz, ha a kötelező családi eseményeken nem vasvilla szemekkel nézne rám. Párom is úgy gondolta, hogy előpuhítaná az anyját. Említettem neki, hogy egyszer hajlandó voltam úgy reagálni ahogy, de még egyszer nem engedem meg ezt a stílust és ezeket a légből kapott marhaságokat. Szerencsére teljesen megérti.
12-es:
Az előző barátnő állandóan a páromnak szidta az édesanyját, az anyuka meg a fiának a barátnőt. Két oldalról kapta minden nap, elege lett. Más okok is voltak, nem csak ez, de nagyban hozzájárult a kapcsolat végéhez.
Most igazából az a szerencsém, hogy kaptam ezt az e-mailt és a párom látja, hogy milyen az anyja. Ő maga ismerte el, hogy korábban gyenge volt és hitt neki, de most nem hagyja magát, mert a választottja neki feleljen meg és nem érdekli, hogy az anyja mit szól hozzá.
válasza:"Mégis meg kellene vele békülnöm"
Miért kellene?
Ki mondja?
A párod? Akkor nem tanult az előző kapcsolatából semmit, csak te hiszed, vagyis inkább szeretnéd ezt hinni. Anyós olyan dolgokat vágott a fejedhez, amiért az utcán egy vadidegen simán arcul csapná és jogosan, csak neked kellene ezt eltűrnöd? Akkor kihez húz a párod? Mindegy milyen köntösbe bújtatja a manipulációt (mégiscsak az anyám pl) vagy akár ha nem is mondja direkte, csak utalgat rá, hogy szegénykémnek rossz napja volt (ki nem sz@arja le, akkor már úgy beszélek az emberekkel, ahogy akarok??!), lényeg, hogy ő a bűnös, de neked kell fejet hajtanod.
Ha van egy kis eszed, el tudod képzelni, milyen nyeregben lesz ezek után anyós, meg hogy fog veled viselkedni. Elmondott mindennek, neked meg behúzott füllel-farokkal le kell ülnöd az asztalához és kvázi mwgmondani, hohogy persze, anyuka, legközelebb is nyugodtan, ha rossz napja van.
Miért nem elég innentől a jó napot, meg a szép időnk van?
Komolyan hiheti valaki, hogy ezek után egyenrangù, KÖLCSÖNÖS tiszteleten alapuló viszony lesz 2 ember közt?
válasza:Akkor én még összetehetem a két kezem... Szörnyű, hogy némely édesanya hogyan erőlködik, hogy tönkretegye a fia életét, közben azt hiszik, így lesz jó.
Nem hinném, hogy én le akarnék ülni bármit is tisztázni, ugyanis nincs mit, ha alaptalanok a vádjai. Egyszerűen megáll az ész az ilyen emberektől. Nem is lehet erre mit mondani és megértelek, hogy érzékenyen érint. Én sem viselem jól az ilyen dolgokat, ha van, ha nincs alapja.
válasza:Ezzel nem tudsz mit tenni, a jó viszonyt már most elfelejtheted.
Ő KEZDETTŐL gyűlölt, de míg "csak" barátnőcske szerepben voltál, akit bármikor dobhatnak jól titkolta.
Exem anyja is ilyen elmeháborodott volt, utált, mert elveszem a - 29 éves - "kicsi fiát".
Végül kidobtam a "kisfiút", mert elegem lett az anyja folyamatos beszólogatásából és cs.sztetéséből.
Nyugodj meg, bármit teszel, te csak rossz lehetsz.
Ennyi.
válasza: válasza:De még valami...sajnos mindig szorongással tölti el ez az embert, mert nem akarsz konfliktust te se, de az alap gyűlölet ellen nem tehetsz semmit..Én nagyon is megértelek...Pl. anyósom hallott rólam egy pletykát, és elhitte...(eléggé fájt) Nagyon fájt..El is sírtam magam, mikor nem rákérdezett, hanem közölte, hogy TUDOM ÁM..
Ez ellen az idő se segít, csak átértékelődik benne minden, esetleg másik gyerekét kezdi el jobban "szeretni", az esetleg jobban hagyja, hogy irányítsa az életét, így ki tud teljesedni anyósod, és rólatok leszáll..sajnos durván leszáll, olyannyira, hogy semmiben sem lesz a segítségetekre...De legalább téged nem bánt.
válasza:17es,
Volt sok ráció abban, amit mondasz, illetve én értem, mert a saját bőrömön érzem, amiről írsz, de lehet más is jobban értené, ha a felét nem rébuszokban meg utalgatásokkal írtad volna meg..
Ezt minek csinálni egy anonym oldalon??
Mit akartál azzal, hogy van ám itt más is, meg amit a menyecskének nem beszélünk????
Mi az, hogy meg van rémülve az ötvenes nő?
Mire is célozgatunk?
Még egyszer: szerintem igazad van, de hagyjuk ezt a félreérthető, sugdosó, kacsingató stílust, mert nem biztos, hogy mindenki meg - és jól érti.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!