Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Eltudja fogadni egy szülő...

Eltudja fogadni egy szülő azt, hogy a gyereke egy kudarc? Hogy lehetne meggyőzni arról, hogy felesleges küzdeni a gyereke boldogságáért, hiszen az nem fog bekövetkezni?

Figyelt kérdés

A kevés jó a dolog 30. születésnapomban az volt, hogy rádöbbentem, minden felesleges és értelmetlen.

Két nagy hibát követtem el az életemben: megszülettem és amikor még elég bátor lettem volna hozzá, nem öltem meg magam. Alapvetően egy ostoba férfi vagyok, de arra még én is rájöttem évekkel ezelőtt, hogy nem működhet. Az én életem nem működhet, nem lehet sikeres. Nem lehet olyan, mint másoké. Nagyrészt, mert így akarták (isten, sors, hívjuk akárhogy), másrészt - nyilvánvalóan - én is sokat hibáztam. A két fentin kívül pl. abban, hogy rossz iskolákat választottam. Hogy elkezdtem pszichológushoz járni, "hátha" alapon - bíztam abban, hogy ha én lépek, a helyzetem is megváltozik. Nem így történt. Az időközben megjelent betegségem (illetve én inkább degenerációnak hívom) végképp elrendezte a dolgokat. Felesleges volt minden és felesleges lesz minden. Ezt a csatát nem nyerhetem meg.

Én ezt tudom. Már évek óta rájöttem. Persze, volt, hogy nem fókuszáltam erre. Olyankor próbálkoztam, pénzt tettem félre, bíztam, harcoltam. Az eredmény mindig ugyanaz volt. Kudarc. Vereség. Az élet/isten mindig megtanított, vagy legalábbis megmutatta, hol a helyem. A nyomorban. A vesztesek között.

Ezért váltottam stratégiát. A próbálkozás, harc helyett a (majdnem) teljes passzivitás lett/lesz az életem. Lemondok az álmaimról, a céljaimról. Nem próbálok karriert építeni (nem is lehetne, lásd fentebb). Hiszen felesleges. Mások jobbak, illetve nagyobb esélyük van a sikerre.

Arra rendezkedek be, hogy hátralévő időmet a lehető legkevesebb ember társaságában, egyedül töltsem. Ami után (közben) két nagy út fog előttem állni. Ha esetleg "rosszabbodik" az állapotom, talán képes leszek befejezni. Ha nem, akkor majd a természet megoldja - ilyen élményekkel, ilyen negatív, pesszimista hozzáállással, ilyen mértékű szorongással, idegeskedéssel, rossz emlékekkel nem sok esélyt látok arra, hogy évtizedekig húzzam. Talán. Hátha.

Nem is velem van a baj. Hanem a családommal. Illetve szüleimmel. Bár lehet, hogy nem kell a többes szám - én úgy érzem, Apám már évek óta tudja, látja az igazságot. Hogy a kisfia egy kudarc. Inkább Anyám a kemény dió. Ő még küzd. Próbál segíteni, tanácsokat adni, rajta látom, hogy - kettőnk közül egyedül - tervez. Bízik. Remél. Naívan. Nem irányít, ne értsétek félre. Csak hibásan úgy gondolja, többet is kilehetne hozni belőlem, illetve abból a sz..rkupacból, amit az életemnek hívunk. Nem látja, nem akarja látni, hogy a csatát elvesztettem. Soha nem is álltam nyerésre, az oddsok mindvégig ellenem voltak.

Vajon mi az, ami rávezetné, ami rádöbbentené arra, hogy nincs értelme küzdeni? Hogy ez (sajnos?) így alakult. Kellettem hozzá én is, a hibáim, meg persze a teljes elutasítás, amit az élettől kaptam. Nyilván rossz enkik látni, hogy haszontalan volt az egész. A sok rám fordított idő, a sok rám költött pénz. Mehet a kukába. De küzdeni értelmetlen. Nyerni nem lehet. Inkább beletörődök a vereségbe, mint 100x elkezdjek kimászni a gödörből és visszaessek.


2019. júl. 31. 08:29
 121/131 anonim ***** válasza:
84%

Úgy állsz hozzá a dolgokhoz, hogy kudarcra van ítélve, persze, hogy nem jön össze...


Anyukád jól teszi, hogy próbál rajtad segíteni, hisz nem szabad feladni. De, mint a kérdésedből is kiderült, hogy menthetetlen vagy. És nem a helyzeted miatt. Hanem mert te menthetetlen akarsz lenni.

2020. febr. 9. 16:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 122/131 A kérdező kommentje:

#121: mivel reálisan látom a helyzetem, tudom, hogy értelmetlen próbálkozni. DE ez nem egyenlő azzal, hogy "menthetetlen akarok lenni". Ha nincs megfelelő végzettségem (mert mondjuk rossz főiskolára mentem), nem fogok tovább próbálkozni - új képzést pedig nem kezdek el, 30 felett nem látom értelmét.

Egy szó, mint száz: nem leszek olyan ostoba, hogy esélytelenként próbálkozzak.

2020. febr. 9. 20:00
 123/131 anonim ***** válasza:

"Egy szó, mint száz: nem leszek olyan ostoba, hogy esélytelenként próbálkozzak."

Ez ugye nem azt jelenti, hogy a következő 30 évet is ezen az oldalon fogod tölteni?

2020. febr. 9. 20:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 124/131 A kérdező kommentje:
Remélhetőleg nincs hátra 30 évem. De vissza-vissza fogok térni a kiemelkedően rossz napjaimon, az biztos.
2020. febr. 9. 20:31
 125/131 anonim ***** válasza:
91%
A tini korból már kinőttem ,38 éves vagyok ,és nem szenvedtem többet mint más ember . Remélem anyádék egyszer kivágnak otthonról ,és akkor összeseded magad,mert borzasztó lehet elviselni ezt a szintű baromságot,ami ömlik belőled :D
2020. febr. 9. 20:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 126/131 A kérdező kommentje:
Sajnos túl türelmes(ek) és optimista (optimisták).
2020. febr. 9. 20:39
 127/131 anonim ***** válasza:
89%
Jó ég, te hogy lehetsz ennyire pesszimista? Te nem reálisan látod a világot, hanem pesszimistán. Nagyon. A gondolataid formálják az életed, ha jobb életet akarsz magadnak, kezdd azzal, hogy pozitívabban gondolkodsz kicsit. Szörnyű amiket itt leírtál. Azt a negatív világot amiben élsz, magadnak teremtetted, megszüntetni is csak te tudod. Ha akarod persze. Ha meg nem akarsz változtatni, hát egészségedre, valószínűleg te így vagy boldog ezek szerint.
2020. febr. 20. 13:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 128/131 anonim ***** válasza:
91%

Előző vagyok, elnézést kérek, a kérdésre nem is válaszoltam.

Szóval azt szeretnéd tudni, hogy egy szülő el tudja-e fogadni azt, hogy a gyereke egy kudarc? Ilyen nincs, hogy valaki egy kudarc, minden okkal történik, minden helyzetből ki lehet jönni, a rossz dolgoknak is tanító célzatuk van. Tehát ha a gyereknek nagyon hátrányos a helyzete, rossz körülmények közt él, beteg és úgy általában véve hendikepes, még korántsem jelenti azt, hogy ő egy kudarc. Maximum annak érzi magát. A kettő nem ugyanaz. Te is nagyon sokat javíthatnál a saját helyzeteden, ha akarnál. Csak ehhez a saját negatív gondolkodásmódodon kellene változtatnod, kellene egy is akarat beléd. Én soha nem hagynám, hogy a gyerekem ennyire mélyre süllyedjen, valószínű, hogy nálad is voltak ennek jelei már sokkal korábban amikor még hatékonyabban lehetett volna segíteni rajtad. Minden eszközt és segítséget bevetnék, hogy segítsek a gyerekemnek, az utolsó lélegzetvételemig nyaggatnám, ösztönözném őt.

Remélem, hogy történik valami pozitív változás az életedben és valahogy szorul beléd egy kis akarat, hogy többet és jobbat várj el saját magadtól.

2020. febr. 20. 13:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 129/131 A kérdező kommentje:

127 & 128: hát neked sem lehet sok gondod az életben ilyen hozzáállással...

A válaszaid alapján ("minden okkal történik", "mindenből kilehet jól jönni"), sejthető, hogy az égvilágon nem kellett semmiért küzdened, mindent a se.gged alá tettek.

Valami hibádzik a hipotézisedben!

Még pedig az, hogy nagyon akartam változtatni! Küzdöttem is érte! Az eredmény? A nagy büdös semmi!!!

Az akarat pedig ott volt - jártam én nem egy orvoshoz, tanultam nem egy szakmát, nem egy főiskolán, dolgoztam külföldön nem egy hónapot.

Minden itt van, egy dolgot leszámítva: az eredményt!

2020. febr. 20. 22:20
 130/131 anonim ***** válasza:
84%

Tulajdonképpen miért emelted ki a kérdést, milyen választ vársz? Menj el egy pszichiáterhez!

Nem a 127/128 hozzáállásával, átélt gondjaival van baj, hanem Veled.

Baromi könnyű leírni, hogy másnak nincs gondja az életben, csak neked. Mindenkinek adódnak problémák az életében, ezt meg kell tanulni megoldani. Neked ez még nem sikerült.

Most szerintem hiába írom le, hogy nekem milyen gondjaim vannak/voltak, amivel részben meg kellett tanulnom együttélni (pl. látható, súlyos testi hiba), részben meg kellett oldanom őket(pl. a szüleim halála miatt adódó problémák). De én nem adtam föl, és soha, senki nem kezelt nyomorékként, mert én sem úgy viselkedtem. Boldog családi életet élünk két gyerekkel.


Menj el egy pszichiáterhez és kérj segítséget! A szüleid ezen nem fognak tudni segíteni, bármennyire is akarnak. De a pszichiáter is csak akkor tud segíteni, ha te is akarod.


Ha viszont nem akarod, hogy bárki segítsen rajtad, akkor minek emeled ki a kérdést? Szórakozol a válaszokon?!

2020. márc. 4. 19:23
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!