Lehet hogy anyósom emiatt nem örül az születendő unokájának, nagyon rosszul esik és nem merem felhozni, párom meg nem így látja?

Páromnak van egy bátyja, aki elvált,de van 3 gyereke. Nagyon problémásak voltak, verekedtek is, rondán beszéltek, rájuk volt hagyva minden. Anyósom sokat vigyázott rájuk, akár heti rendszerességgel. Sokat panaszkodott rájuk mindig. Mikor megtudta hogy terhes vagyok a másik fiától egy erőltetett mosolyt valahogy próbált biggyeszteni, de nagyon álszentnek tűnt. Mióta ezt megtudta az unokáiról csak jókat mond. Többször elismétli, hogy mennyire imádja őket. Ez rendben is van, hiszen ez egy szép dolog és az is hogy foglalkozott velük mindig. Egyszer megjegyeztem hogy milyen jó a gyerekeknek is hogy rendszeresen találkoznak a nagymamával, sajnos nekem távol lakik a családom, anya nem tudna vele lenni. Erről ő egyből azt reagálta, hogy hát ő már kiunokázta magát,ez már elég. Én mondtam hogy nem rá akarom tukmálni a hét minden napján, de tényleg nem. Azt mondtam hogyha el kell mennem orvoshoz, vagy elintézni valamit akkor pár órára majd ott hagyhatom-e. Sajnos nincs más segítségem ilyenekhez. Erre nem reagált, sőt azt sem kérdezi sohasem hogy hogy vagyok,csak az új macskáiról áradozik mindig. Igazából eddig jó volt a viszonyunk, de olyan mintha tehernek érezné az új unokát.

Ez nagyon rosszul esik. A családom aki nagyon várja a picit nem gyakran láthatja majd a fiam a távolság miatt.

Azért viselkedhet így, mert sokszor a nyakába lettek "varrva" úgymond az unokái évekig és már tényleg belefáradt? Pedig ott a másik oldalról még mégtöbb segítség volt, gyakorlatilag a gyerekek 7 napból 6-ot a nagyikkal töltöttek, akik mind közel laknak.

Lehet nem kéne ennyire előre izgatnom magam, lehet a hormonok teszik, de nem érzem már jó magam a társaságában azóta mióta ilyeneket mondott. Egyébként nagyon fitt, jár futni, jógázni, sétálni, nyaralni.