Hogyan győzzem le a mérhetetlen féltékenységem? És mit tegyek, hogy ne "szeressék el" a gyerekeimet?

Egy elég hosszú és csavaros történetről van szó, igyekszem röviden leírni.

30 éves vagyok, volt férjemmel van két közös gyermekünk, elváltunk, mert ő megcsalt a kolléganőjével, amit a mai napig nem értek, de mindegy. Nem vagyok buta, diplomás, jó kinézetű és alakú, ápolt, nyitott és barátságos ember vagyok, de nem azért annyira kihívó. Ez a nő négy évvel idősebb nálam, a párom évekig gyűlölte állítása szerint: 4 évvel idősebb nálam, ilyen szende, visszahúzódó, de okos és karrierista nő, ahogy én hallottam, mert az egyik barátnőm is együtt dolgozott velük, ő ismerte a férjem új nőjét személyesen.

Aztán egy nap beállított a férjem, hogy együtt vannak, amit nem igazán értettem, mert hallottam a munkahelyről, hogy nem igazán bírnak még dolgozni sem együtt, ki nem állhatják egymást, már szócsata is volt köztük stb. Aztán pár nap alatt ripsz-ropsz egymásba estek és én fogtam magam, elváltam.

Be kell ismernem, hogy féltékeny vagyok erre az állítólagosan szerény, visszahúzódó nőre, hogy mivel babonázta meg a férjemet... aki állítólag évekig szabályosan gyűlölte őt. Mert a barátnőmtől, aki még mindig együtt dolgozik velük, mesél ezt azt: állítólag mintha valami első nagy tiniszerelem lenne, úgy néz ki az egész, amit már nem csak ő vett észre, férjem annyira odavan ezért a nőért. Rosszul esik, értem soha nem rajongott ennyira. Ez a nő még csak most vesztette el a szüzességét is... a férjemmel, aztán 35 is lehet már.

Mivel elváltunk, a férjem elviszi hozzájuk a gyerekeket, ezzel természetesen semmi bajom. De mintha lányunkat és a fiunkat is megbabonázta volna ez a nő, a gyerekeim már napokkal előtte várják, hogy mehessenek hozzájuk, egyenesen imádják az új "anyukájukat", aki mondjuk gyerekekkel is foglalkozik.

Most pedig 600 méterrel lebegnek a föld felett, mert babát várnak...

Légyszíves adjatok valami tanácsot, mert úgy érzem, megőrülök! A férjemet mér elvették, most úgy érzem, a gyerekeim jönnek...

Legszívesebben elutaznék innét jó messzire, hogy soha többet ne kelljen hallanom róluk semmit...