Eltudja fogadni egy szülő azt, hogy a gyereke egy kudarc? Hogy lehetne meggyőzni arról, hogy felesleges küzdeni a gyereke boldogságáért, hiszen az nem fog bekövetkezni?
A kevés jó a dolog 30. születésnapomban az volt, hogy rádöbbentem, minden felesleges és értelmetlen.
Két nagy hibát követtem el az életemben: megszülettem és amikor még elég bátor lettem volna hozzá, nem öltem meg magam. Alapvetően egy ostoba férfi vagyok, de arra még én is rájöttem évekkel ezelőtt, hogy nem működhet. Az én életem nem működhet, nem lehet sikeres. Nem lehet olyan, mint másoké. Nagyrészt, mert így akarták (isten, sors, hívjuk akárhogy), másrészt - nyilvánvalóan - én is sokat hibáztam. A két fentin kívül pl. abban, hogy rossz iskolákat választottam. Hogy elkezdtem pszichológushoz járni, "hátha" alapon - bíztam abban, hogy ha én lépek, a helyzetem is megváltozik. Nem így történt. Az időközben megjelent betegségem (illetve én inkább degenerációnak hívom) végképp elrendezte a dolgokat. Felesleges volt minden és felesleges lesz minden. Ezt a csatát nem nyerhetem meg.
Én ezt tudom. Már évek óta rájöttem. Persze, volt, hogy nem fókuszáltam erre. Olyankor próbálkoztam, pénzt tettem félre, bíztam, harcoltam. Az eredmény mindig ugyanaz volt. Kudarc. Vereség. Az élet/isten mindig megtanított, vagy legalábbis megmutatta, hol a helyem. A nyomorban. A vesztesek között.
Ezért váltottam stratégiát. A próbálkozás, harc helyett a (majdnem) teljes passzivitás lett/lesz az életem. Lemondok az álmaimról, a céljaimról. Nem próbálok karriert építeni (nem is lehetne, lásd fentebb). Hiszen felesleges. Mások jobbak, illetve nagyobb esélyük van a sikerre.
Arra rendezkedek be, hogy hátralévő időmet a lehető legkevesebb ember társaságában, egyedül töltsem. Ami után (közben) két nagy út fog előttem állni. Ha esetleg "rosszabbodik" az állapotom, talán képes leszek befejezni. Ha nem, akkor majd a természet megoldja - ilyen élményekkel, ilyen negatív, pesszimista hozzáállással, ilyen mértékű szorongással, idegeskedéssel, rossz emlékekkel nem sok esélyt látok arra, hogy évtizedekig húzzam. Talán. Hátha.
Nem is velem van a baj. Hanem a családommal. Illetve szüleimmel. Bár lehet, hogy nem kell a többes szám - én úgy érzem, Apám már évek óta tudja, látja az igazságot. Hogy a kisfia egy kudarc. Inkább Anyám a kemény dió. Ő még küzd. Próbál segíteni, tanácsokat adni, rajta látom, hogy - kettőnk közül egyedül - tervez. Bízik. Remél. Naívan. Nem irányít, ne értsétek félre. Csak hibásan úgy gondolja, többet is kilehetne hozni belőlem, illetve abból a sz..rkupacból, amit az életemnek hívunk. Nem látja, nem akarja látni, hogy a csatát elvesztettem. Soha nem is álltam nyerésre, az oddsok mindvégig ellenem voltak.
Vajon mi az, ami rávezetné, ami rádöbbentené arra, hogy nincs értelme küzdeni? Hogy ez (sajnos?) így alakult. Kellettem hozzá én is, a hibáim, meg persze a teljes elutasítás, amit az élettől kaptam. Nyilván rossz enkik látni, hogy haszontalan volt az egész. A sok rám fordított idő, a sok rám költött pénz. Mehet a kukába. De küzdeni értelmetlen. Nyerni nem lehet. Inkább beletörődök a vereségbe, mint 100x elkezdjek kimászni a gödörből és visszaessek.
válasza:"én feleslegesnek érzem harcolni, hiszen úgy is jön egy olyan vis major, ami lenulláz"
Mégis hogy nulláz le? Azt írtad hogy a szüleid melletted állnak. Tulajdonképpen eltartanak. Ha jól értelmeztem a válaszodat egyetemet végeztél, max nem szereted amit csinálni kell a végzettségeddel. ezek a fontosak az életben amit nem vehetnek el..és nem pénzért kapható hogy szeret a családod..és amiért tanultál az a tied..
Egyebed meg nincs..
Szóval téged nem tud lenullázni semmit...mert elvehetetlen értékekkel rendelkezel...másod meg nincs.
válasza:Kedves Kérdező!
Milyen választ vársz a gyk olvasóitól? Miért írtad ki a kérdést? Azt szeretnéd, hogy helyeseljenek, s azt mondják, igazad van, tényleg kudarc vagy? Vagy titkon abban bízol, hogy ellentmondanak majd neked, s biztatnak, hogy próbálj kimászni a gödörből? Szerintem te játszmázol a gyk olvasóival. Akármit válaszolnak, úgyse fogod azt írni, hogy "igazad van, holnaptól így teszek." Akkor meg minek ez az egész kérdéskiírás? Magányos vagy, és magányodban szórakozol az emberekkel. Nem éppen építő játék. Ne írj ki többé ilyen kérdéseket a gyk-ra. Csinálj, amit akarsz, de ne nyilvánosan vergődj és szenvedj. Csendben szenvedni elegánsabb.
#72: Ha azt gondolod, az élet nem tud akármikor tönkretenni, akkor nagyon szerencsés vagy, mert nem ismered az életet.
Sajnos sok mindenre nem megyek a végzettségeimmel.
#73 Félreérted. Nem kértem tanácsokat. Hiszen feleslegesek. Az életemet már nem lehet helyrehozni. Ez tény. El kell fogadni.
A kérdésem arról szólt, hogy vajon egy szülő ezt eltudja fogadni? És sajnos arra nem sok választ kaptam.
Ahogy írtam, nincs szükségem tanácsokra. Ott valóban elszúrtam, hogy nem állítottam le időben az engem támogatókat. Nem gondoltam volna, hogy ennyire elfajul a dolog.
válasza:55-ös vagyok.
Nem érzem, hogy gyűlöl az élet. Annak örülök, amim van, amit sikerült elérnem. Nem azon picsogok, hogy másnak milyen jó, bezzeg nekem milyen nehéz. Ez nagyon beteg gondolkodás, hogy magadat a full sikeresekhez hasonlítgatod, aztán depis leszel, mert neked nem hullik az öledbe ugyanaz.
Az a tudás sokkal többet ér, amiért küzdöttél, mint az, ami az öledbe hullik. Vonatkozik ez minden másra is.
Betegen valóban kellett plusz köröket futnom, de élveztem minden percét. 13 évesen lettem beteg, a pályaválasztást én is eltoltam, de aztán munka mellett tanultam teljesen más irányba, és most önálló vállalkozásom van, alkalmazottaim, jól keresek, klassz férjem van, és remek gyerekem.
Mondjuk én is leülhettem volna a sarokba 13 évesen depizni, depizhetnék akár a mai napig is, de az nem én vagyok. Nem is leszek. Tudom, mit, és hogyan csináltam vélgig életemben, ezért továbbra is nyitva a bicska a zsebemben az írásod miatt.
Neked egy tényleg jó orvosra van szükséged.
#76 Teljesen jogos és megértelek, hogy feldühített a hozzáállásom.
Sajnos az orvos sem tudna velem mit csinálni. Meg amúgy is, felesleges lenne.
válasza: válasza:#78: Egy bankba kerüléshez elég az angol? Még ha ügyintézőként kezd valaki, a középvezetői pozíciókra is tömegével jelentkeznek a számvitelesek, közgazdászok, etc.. Ha nem haragszol, ezt most nem hiszem el.
Mindenesetre gratulálok neki, velem ilyen nem történhet meg.
#79: Igen, sajnos ez a baj. Ez is egy "visszatartó erő", hogy még nem tettem meg.
Bízom benne, hogy azért szerencsém lesz és a sok negatív dolog lassan, de biztosan létrehozott bennem egy gyilkos kórt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!