Amikor magad helyett mást érzelmeit helyezed előtérbe?

én sem igazán szólok vissza, de ha már túl messzire ment a másik ember akkor igen is odapirítok neki.

Jobban megszoktam védeni mást, ha pl. barátnőmnek szólnak be én akkor helyette reagálok.

Abszolút értem, mire gondolsz! Mondjuk ez inkább az ÖNISMERETI KÉRDÉSEK közé illene.

Kettős a dolog. Nekem elég nagy egóm van ahhoz, hogy nem szeretem magamat beáldozni csak azért, hogy a másik kedvébe járjak. Ugyanakkor az átlagnál lényegesen nagyobb empátia van bennem arra az esetre, hogy amikor tudva tudom, hogy semmilyen szinten nem válik a hátrányomra valami, akkor kizárólag a magam igaza vagy a "húdejajjde bölcsvagyok és kimondom a realitást" dolgoktól abszolút eltekintek.

Csak egy példa: régen jól menő családi kft-nk volt, ami azért néha döcögött. Volt egy nagy értékű lízingelt gépünk, amit a forgalmazótól lízingeltünk havi díj ellenében és egy kvótához kötött szervízszerződés is volt mellé, ami szintén fix díj volt, fizetni kellett és ezért mondjuk "x mennyiségű használat"-ra voltunk jogosultak. Ha nem használtuk ki bukta, ha túlhasználtuk, plusz díj.

Édesapánk volt az ügyvezető, aki 3 hétre Dél-Amerikába utazott (rokonhoz). Mi ketten a testvéremmel vittük a céget ezalatt. Fater úgy ment el, hogy a likviditás igencsak cérnaszálon függött, de mi addig sakkoztunk, hogy a már kissé lejárt lízing és szervízdíjat (a kétezres évek legelején volt 150+300e+áfa/hó az egész!!!) még a léc alatt átcsúszva átutaltuk, az utalást átfaxoltuk nekik. Erre az okos vén pitscha titkárnő, amikor látta rajtunk a pillanatnyi megkönnyebbülést, benyögte: "és már itt van a következő" hát az egykori "gyerekszobámnak" köszönhette, hogy nem küldtem el a jó büdös tetves kurrva anyjába...

Én azóta (10 éve) sem tudtam felfogni, hogy mi motiválta, mert én biztos nem tettem volna ilyet, hogy értelmetlenül elvegyem valaki sikerélményét.

Az eset pszichológiai konklúziója: a valóság az, hogy a pénzügyi teljesítési kötelezettségekre vajmi kevés, azaz nulla ráhatása volt a "bölcsrealitást" képviselő kolléganőnek, de ezzel csak egy nagy tüskét vert a körmünk alá. Hiszen ha nem mondja ki, akkor is tudtuk, hogy a pillanatnyi tűzoltás még nem volt végleges megoldás, de akkor per pill időt nyertünk és örültünk, hogy lesz kb 3 hetünk arra, hogy a következőre való munkákat is behozzuk és legyen valami.

Tehát a válaszom az, hogy igen, aki felvilágosult gondolkodó, az tudja, hogy mikor jobb, ha befogja a pofáját és mik azok, amikért érdemes belemenni a súrlódásba.

hát ez így van.. egy pillanat alatt ejtenek sebet az emberek egymáson...azután évekbe tellik, míg gyógyul, sok segítőkész ember is csak hosszú idő alatt tudja gyógyítani

az segít, hogy ÉN igyekszem elkerülni, hogy másol örömét elvegyem, hogy ilyen sebet ejtsek

-hoszzú lenne és nem is biztos, hogy el tudnám mondani,

de ez a legjobb, amit tehetek a saját seb gyógyulására...

valahogy ettől nem fáj..

-a