Milyen a kapcsolatod a szüleiddel?

Nem jo,egyikkel sem... Nagyon elvannak magukkal foglalva es sosem vettek eszre hogy letezem.... Nem vagyok rajuk merges, mar a 30-as eveimben jarok igy tul tettem magam rajta, de az biztos amikor diak voltam nagyon nehezen viseltem az egeszet.. Remelem en azert maskent fogok a gyermekemhez viszonyulni majd!

Szerencsére mindig is jó volt és nagyon megbecsülöm, mert tudom, hogy ritka. Mindig azt nézték, hol tudnak segíteni, bármilyen téren, bármivel. Én is igyekszem, hogy amiben csak tudok, segítsek Nekik. Sok ilyen szülőt kívánok sok embernek! 35/N.

Most hogy elköltöztem otthonról, már jó. Igaz hogy nem kaptam meg azt a támogatást amit a két nővérem amikor ők mentek el, de inkább mentem el szegényen mint maradtam ott a "pokolban".

Én imádom a szüleimet, mindent megtettek értem, nekem volt a világon a legjobb gyerekkorom, pedig nem voltunk gazdagok, sőt. Nagyon fáj látni h ők nem jönnek ki egymással , boldogtalanok.

Engem anyukám szült!

Jó, mert megegyeztünk, hogy az enyém JCM és az övé lehet Pino. Így nincsenek veszekedések és mindent megtudunk beszélni.

Ezt az állatot, aki azt is lepontozza, akinek jó a kapcsolata a szüleivel! Mi van gyökér, féltékeny vagy? Érezd magad leidiótázva!

nos kezdjük az elején...édesapám és a családja sosem fogadott el és soha nem is kerestek.egyszerűen kidobtak anyámmal az utcára..jelenleg kicsit korlátoltnak érzem magam a millió elvárás miatt de támaszom a családban nem igazán van.nevelőapám nem szólt bele a neveltetésembe-eyébként ő egy jó ember!.a tesóm neveltetése is rengetegben kkülönbözik az enyémtől.sokkal tbb mindent néznek és néztek el neki mint nekem és nincsenek olyan korlátoltságai mint nekem.de nem érdekel a megkülönböztetés már...csak azt várom h végre elköltözhessek mert "nagy teher"vagyok otthon.nagyon erős spórolásba kezdtem.....szánalmas vagyok ugye?