Elmondanátok a gyereketnek, hogy valójában nem az az apja akiröl eddig azt hitte?! És ha igen hány éves korban?

Nem tudom pontosan,milyen helyzetre gondoltál,de az egyik ismerősömmel történt,hogy terhes volt,mikor megismerte a későbbi férjét.Összeházasodtak,a gyereket a nevére vette,tudta,hogy nem az övé.6 év múlva csúnya válás,követeli,vegyék le a gyereket a nevéről,mert őt becsapták...

Akkor hogy kell elmagyarázni a gyereknek,hogy akit eddig apjának hitt,egyszerre csak nem lett az és most inkább viselje az anyukája vezetéknevét?

Nem egyszerű..

Jó persze, lehet mondani, hogy hülyeség hogy a fiam a keresztnevén szólítja a párom, de megnézném, ahogy egy pár hónapos/éves gyereknek magyarázzátok, hogy "kicsikém, ő az apukád de nem a biológiai apukád ám!"

Abból, hogy a nevén szólítja, tudja, hogy ez kicsit más viszony, de ettől még úgy szereti, mintha az apja lenne. 4 évesen mondta is: "nekem ugye te vagy az apukám? tudom, hogy nem igazából, de azért majdnem, ugye?" Ha azt mondattam volna vele, hogy apa, akkor honnan tudná, hogy azért vér szerint nem ő az apja?

És a másik - és felnőtt embernek ezzel is számolni kell -, az új párunk is elhagyhat minket, az, akiről azt hazudtuk, hogy a gyerekünk apja. Na akkor mit mondunk? Hogy ugyan már, ő nem is volt az apád, vagy mit?

1. A gyereket nem jó hazugságban nevelni. Ha kiskorától kezdve tudja, hogy nem az apja a biológiai apja, akkor nem jelent neki törést, ez a természetes. Ha arra vársz, hogy "megértse" akkor vagy húzni fogod a dolgot és soha nem mondod el, vagy kamaszkorában fogod elmondani, ami a legrosszabb időpont, nagy törést okoz a gyereknek. Ha pedig véletlenül derül ki, akkor az is ebben az időszakban szokott történni és még rosszabb.

Neveld úgy hogy tudja. Legyen esetleg egy képed, amit meg tudsz mutatni neki, hogy ő az apád. (Ne magadra, a te érzéseidre gondolj, hanem a gyerekre) A gyereknek is joga van tudni ki az apja.

2. Ne feledjük, hogy az apának is joga van tudni, hogy van egy gyereke. Ha nem is fizet gyerektartást a jogai akkor is megvannak. És valóban jelentkezhet később, de akkor is joga van jelentkezni, ha titkoltad a létezését. Ez ellen nem tehetsz semmit, ez vállaltad akkor amikor megszülted a gyerekét.

Én is a mellett vagyok, hogy ne éljen az ember hazugságban. Se kicsinek, se nagynak nem jó az.

Nagy a világ, sok minden megtörténik benne; én itt most arra az esetre gondolok, amikor az apa úgy tudta meg, hogy nem Ő a vér szerinti szülője (nemzője) a fiának, amikor annak a motorbalesete miatt szervátültetésre lett volna szüksége. És ott kiderült feketén-fehéren, hogy nemcsak nem segíthet a fiának, de biológiailag semmi közük egymáshoz, nincs genetikai egyezés. Na azt a percet nem kívánom senkinek... :o|

Anyukám 10 éves koromban mondta el, hogy az apukám, akit addig annak hittem, nem a vérszerinti apám. Azóta eltelt 9 év, de még mindig van bennem egy tüske, hogy 10 évig hazudott nekem... Néha úgy érzem, még mindig nem sikerült túllépnem ezen.

Szerintem egy gyereket születésétől kezdve úgy kell nevelni, hogy tisztában legyen azzal, kik a szülei, akkor nem érheti később meglepetés. Mert hogy valamikor kiderül, akár 3 év, akár 20 év után, az biztos. Egy 7-10 éves gyermek, attól hogy fiatal, még nem hülye. Valahol mélyen én is sejtettem hogy valami nincs rendben. Miért jön el hozzánk egy idegen férfi meglátogatni engem csak úgy néhanapján? Ha anya nem mondja el, szerintem 1-2 éven belül magamtól is rájöttem volna.

Egy gyereknek, akármilyen fiatal is, JOGA van tudni, kik az igazi szülei.

Sy!Én személyes példát tudok mondani mivel én 23 évesen tudtam meg hogy nem az a vérszerinti apám aki idáig nevelt.....

Engem abszolut nem rázott meg sőt mégjobban ragaszkodom hozzá mivel igy is felvállalt.De szerintem az a legjobb ha tényleg amikor már jo a felfogoképessége akkor lehet elmondani hogy bár vérszerint nem ö nemzette de az igazi Apa az aki felneveli a gyereket.....

Ja ,és egyébként én is egy másik ffi gyerekét nevelem és szeretetben élünk....üdvözöllek