Mit csinálnál a helyedben? 44 éves nő vagyok, 2 éves a gyerekem, megcsal, mást szeret a férjem, de nem akar elhagyni a gyerekünk miatt. Legalább is most ezt mondja. Ma jöttem rá.

Kár volt elmondani neki. Most már mindegy.

Indulatból sosem kéne cselekedni. Legalább pár napot várhattál volna, míg átgondolod józanul is. Lehet, hogy akkor is így döntöttél volna, de lehet, hogy nem.

Nem érdekli semmi, persze. :D De az a nő érdekli! Vagy ha hirtelen azt mondanák neki, hogy elviszik üdülni valahová, az hirtelen érdekelné.

Költözzön az uj nöjéhez.

Amikor nálunk kiderült, kiraktam. Két gyerekünk van. Nagyon fájt, mert tényleg szerelemmel szerettem, de irdatlanul csalódtam, hogy hazudott. Sírt, ígérgetett. Kértem azért, akkor hagyja ott a nőt, járjunk párterápiára. Erre eltűnt egy fél évre. Aztán irogatott, hívogatott, hol erre hajlottam, hol arra... mert hol egész normális volt, hol "elmebeteg". Aztán véletlenül derült ki, hogy már összeköltöztek meg már egy éve is megvolt. Elváltam. Azóta is az én hibám szerinte, hogy szeretetlen vagyok, folyton bánt minden találkozásnál olyan bölcsességekkel, hogy milyen keresztény vagyok, hogy nem tudtam megbocsátani meg elvettem a gyerekeket (akiket bármikor láthat), meg a szüleimtől örökölt lakásom is "elvettem", amikor ő annyira szeret és a másik nő csak a lakótársa. És persze anyaként is minden rossz, amit csinálok. Bár már szinte megszoktam, és tudom, hogy le kellene peregjen, nagyon bántalmazó felém és irdatlan káros az egész a gyerekekre, akkor is ha sajnálom őt. Ja és neki is azzal indult, hogy szerintem "csak" depressziós, mert életközepi válsága van, s hiába kértem, váltson munkahelyet, éljen egészségesebben meg járjon pszichológushoz. Most két év után még mindig legszívesebben másik kontinensre költöznék előle egy-egy ilyen vita után.

Kedves kérdező! Miért borítottál mindent, miért nem a 8. és 31. válasz szerint cselekedtél?

51: Elmondta, hogy derogál neki hazugságban élni, és gyorsan lerúgta magáról.