Mit szólnál, ha a gyereked, akit taníttattatok, támogattatok, inkább háztartásbeli szeretne lenni egy időre? Kinek van igaza?
Tavasszal diplomáztam, jogász lettem (később ügyvéd szerettem volna lenni). Az egyetem utolsó éveiben már éreztem, hogy talán nem ez az én utam, hogy nem ezt szeretném életem végéig csinálni. De annyi időt, energiát öltem bele (+a szüleim ugye pénzt)... Hogy nem akartam otthagyni egy megérzés miatt.
Szeptemberben aztán dolgozni kezdtem egy ügyvédi irodánál, és nem lett jobb a helyzet. Nagyon kevés fizetést kaptam, cserébe simán volt, hogy reggel 8-tól este 9-ig is bent voltam az irodában, mert annyi munka volt, és közben a home office-ban, ügyfélszolgálatosként dolgozó barátnőm majd' kétszer annyit keresett, 0 felelősséggel és túlórával. A szüleim bíztattak, hogy mindenki elkezdi valahol, és később jó lesz, de én nem ezt éreztem, nem akartam több időt elvesztegetni.
Október óta nem dolgozom és nem mondom, hogy sosem unatkozom, de ennyire boldog sem voltam még. Élvezem, hogy semmi gondom, dolgom és hogy évek óta nem volt ennyi szabadidőm, hogy nem gyomorideggel kelek és fekszem. Jut időm mindenre, a páromra, a barátnőimre, a hobbijaimra.
A sütés lett az egyik új hobbim, és azt érzem, hogy ezen a vonalon szeretnék továbbmenni. Még nem ástam bele komolyabban magam, de a párom bíztat és támogat, ő azt sem tartja kizártnak és elképzelhetetlennek, hogy talán legyen egy kávézóm az ő befektetésével. Ehhez persze még hosszú az út és nem gondolom, hogy én lennék a legtapasztaltabb attól, mert finom és szép macaronokat sütök délelőttönként, vagy mert jól tudok tortákat díszíteni.
De igen, ez az egész cukrászdolog a befutó, ebben érzem jól magam.
A szüleimnek ezt most mondtam el, ők azt sem tudták eddig, hogy már nem dolgozom az irodánál. Kiakadtak, főleg az apám, hogy nem azért taníttattak kiskoromtól fogva, fizették a nyelvórákat, nyelvvizsgákat, különórákat, tandíjakat, hogy aztán elvégezzek 24 évesen egy okj-t és piskótákat süssek, vagy éppen otthon filmezzek, vagy edzeni, étterembe, vagy szépségszalonba járjak, amíg ki nem találom, mihez akarok kezdeni.
Én nem érzem, hogy jó lenne nekem, ha olyasmit kéne életem végéig csináljak nap, mint nap, ami nem érdekel, amit nem szeretek. Nekem a bojtárkodás ilyen volt... Nem szerettem, folyamatosan gyomoridegem volt és mikor eldöntöttem, hogy ezt így nem akarom tovább és befejezem, megkönnyebbültem és mintha az a kéz, ami a gyomromat és a torkomat szorongatta folyamatosan, amikor a munkámra gondoltam, eltűnt.
A szüleim szemében pedig most én vagyok a fekete bárány.
válasza:
válasza: válasza:Továbbra is az 1.-es vagyok!
Figyelj kérdező. Én annak idején kutyasétáltatással kezdtem. Utáltam ezt a munkát, ki nem állhattam. Suli után hazajöttem, fáradt voltam. De mint a dög! Tudod, ez az utálatos szellemi kimerültség, amikor elalszol hazafelé menet. Szerettem a pénzt, megbecsültem, aztán tudod mi történt? Megszerettem a munkát! Egyszerűen imádtam sétáltatni a blökit!
Szóval kitartást, ne add fel! Hidd el, hogy megfogod szeretni!
A többiekre ne hallgass! Légy önmagad, csináld amit szeretnél, ezek csak létrontó baromságok! Szerinted hány ember van, aki szereti a munkáját? Neked csak annyi bajod van, hogy sok a stressz, nem bírod levezetni.
A szüleidnek pedig légy hálás, hogy taníttattak! Nekem soha sem mondták, hogy tanuljál, de most nagyon nagyra értékelném, ha így tettek volna. Ez a süteményesdi meg csak egy kétségbeesett menekülés, nem szereted te azt valójában...
válasza: válasza:31.: Azért gondolod így, mert az értelmiség aljába tartozol!
Rengeteg a vízfej, és tényleg olyan munkát végeznek, amikre semmi szükség nincsen, vagy töredék mennyiségű alkalmazott is megtudná oldani.
". Megnézhetnéd magad, ha senki nem lenne, aki körülötted elvégezné azokat a fizikai munkákat, amik szükségesek a lakhatásodhoz, a munkádhoz stb."
A fizikai munkás is megnézhetné magát, ha nem lenne fúrógép, vagy traktor. Az szerinted csak úgy az égből pottyant le, vagy pedig mérnökök alkották? Traktor nélkül mehetne bottal túrni földet egész nap, de traktor vezető nélkül pedig megcsinálná magának mérnök, vagy pedig automatizálná a folyamatokat.
válasza:Nem olvastam el az összes választ, csak ami az első oldalon van.
Kevés a pénz, írtad. Nekem pl. most volt szerencsém megismerni egy 30 éves ügyvédcsajt, totál sikeres. Azt mondta rohadt nehéz volt, az elején gáz volt, de most saját ügyvédi irodája van, sok klienssel, imádja.
Simon Sinekre hagyatkoznék, aki azt mondta, hogy a mostani fiatalokból/generációból 1 fontos dolog hiányzik. Az pedig a türelem. Huszonévesen akarnak ott tartani, ahol egy 40-45 éves sikeres ember. A célt látják, csak az előtte lévő hegyet nem. Totál igaz.
Írtad, hogy más évfolyamtársad nem volt ilyen szerencsés mint te, hiszen te kaptál állást, ők nem. Te döntöd el, hogy hogyan fogod fel az életet és a lehetőségeket... Én legkevésbé sem tartom szerencsésnek másokkal foglalkozni. Mások azok mások. Neked nem más életét kell menedzselned, hanem a sajátodat. Fel lehet ezt fogni úgyis, hogy "mindenki más" abbahagyja, meg angoltanár, meg szakács, meg cukrász lett, meg fel lehet úgyis fogni, hogy olyan munkád van ami másnak csak álom marad. Mert nincs annyi esze, pénze, szülői háttere, stb. Ez már csak rajtad múlik, hogy fogod fel.
válasza: válasza: válasza:1. Úgy álmodozol, mint egy 12 éves kiskamasz. Mind a tanári pályát, mind a cukrászatot mind a saját vállalkozást tekintve (ami nem is a tied lenne, persze, hanem a párodé)
2. Kitartatod magad egy férfival, aki nem is a férjed (Az is gáz lenne).
3. 1 hónap után feladod.
4. Hónapon óta egy szalmaszálat sem teszel keresztbe.
5. A szüleidnek csak hónapokkal később állsz elő az egésszel, pedig ha jól olvasom, sok pénzt tettek bele a tanulmányaidba, így bár úgy teszed tönkre az életed, ahogy akarod, az őszinteséget megérdemeltek volna.
Ez így azért elég meredek sztori, és nagy zuhanás lehet meg belőle...
válasza:Ahogy már többen is írták, itt az a baj, hogy nem csinálsz semmit és a pároddal tartatod el magad. Egész nap sütögetsz, szépségszalonba jársz, de az meg se fordul a fejedben, hogy dolgozz. Azt írtad, hogy korábban angolt oktattál, nem kevés sikerrel. Azzal mondjuk lehetne annyit keresni, hogy a lisztet meg a cukrot ne a párodnak kelljen megvenni, hogy te sütögethess. Ha meg már elhatároztad, hogy cukrász akarsz lenni, akkor miért nem a cukrász tanfolyamon ülsz napközben?
"talán legyen egy kávézóm az ő befektetésével." Arra nem gondoltál, hogy te magad is megdolgozhatál érte?
Te valóban nem háztartásbeli vagy, hanem csak egy dolgozni nem akaró munkanélküli. Tulajdonképpen mi a célod azzal, hogy otthon ülsz? Van 3 gyerek, akiket ellátsz? Vagy van egy nagy önellátó gazdaság, ahova kell a munkaerö? Egyik sem, csak lusta vagy dolgozni. Azok a nök, akiket én ismerek és háztartásbeliek (köztük az egyik jó barátnöm), mind olyan elfoglaltak, hogy nem érnek rá a szépségszalonban ülni. Nem véletlenül maradtak otthon. Nem a seggüket meresztik, hanem dolgoznak. 3 gyerek, nagy veteményeskert, egész nyáron a piacra jár eladni, mindenféle haszonállat, malacok, csirkék, kacsák.
Tudod nem csak az az egyetlen munkahely van, ahol gyomorideged volt. Talán meg kéne próbálnod más helyeket is, lehet, hogy sokkal jobb lesz.
Én könyvelöirodában dolgoztam korábban, teljesen kezdö voltam, a minimálbérre bejelentve. Pontosan azt éltem át, amit te, már úgy mentem dolgozni is, hogy gombóc volt a torkomban, ami péntek délutánra se múlt el, mert tudtam, hogy hétfö reggel megint ide kell jönnöm. Nem is dolgoztam ott sokáig. Amikor új munkahelyet találtam, az is egy könyvelöiroda lett, és már elöre féltem, hogy ott is az lesz. Azóta eltelt 10 év, és még mindig ott vagyok, soha nem volt még ilyen jó helyem.
Ne érezd magad olyan biztonságban, csak mert van egy párod. Amíg nem vagytok összeházasodva, vagyonközösség sincs, ha akar, simán kirak onnan egy fillér nélkül. Elgondolkodtál már azon, hogy akkor mit csinálsz?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!