Ti haragudnátok ezért anyósra?

"Hehe, ez a különbség a mai fiatal anyucik és egy eggyel idősebb generáció közt: az előbbi egy gyerek mellett is nyafog a gyakorin hogy "nincs segíccségeeem jajajaj hogy takarítsak?", utóbbi meg játszva simán kitakarít 2 gyerek mellett is."

Ja, közben a gyerek az utcán játszott, vagy a kertben rohangált, vagy beleivott az ablaktisztító folyadékba. Ennyire voltak kb. becsben tartva a kölkök akkor (kb. 50 éve mondjuk.)

Haragudni csak akkor, ha kifejezetten kérem, hogy fejezze be és ennek ellenére folytatja.

Nekem a nagymamám ilyen egyébként, a negyvenes nagybátyám házában a mai napig úgy jár-kel, mintha minden az övé lenne. Hozzánk csak ritkán jön, mert messzebb lakunk, de anyukámat folyamatosan kioktatja a háztartás vezetéséről, mintha egy csitri lenne, pedig már eleve úgy került a családba, hogy felnevelt egy gyereket (testvéremet). Volt, hogy elkezdett gazolni a kertben meg benyitott a csukott(!) hálószobaajtón, hogy úristen mekkora rumli van itt, majd ő rendet csinál. Semmi privát szférát nem hagy az embernek és ez ezen a szinten már szerintem kifejezetten tiszteletlenség.

Én megértelek. Saját tapasztalat:

Én pl. annak örülök, ha ételt ad, imád főzni, ő az a típus/generáció, aki szerint égetnivalóan lusta asszony az, aki leül picit tévézni és nem takarít folyamatosan, valószínű anyósod is ilyen, és hasznossá szeretné még magát tenni pluszban.

Viszont nekem nagyon durván kontroll mániás anyám volt, és még 17 évesen is sokszor arra értem haza, hogy átpakolta a cuccaimat, kidobott egy csomó mindent, ami SZERINTE felesleges volt (könyveket, rajzokat, jegyzeteket és még sorolhatnám). Ez eléggé bennem maradt és felnőttként rettentően utálom, ha valaki a cuccaim között kotor-kivéve élettársamat, bár a nagyon személyes dolgaim között őt sem szeretem, ha pakolgat.

Aztán én is örököltem szüleim takarítási háklisságát, és pl. anyósom bár állandóan a rendről beszél-konyháról stb. ennek ellenére borzalmasan hanyagul takarít. Ugyanazzal a ronggyal mindent a konyhában, ugyanaz a szivacs mindenre míg fekete nem lesz, és vannak durvábbak is, de ezt nem írom le. Szóval amikor hozzánk jött át, én szóltam neki, hogy majd én (vagy élettársam) megoldjuk...meg élettársam is megmondta neki. Könyörgöm én sem megyek át hozzá pakolászni, konkrétan a hálószobájába be sem lehet menni.

Nem rosszindulatú az anyósod, ahogyan írták.

Esetleg még annyit tehetsz, hogy legközelebb elpakolsz mindent, és ha takarít, miutan elment te áttakarítod ahogyan szeretnéd...nem tudok jobbat kitalálni. Az az igazság, hogy amikor én meg élettársam szóltunk anyósnak, neki rosszul esett. :/

Ja és nálunk is próbált rendezkedni, képeket nézett a falra, tapétát, függönyt, akkor is röviden le lett zárva, hogy nem.

77% Ez nagyon durva...te jó ég. Ilyet kb. filmekben lát az ember. :O

Elmondom, mi a saját tapasztalatom. Vannak olyan típusú nagyszülők, akik tényleg rendkívül kedvesek, jószívűek és szeretik is a menyüket-unokájukat, semmi rossz szándék nincs bennük. Őszinte szívvel ajánlják fel a segítségüket a kicsi körül. Csak egy dologra nem gondolnak. Az ő fiatal anyuka korukban, nyilván általánosítani nem lehet, de az volt a kisgyereknevelés lényege, hogy legyen el mielőbb egyedül a járókában, kiságyban, szőnyegen, az anyukák pedig lehetőleg mielőbb ugyanolyan színvonalon vezessék a háztartást, mint a gyerek(ek) születése előtt. A mai fiatal anyukák többsége pedig rengeteg időt tölt a kicsivel és előfordulhat, hogy valamennyir eháttérbe szorul a háztratás, ami teljesne természetes, mert egy nap 24 órából áll.

Az a nagymama, aki anyukaként sem foglalkozott ilyen sokat a gyerekkel, 25-30 évvel később pláne nem fog tudni nagyon mit kezdeni egy kicsivel. Elmegy segíteni a babával, hogy kicsit tehermentesítse az anyukát, aki épp a baba mellől szeretne picit elmozdulni, de nem lehet, mert a nagyi bármiben inkább segít, mosogat, vasal, takarít, rámol, csak nem a babát vagy kisgyereket fogja lekötni. Az már csak hab a tortán, hogy az is bosszantó eleve, hogy pakolászik a holmink között.

Én sem szeretem.

Egyrészt a mi lakásunk,had mi rakjunk oda ahova mi szeretnenk.

Nem szeretem ha port töröl mert mindent maskepp rak oda

es nekem ez olyan kellemetlen h ahova nezek mindenhol anyosom nyoma van.Es tenyleg olyan mintha en lennek a vendeg.Ö meg atrendezi a lakasom.

A viragjaimat is atultette mar azert erelyesebben szoltam.

En szeretem ha szinben passzol a vaza.Es ne lilaba ültesse at mert nekem csak plusz melom lesz vele.

Meg volt olyan virag amit ö kidobott mert ugyse fog viragozni.

Apukamtol kaptam evekkel ezelött igaz h evek ota nem viragzott

de szepen nött es szep nagy levelei voltak.

Meg sokat varok egy növennyel h tenyleg teljesen tönkremegy e vagy mèg megtudom e menteni.

Ö az ilyet alapbol kivagja.

En sem szeretem ha pakol meg ugy csinal mintha ö lakna itt.

Egyszer leültem vele elmagyaraztam neki h en sem pakolok nala es rendezem at az udvarjat.

Peldnak az ö anyjat hoztam fel mert különde egy udvarban laknak.

es szokott panaszkodni hogy a mama mit csinalt

megint,meg valamit elrakott a helyeröl.

meg nem talal dolgokat a kertben...

Mondtam neki ugy mint öt engem is zavar.

Aterezte mert tudta miröl beszelek.

Azota visszavett.

Mondtam neki meghallgatom ha van valami tanacsa

de kerdezes nelkül ne nyuljom semmihez.

Lehet rosszul esett neki de felnött ember feldolgozta!