Ezekből a pár sorokból mit vesztek ki? Lehet, hogy terhes vagyok még nem tudom, most fogom megcsinálni a tesztett. Kérdeztem a páromtól, hogy ha az leszek akkor elfordulna-e tőlem.

A párod értelmesebb és tudja,hogy nem vagytok készen arra,hogy babátok legyen..

Szerintem nem jó az ha úgy születik a baba,hogy az egyik fél vagy nem akarja,vagy kényszer neki..A ti esetekben a párodnak kényszer lenne,hiszen nem szeretne még apa lenni...

Végig kell gondolni az egészet mert ma elég drága mulatság a kisbaba...

Hát azt nem tudom, hogy gratuláljak-e vagy sem. Nálunk ez úgy történt, hogy becsúszott baba lett, aki immár betöltötte a 3. életévét is. A férjem, aki akkor még csak a barátom volt nem akart gyereket (26 éves volt, én 23) Ő azt mondta, hogy 30 éves koráig nem akar. Anyukámnál laktunk, tehát nem is terveztünk gyereket, viszont én tudtam, hogy nem fogom elvetetni. Ő kérte, el is intéztem minden papírt, de nem tudtam kimenni a klinikára és megtenni. Nem volt sok pénzünk, én minimálbért kerestem, ráadásul próbaidős voltam a munkahelyemen, ahol egyébként is egy éves szerződésem volt. A barátom (a mostani férjem) tejtermékeket terített, tehát én kerestem 52000-et, ő meg 90000 körül. (ez 2006-ban volt). Sohasem tudtam volna megemészteni, ha elvetetem, pláne, ha nem lehetett volna több gyerekem. Ugyanis nem a férjednek kell ezzel a tudattal élni, főleg, ha első gyerek, mert ha már mondjuk negyedik lenne, azt már valahogy másképp gondolja az ember szerintem. Az egész terhességem nagyon vacak volt, soha nem tette a kezét a hasamra, egyáltalán nem érdekelte a gyerek, nem kísért el egyetlen vizsgálatra sem. Sőt az első időszakban el is hagyott, (két napra). Aztán visszajött azzal a szöveggel, hogy mindegy ha velünk van, minthogy gyerektartást fizessen. Voltak vitáink mindaddig, amíg el nem érkezett az idő. Szerintem ő félt az apaságtól. Nem jött be velem szülni, barátnőm volt bent, de reggel bejött (délután ment dolgozni) és megnézte a fiát. Barátnőm a kezébe is adta (tiltakozása ellenére). Utána még az első időszak nehéz volt, mert nem segített semmit. Néha felvette a gyereket, de legalább egy csöppnyi érdeklődést már mutatott. Most meg már örül annak, hogy én így döntöttem, s imádja a fiát. Kb. még az első három hónap volt rossz, utána már többet segített, meg én is "erőltettem", hogy fogja csak meg a gyereket. Azt vettem észre, hogy amíg nem tudott vele mit kezdeni, tehát nem mászott vagy állt, vagy beszélt, addig nem tudta mit csináljon egy kicsivel. Most meg már ketten vannak otthon, amikor én dolgozom. Váltott műszakban dolgozunk így mostmár ő is teljes mértékben kiveszi a részét. Nagyon sokan oltogatták, hogy milyen sokba van egy gyerek, hogy a gatyája is rámegy. Aztán szépen lassan rájött, hogy ennek nincs alapja, hiszen nem egyszerre kell mindent megvásárolni, lehet nagyon jó ruhákat kapni turiban, ahova együtt mentünk, hogy lássa, mennyi ruhát vettünk fillérekért. Tulajdonképpen csak pelenkára kell költeni (ha szerencsés az ember és van teje). Ráadásul amikor a fiunk majdnem egy éves volt, elköltöztünk anyukáméktól vettünk (hiteleztünk)egy saját lakást, s azóta ott lakunk. Tehát még tudtunk spórolni is egy keveset. Volt később lagzink is. (A fiunk már 5 hónapos volt, amikor összeházasodtunk, nem a hasamban, hanem már megvolt) Amikor pedig másfél éves volt a fiunk már ő mondogatta, hogy mikor jön a kistesó. Sajnos ő még várat magára, de reméljük hamarosan jön. Hát ennyi! S remélem ti is a megtartása mellett maradtok, hisz rengeteg örömöt tud okozni egy kis csöppség. Ha pedig arra várunk, hogy legyen meg minden, anyagi biztonság, lakás, stb. akkor sosem lesz gyerekünk, a mai világban sajnos. Az élet ezt így hozta, én így fogom fel, s mindig lesz valahogy. És nehogy azt hidd, hogy bármiben is hiányt szenvedne a gyerekem, mert még ebből a kevés fizetésből is meg tudom adni számára mindazt, amire szüksége van. Ráadásul erre valók a licites oldalak, ahol nagyon sok mindent olcsón be lehet szerezni, s jó minőségben. (teszvesz, vatera, licit.hu, stb.)

Remélem tudtam neked segíteni és sok sikert kívánok!

Azért majd írj, hogy mire jutottatok.