Lehet hogy anyósom emiatt nem örül az születendő unokájának, nagyon rosszul esik és nem merem felhozni, párom meg nem így látja?

Én megértem anyósodat. Ezért is szoktam mindig mondani, hogy gyermeket mindenki magának szüljön ne a nagyszüleinek. A babát te és a párod akarjátok. Alakítsátok úgy az életet ha megszületik, hogy ne keljen senkitől segítséget kérni. Ha a mama unokázni akar, akkor úgyis jelezni fogja. De ne várjátok el, hogy akár pár órára de vigyázni fog rá.

Én imádom a gyerekeimet, de végre amikor felnőttek lettek, kirepültek a családi fészekből, már az elején mondtam. Imádni fogom az unokáimat, de nem leszek babamegőrző. Most már élni szeretnék, és bizony 40 fölött jobban fáradok magam is.

Megértem hogy rosszul esik neked, de próbáld az ő oldalát is nézni. Gondolom te sem rajonganál a 4. unokáért ha az első hárommal így jártál volna. Mint írod van élete, jár(na) jógázni, nyaralni, stb, erre a nyakába varrtak 3 gyereket. Szerintem most minden eszközzel próbálja elkerülni ezt. Jelenleg inkább hagyd a témát, aztán meglátjátok. Lehet, hogyha megszületik a fiad, akkor mégis szeretni fogja, de az is lehet, hogy tényleg nem lesz kíváncsi rátok.

A rosszindulatúakkal meg ne foglalkozz. Szerintem teljesen normális, hogy néha szeretnél majd segítséget. Nem lepasszolás és gyerekkínzás, ha nem akarod elvinni a pár hónaposodat orvoshoz és ügyet intézni.

Szerintem elfogadható mindkét fél hozzáállása, csak egy kicsit felnőttebb módjára kellene közölni és fogadni a másik hozzáállását mindkettőtöknek.

- anyós már úgy tűnik megfáradt, pihenni szeretne, úgy érzi megfáradt és fel akar töltődni kicsit, valamint veled ellentétben feladatnak és tehernek érzi a dolgot, ami ugyan furcsa de elfogadható és megérthető, mert

- arról, hogy a gyerek mikor jön alkalmas időpontban, mikor van energia és pénz rá, arról úgy látom ketten döntöttetek, és őt nem vontátok bele - ami teljesen normális - de ugyebár nem tudni ennek következtében, hogy a többi rokon hogyan áll hozzá, hát te most megtudtad

- nyilván az a normális szülői hozzáállás, hogy a gyerekkel kapcsolatos tennivalókat, bármilyen fárasztóak/költségesek is, az ember nem érzi tehernek, sajnos néha ez akár a szülőben is kihúny, de nagyszülőknél még nagyobb az esély rá. Ugyanakkor ahogy a gyerek nő, és már kevésbé terhes, egyre inkább kalandos/élvezetes, szerintem úgy fognak viszaszivárogni azok akik most még le-leráznak a rokonságból - vagy egyszerűen kipihenik fáradalmaikat, ez lehet pár év is.

Nincs semmi ördögi sem a te sem az ő hozzáállásában, a másik hozzáállásából egyszerűen le kell vonni a konzekvenciákat, módosítani azt, hogy miben számítotok rá és menni tovább tüske nélkül.

Teljesen érthető, hogy rosszul esett, hiszen a kisfiadról van szó. Legalábbis engem is biztos bántana ez a viselkedés az anyósom részéről. Lehet abban valami, hogy a rossz tapasztalatai mondatták vele. Ha majd megszületik a kicsi, látja őt, megismeri valamennyire, remélem, másként gondolja majd.

Szerintem egy családban természetes, hogy számíthatunk egymásra, ennek keretében nem gondolom, hogy önzés vagy túlzott elvárás volna, hogy alkalmanként vigyázzon a kicsire, ha neked valamit el kell intézned, vagy csak kettesben lennétek a férjeddel, vagy elmennél valahová a barátaiddal, ehhez anyaként is jogod lesz (úristen!!! lehet lepontozni :DDD). Könnyű mondani, hogy "oldjátok meg", szerintem sajnos a legtöbb családban, ahol nincs nagyszülő, vagy nem tud, nem akar segíteni, szinte lehetetlen ezt megoldani.

Végtelenül szomorúnak tartom, hogy ilyen sokan nem értik, mi a bántó ebben, hogy ilyen sokan úgy gondolják, normális dolog, hogy valakiben ennyire nincs segítőkészség a családja iránt.

Próbáld nem idegesíteni rajta magad, a babára koncentrálni. Bízom benne, hogy ha megszületik, megváltozik majd az anyósod hozzáállása is.

Nem, szerintem nem értette meg. Anyósod egy szóval se mondta, hogy egyáltalán nem számíthatsz rá, azt sem, hogy nem örül az unokának, te szépen bebeszélted magadnak. Leálszentezed (láthatólag azt se tudod, mit jelent ez a szó), mert ne ugrott a nyakadba.😂 Jelezte, hogy kiunokázta magát, ennyi.

Egyébként igen, megoldható a gyerekfelügyelet. Négyórányi vonatútra laktunk mindkét nagyszülőtől Budapesten, két kisgyerekkel, akik között bő egy év a korkülönbség, mégis megoldottuk még azt is, hogy időnként elmenjünk kettesben valahová. Aki mindenből problémát csinál, és idejár nyafogni, az éretlen arra, hogy szülő legyen.

Olyan dolgon pörögsz, ami nincs is. Csóri nő panaszkodik, mert a másik fia gyerekeivel szív, erre te visszakézből már a képébe is rakod, hogy deugye a tiedre is...

Minek kell ez?

Majd ha ott tartotok, megkérdezed, ha vállalja jó, ha nem akkor meg vigyáz a gyerekre az apukája. Vagy keresel egy szittert, hosszú távon úgyis jól fog jönni. Ennyi. Nem kell túlspilázni.

Elmondtátok a hírt, próbálta nem egyből kimondani amit gondol a témáról (és lássuk be jogosan érezheti akár tehernek is eddigi tapasztalatai alapján az unokázást), hanem prbált a kedvetekért "biggyeszteni", azóta nem mond rosszat a többi unokáról, te meg besértődsz?

Kár lenne ezen egy normális viszonyt kisiklatni szerintem.

De ha annyira bánt tényleg ez a dolog, egy süti mellett ülj le vele megbeszélni.