Tudom, hogy anyunak nagyon kellene egy pszichiáter, meg gyógyszer is. Hogy mondjam ezt meg neki?

Én egyszer szépen leültem vele és megbeszéltük, kellene egy pszichológus neki. Beleegyezett. Másnap már azt mondogatta hogy ő nem bolond, nem megy sehova. Pedig direkt pszichológust mondtam nem pszichiátert, pedig ami neki van azt csak gyógyszerrel lehet kezelni.

Ritka az amikor felismerik hogy igenis orvosra van szükség.

"De orvostanhallgató vagyok és tudom hogy ez már diagnózis."

Ezt esetleg kicsit értelmesebben?

Egyrészt tagadja a problémát, mivel ő még az a generáció, amikor is égő pszichiáterhez menni. Szerintük a kettyósok járnak oda.

Másrészt valóban nincs is sok értelme odamenni, csak ha már nagy a baj. Inkább pszichológust választanék, mert az nem szór ki 5 perc alatt, hajlandó meghallgatni mi is a probléma, nemcsak begyógyszerezni. Én is jártam pszichiáterhez és szart sem ért. A fejébe vett egy diagnózist és már csak azért is arra írogatta ki a tablettákat. Egyébként nem is az volt a bajom. Főorvos volt ráadásul.