Egykék! Mi a legnagyobb előnye annak, hogy nincs testvéretek?

Ha lehetne én sem akarnék testvért. Jó annak, aki ki tud jönni vele, szeretik egymást és esetleg támogatják is, de ne csináljunk már úgy, mintha ez lenne az általános.

Anyámék is, apamék is többen restvérek. Hát mit ne mondjak, gusztustalan egy állapot az övék. Kibeszélés, kotnyeleskedes, egymás megalázása, túllicitálása. Halmokban az anyagi vonzatú tartozások egymas felé. Aki sikeres, attól vagy kéregetnek, vagy átkozzák, aki rosszul viszi, azt lenézik. "Szuper" dolog mondhatom. Nekem is van testvérem. Hát mit ne mondjak, nem valami jó dolog. Azon túl, hogy a szüleink fontossági sorrendjében mindig ő állt kegelöl, sikerült egy elkényeztetett, anyagias, lusta, mohó embert nevelniük belőle. Szerinted kedves akárhányadik kommentelő, mikor számíthatok én egy ilyen emberre?

Az lenne a legnagyobb előnye, ha nem lenne, mert akkor nem tudnánk veszekedni. :D

De mivel van, hát barátommá fogadtam. :) Együtt játszottunk, együtt mentünk iskolába, együtt mentünk moziba, együtt videójátékoztunk, együtt buliztunk, együtt mentünk egyetemre is (persze kis időeltéréssel, de ugyanoda).

Egy ilyen barátot pedig nem adnék semmiért. Mert ha 2 hétig nem beszélünk, úgy össze veszünk, ő az, akit akkor is felhívok, hogy na mi van, megyünk koncertre? :)

Sajnálom, hogy itt mindenki rossz kapcsolatú testvéreket ismer. Talán túl sok negatívumot vontok bele személyes indíttatásból.

Én nagyon kevés rossz testvérpárt ismerek, de a többsége a sz*r szülők miatt ilyen.

Nem oszlik meg a szüleim figyelme, szeretete. Nem hasonlítgatnak állandóan össze a testvéremmel, hogy ő mit ért el eddig és én mit nem. Sokkal jobb a kapcsolatom a szüleimmel, mivel jobban tudtak rám figyelni, nem kellett egyszerre sok felé figyelniük. A másik dolog az anyagiak, mivel szegények vagyunk, így jó, hogy nem kellett egyszerre több gyereket támogatjuk, több jutott nekem.

Soha egy percig nem hiányzott testvér és örülök, hogy nincs. Szerintem egykének lenni jó, ma már egyre kevesebb a jó, összetartó testvér, mindenhol marakodás van. Ez nekem nem hiányzik.

Igaza van a 16-nak, a szülőkön nagyon sok minden múlik. Nekem egy húgom van, és mivel én vagyok az idősebb, ki kellett szolgálnom, játszanom kellett vele ha akartam, ha nem, kaját csinálnom neki, sétálni vinni, felügyelni, tanulni vele, majd amikor már dolgozni kezdtem, akkor az volt elvárva, hogy ajándékokat vegyek neki és zsebpénzt adjak neki, mert hogy ő a kicsi, én meg a nagy.

Ő erről nem tehet, ezt tudom, de akkor is megmérgezte a kapcsolatunkat. Ő persze nagyon élvezi a felállást, van neki az idősebb testvér, akitől folyton csak kap, de nekem annyira nem volt buli, hogy terápiára jártam miatta.

Szóval azt vallom, hogy lehet jó kapcsolat is, meg rossz is. Én ha választhatnék, azt mondanám, bárcsak ne lett volna soha testvérem, mert ilyen formában számomra sok örömet nem okozott, de traumát annál többet.