Önző lennék, hogyan győzzem le? Az anyósotokkal, párotokkal szemben hogyan reagálnátok a helyemben?

8 éve vagyunk együtt a párommal, 5 hónap múlva lesz az esküvőnk (Ő 28 éves, én 25 vagyok). 6 éve élünk együtt Budapesten, 1,5 óra távolságnyira mind a kettőnk szüleitől.

Megszoktam 6 év alatt, hogy nagyon önállóak vagyunk, nincsen a közelünkben senki, elég nagy, kényelmes privátszféránk van (amit nagyon élvezek (: ).

A párom szülei el akarnak költözni a lakhelyünkről Budapestre vagy annak vonzáskörzetébe. Elég jó a kapcsolatunk és hogyha családot alapítanánk nagyon jól jönne a segítség, viszont a párom anyukája távol a vidéki rokonoktól nagyon unatkozna (jelenlegi lakhelyén is unatkozik, mert a férje sokat dolgozik), így tudom, hogy csak ránk számíthatna és félek, hogy elveszne a privátszféránk. Mondta, hogy azért is örülne neki, hogyha közelebb lenne hozzánk, mert sokat tudna unokázni majd (van a párom testvérének is gyermeke, de sajnos vele nem találkozik, csak kb 2 hetente). Azt is mondta, hogy ha közelebb lakna hozzánk néha ott aludhatnánk, hogyha a párom apukája este dolgozna. Vannak még intő jelek abba, hogy esetleg beleszólhatna a kapcsolatunkba: az esküvőnk dátumát szerette volna alakítani arra a napra, amikor éppen a párom apukája nem dolgozik, a vendéglistát az én családom részéről (apukám barátnőjét nem látja szívesen, mert mit szólna a párom nagymamája, aki konzervatív), hogyha a párom elmegy este céges rendezvényre hív engem az anyukája, hogy mikor ér haza, reméli nem iszik és vezet stb. Múltkor beszélgettünk a jövendőbeli unoka neméről, hogy ki milyet szeretne, én mondtam, hogy a sorsra bízom, ő erősködött, hogy befolyásoljuk már, hogy fiú legyen, mert már van 1 lány unokája, először vicces volt, de ezt 3-szor megismételte. :D A páromnak is mindegy volt eddig, most már fiút akar nagyon... Múltkor mondta, hogy fel akar jönni Pestre hozzánk kitakarítani. (Rendes, hogy segíteni akar, de engem ez zavar sajnos.)

Mondtam a vőlegényemnek az aggodalmamat, de nagyon összevesztünk azon, hogy hálátlan vagyok. Nem is érti, hogy mi bajom van, amikor annyit segít az anyukája. Nagyon megharagudott rám (és még az anyjának is elmondta, hogy nem akarom, hogy közel lakjunk egymáshoz)... Azt is mondta, hogy semmi beleszólásom nincsen, mert a lakhelyünkben úgyis benne van a szülei pénze, amiért hálásnak kellene lakni.

De most azért dobjam félre a véleményem, mert kaptam valamit, amit nem is kértem? Ezek nagy, életreszóló döntések.

Mit tennétek a helyemben? Hogyan fogadjam el a helyzetet?

(A vőlegényemmel akarok maradni, szeretjük egymást, jó apa lenne!)

Előre is köszönöm!