Párom édesanyja nagyon undorító dolgokat mondott ok nélkül, mégis meg kellene vele békülnöm, de hogyan?
Eleinte jól kijöttünk, aztán amikor szó volt arról, hogy összeköltözünk párommal, akkor megváltozott. Nem kommunikált velem, nem beszéltünk, a próbálkozásaim kudarcba fulladtak. Bántott, de úgy gondoltam, nem kötelező szeretnie, csak ne utáljon. :(
Három hónapja derült égből villámcsapásként kaptam tőle egy e-mailt, amiben olyan dolgokat írt, hogy hirtelen azt sem tudtam, ez most valami vicc, vagy komoly. Lehordott mindenféle ócska útszélinek, aki mutogatja magát (sosem öltözök kihívóan, már csak az igencsak kerekded formáim miatt sem), megvádolt, hogy el akarom csábítani a férjét, tehát a párom édesapját. Ezek mellé még megkaptam, hogy majd úgyis megbánja a párom, hogy velem kezdett, meg hasonló kedvességeket. Hozzátette, hogy nem utál és szeretné ha a viszonyunk rendeződne (????).
Nem akartam páromnak szólni erről, de felhívott és hallotta a hangomon, hogy valami történt. Elmondtam neki, rögtön beszélni akart az édesanyjával, de nem engedtem, nem akartam, hogy az legyen: rögtön futok panaszkodni.
Reagáltam az e-mailre, nagyon udvariasan, elmondtam neki, hogy sajnálom, hogy így látja, és azt is, hogy megváltozott a kezdetben jó kapcsolatunk. A legtöbb vádjára nem is reagáltam, hiszen esélyem sem volt. Olyan ökörségeket vágott a fejemhez, hogy az kriminális.
Azóta ordít bennem az, hogy igazságtalan volt, védjem meg magam. Haragszom magamra, mert nem álltam ki magamért, de közben ott van bennem az is, hogy a párom édesanyja, nem akarom, hogy ÉN legyek az, aki választás elé állítja.
A párom azt mondta, hogy sajnálja, nincs igaza az édesanyjának. Megkérdeztem legalább százszor, hogy tettem-e valami olyasmit, ami arra utal, hogy igaza van, azt mondta, hogy semmit, sosem viselkedtem úgy, ahogy az édesanyja állította.
Tegnap azt mondta, hogy nagyon szeretné, ha leülnénk tisztázni ezt az egész szituációt, mert nem szeretné, ha a felesége és az édesanyja között viszály lenne. Jól esett, hogy ezt mondta, de - ciki, nem ciki - rettegek az édesanyjától, az egész beszélgetéstől már előre.
Nem vagyunk tinik, harmincas éveinkben vagyunk.
Mit tehetnék? Hogyan álljak hozzá a dolgokhoz? Sajnos ha arra gondolok, hogy le kell ülnünk beszélni, gyomorgörcsöm lesz.
Köszönöm a válaszokat és elnézést, hogy hosszú lett.
válasza: válasza:Na, látod, hogy tudsz te egyértelműen is írni!
Szerintem másnak is zavaros volt. Azért kaptam bele, mert én tudom, miről beszélsz, az én anyósom pont így van, 50 évesen kezd kicsúszni a másik fia (=költözik) is a kezéből és halálra van rémülve, élete, munkája, barátai nincsenek, akiket arra szült, hogy őt imádják, azoknak saját élete lett, apóssal még jóformán beszélgetni sem tudnak miről....
Magát elfoglalni nem tudja, egész élete arról szólt, hogy manipulálta, irányította a házat és most egyszerre eltűnnek a bábok.
Hát persze, hogy frusztrált, gyűlölködő és utálja a menyecskét!
Szóval nevezzük nevén a dolgokat, hátha segít olyanoknak is, akik eddig nem ismerték fel ezeket a helyzeteket.
válasza: válasza:Köszönöm a válaszokat. A "meg kellene békülnöm vele" részt nem úgy értem, hogy barátnők legyünk és csicseregjünk egy pohár kávé mellett órákig.
Egyszerűen arról van szó, hogy szeretem a páromat és bőven elegendő neki, hogy az édesanyja generálja a feszültséget.
Nem kötelezően kérte a megbeszélést, egy esélyt kért arra, hogy próbájuk meg tisztázni. Azt mondta, ha nem megy, akkor hagyja a fenébe az egészet. Iszonyúan bántja ez a helyzet, látom rajta és mondta is.
Igen, szívem szerint ordítva közölném a véleményem az édesanyjával, de nem teszem, bármennyire is jogos lenne.
válasza:Szerintem ott rontottad el amúgy a dolgot, hogy nem hagytad a párod, hogy intèzkedjen amikor elmondtad, hogy mit írt neked az anyja. Legalább tudná, hol a helye!
Ne hidd azt, hogy békülni akar őszintén! Ne legyél naiv! Az van, hogy úgy akar kifúrni, hogy közben jónak látszon: ő semmi rosszat nem akar, csak kb "jóból" hordott el mindennek mert ő CSAK a fiát védi, hogy neki jó legyen. Ezt fogja mondani.
Költözzetek csak el nyugodtan. Ezentúl te is állj úgy hozzá, ahogy ő. Csak semmi lelkiismeretfurdalás! Ne gondold, hogy fogja majd érdekelni őt a te èrzèseid. Ez a nő csak magára gondol, a fia lelke sem érdekli.
Ezekután biztos lehetsz benne, én kimondanám amit gondolok a helyedben és közölném ezt a párommal is, hogy semmi jóra ne számítson tőlem.
Engem is bántott meg az anyja tucatszor. Nem ilyeneket mondott, csak "szépen rendre utasított", tudjam ki a fontosabb. Nyilván ő volt szerinte. Tudod, bánom azóta is, hogy amikor helyzet volt nem mondtam az elején oda amit gondolok. Tűrtem mindenki szemétsègét, nehogy rosszban legyek velük meg nehogy a páromat megsértésem... Erre én voltam sík ideg mindig.
Megfogadtam senki után nem fogok teperni, hogy elfogadjon meg szeressen.
Egyébként rám is vár egy kellemetlen beszélgetés a családjából egy emberrel aki no kommnet. Én nem megoldani akarom már amúgy vele a rossz viszonyt ami neki tökéletesen megfelel mert ezt akarta, hanem rendre utasítani, elégtételt venni...
válasza: válasza: válasza:Nem olvastam végig a válaszokat, de azokkal értek egyet, akik szerint nem kell foglalkozni vele, a továbbiakban te kerülöd a párod édesanyját.
Nálunk sógorom és édesapám között nem felhőtlen a viszony. Valóban vannak szar húzásai sógoromnak, azonban alapvetően nem egy gonosz ember. Apu viszont nem szívleli, ha boldogtalannak látja a lányát és sógorom alapvető személyiségével is van baja, ezért illedelmes vele, de nem törekszik jó viszonyra. Sógor ezt nyilván érzi, és emiatt ő sem kedveli az apósát.
Ennek ellenére húgom (számomra fel nem fogható, miért) mégis mindig szeretné, hogy sógorom menjen vele meglátogatni aput. Aminek az a vége, hogy sógorom fél óra után fészkelődik, hogy menne már (nagyon ritkán találkoznak apuval, hónapokig nem), húgom meg ott van két tűz között, hogy beszélgetne az apjával, de a férjét sem akarja kellemetlen helyzetbe hozni.
Nem értem, miért nem szarja le az egészet? Nincsenek jóban, nincsenek jóban, ennyi. Ő elmegy egyedül az apjához ha kedve tartja, és a férjét pedig helyre rakja, hogy ne cseszegesse őt folyton üzenetekkel ha az apjánál van, hogy "mikor jössz már?" - mert ilyen is sokszor van sajnos.
Anyu meg erre azt mondja, hogy dehát értsem meg ez nem egyszerű, mert milyen szar villámhárítónak lenni. De mondom akkor meg miért vállalja önként a villámhárítást? :D Miért akarja mindenáron elérni, hogy jóban legyenek, miközben egyáltalán nem szimpatikusak egymásnak?? :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!