A városban élő idősebbek/nyugdíjasok miért nem adják el a hatalmas, drága fenntartású házaikat, hogy támogassák belőle a fiatalabb generációt?

" Meg ők már nehezen váltanak. "

Nehogy már egy 50-es nehezen váltson. Sokan ekkor kezdenek új életet, hogy végre tudnak magukkal foglalkozni, gyerekek kirepültek, megvalósítani olyasmiket, amiket eddig nem tudtak.

"Az 50-60-as korcsoport azért él hodályban, mert amikor ő megvette, még nem volt elszállva az építőipar"

Közel sem mindenki él nagy hodályban. Sokan közülük jól kerestek és jól keresnek, megengedhetik maguknak.

Én értem mire gondolsz. Elég szomorú, hogy a legtöbb embernek csak akkor lesz pénze családi házra, mire már a gyerekek kirepültek, pedig általában pont ezért vesznek nagy házat, hogy a gyerekek is elférnek, de aztán ők meg már költöznek is el. Ismerek ilyen példát. És tudom, hogy milyen rossz gyerekként egy családdal egy kis lakásban nyomorogni miközben az osztálytársaknak az örökségből szép nagy házuk van. Bár nekem a nagyszüleimnek sem volt nagy háza.

De akkor is joguk van eldönteni, hogy mit csinálnak a saját pénzükkel. Mondjuk az ismerősi körömben KÉT!! példa is van arra amit a kérdésben felvetettél, ahol a nagyi kis lakásba költözött. De még ha nem is, azért a legtöbb családban a pénzes nagyszülők segítik a fiatalokat, hogy normális körülmények között éljenek. Én úgy vettem észre, hogy ahol a fiatalok lakásban nyomorognak, ott a nagyszülők is lakásban nyomorognak, míg ahol a naygszülőknek telik nagy házra, ott a gyerekeknek is hamarabb lesz családi háza.

Mi harminc éve vettük a házunkat, meg a kertet. Addigra tudtunk összespórolni annyit, hogy ne túl magas hitelt kelljen felvenni mellé.

Az egyetlen segítség, amit a szülöktöl kaptunk, hogy mindketten elvégeztünk egy normális egyetemet, amivel el tudtunk helyezkedni, attól kezdve spóroltunk a nem túl magas fizetésböl, hogy meg tudjuk venni egy olyan kertes házat, amit szerettünk volna.

Most mindketten nyugdíjba mentünk és végre van kellö idönk élvezni a nyugalmat, a kertet, amit 30-par évig szépítgettünk, különleges növényeket, fákat ültettünk bele, mire olyan lett, amit elképzeltünk.

Közben felneveltük a gyerekeket, nekik is biztosítottuk, hogy megfelelö képzést tudjanak szerezni. De ettöl kezdve az ö dolguk a saját életüket megoldani, nem a mi feladatunk.

Miért kellene feladni azt, amit egész életünkben felépítettünk, és amit most tudunk élvezni, amiben örömünk telik, és elköltözni máshová, mégha csak egy kis házba is - a kertet nem lehet magunkkal vinni és az az egyik legfontosabb számunkra.

De mégha nem is lenne ilyen fontos éppen ez a ház/telek, akkor is életünk munkáját semmi esetre sem vesztegetnénk el. Ha netán eladnánk, akkor azt a pénzt, amit kapunk arra hsználnánk, hogy a hátralévö éveinket könynebbé tegyün, nem pedig nyumorogjunk (vagy majdnem) , csak hogy a gyerekek be tudjanak ülni a készbe!

Nekik megadunk annyit, ami szükséges, ök meg oldják meg a saját boldogulásukat (mellesleg megoldják, eszükse sem jutna tölünk követelni bármit is)