Normális ez a félelmem?

Őszinte véleményekre vagyok kíváncsi. Eléggé szeretethiányos nő vagyok,amit igazából nem mutatok ki, de belül sokszor fáj. És félek, hogyha lenne egy férjem és gyerekünk születne, akkor a gyerek lenne a minden, az atyaúristen, én meg már nem lennék szeretve, puszilva, a férjem sosem törődne velem stb. Nyilván kell a gyerekkel foglalkozni, és sok szempontból ő élvez előnyt.. Ezt tudom jól. De rettegek attól, hogy én totál megszűnnék létezni, ahogy gyerekkoromban is megszűntem létezni.. :( Szerintetek sem kéne sose gyereket vállalnom? Egyébként nem utálom a őket. De én is vágyok a törődésre..N